Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Csath Béla: A debreceni hévíz fél évszázad előtti feltárása

126 Hidrológiai Közlöny l'J84. 2. sz. Csaih B.: A debreceni hévíz feltárása A kőt geológusnak „a mélyfúrással kapcsolatos polémiája a debreceni ítélőtábla előtt", illetve „Rágalmazási per a debreceni táblán a mélyfúrás kritizálása miatt" tudósítja olvasóit mind a „Debrecen" mind a „Debreceni Újság". G'aál István hangoztatta, hogy a tervezett mélyfúrások semmiképpen nem vezethetnek eredményre, mert a tudományos szintű alap, melyet a fúrás vezetősége a hely kijelölésekor szem előtt tartott, szintén hibás. Pávai Vajna Ferenc válaszában többek között így ír: „.. .az ő munkáját gáncsoló kritika nem egyéb, mint olyan tevékenység, mely a tudomány álarca alatt akarja megbuktatni a hazafias célú akciókat". A hírlapi polémiának folytatása lett a debreceni törvényszéken, mivel Gaál a sajtó útján elkövetett rágalmazása miatt sajtópert indított a főgeológus ellen. Az elsőfokú bíróság helyt adott Pávai védekezésének, de a feljebbviteli bíróság 200 pengőre ítélte a főgeológust, de az ítélet végrehajtását 3 évre felfüggesztette. A műszaki baleset felszámolását követően a 207 mm átmérőjű béléscsőrakatot 068,10 m-ben, míg a 282 mm átmérőjű rakatot 740,05 m-ben vágták el és a felső szakaszt kiépítették. Ezt követően 171 mm átmérőjű béléscsőrakat beépítésével fúrtak tovább 1242 m-től 1416 m-ig, majd a béléscső saruját a felső pliocénbeli, főleg mészköves rétegbe építették be 1331,78 m-be (4. ábra). A nyitott szakasz (1331,78—1416) eredménytelen megkanalazása után 138 mm átmérőjű béléscsőrakat elé mélyítették a lyukat. Az év utolsó hónapjában 1481,7 m elérésekor szürke és vörösbarna durvaszemű homokkőből 8 l/p szabadkifolyásos vizet kaptak. A kanalazásos réteg vizsgál at nem hozott bővebb eredményt, s így tovább fúrtak ebben a szelvényben 1615,1 mig, miközben 1500 m-ben 32 °C-os 30 l/p kifolyóvizet kaptak, sőt 1560 m körül vízveszteséget is észleltek fúrás közben. Végül a 138 mm átmérőjű béléscsőrakatot 1611,9 m-ben állították le sötétebb szürkés márgás rétegbe 1931. április 10-én. Végül is szeptember 28-án az eredetileg 1500 m-re tervezett fúrást 1737,66 m mélységben beszüntették, mivel a fúrás közben olyan geológiai rétegeket észleltek, amelyek indokolatlannak tartották a továbbfúrást. Ez volt az első számú fúrás az Alföld belsejében, amelyik a mélyebb településű mediterrán és oligocén üledékes kőzetek jelenlétét itt is igazolta. A harántolt rétegek korát és rövid összefoglaló jellemzését dr. Schmidt Eligiusz Róbert és társai dolgozták fel. A fúrás befejeztével annak „eredménytelensége" miatt dr. Pávai Vajna Ferenc szerint „a Pénzügyminisztérium a csövek kihúzását, kimentését rendelte el" mivel szerintük „a fúrás közben gázés vízvizsgálatok nem voltak elégségesek". Igaz, hogy ez Pávainak csak feltevése volt, mert ugyancsak ő írja „1930 óta a Pénzügyminisztérium Bányászati és Kutatási Osztályáról szolgálattételre a Földtani Intézetbe osztottak be és a fúrási munkálatokba számottevő beleszólásom nem lehetett, sőt a fúrás csöveinek húzása közben Béléscső külső 4 Be léscső saru [mm] mélység [m] 4. ábra. A fúrólyuk kiképzése a 171 mm átmérőjű béléscső beépítése után egyenesen megtiltották, hogy debreceni tartózkodásomkor a munkálatok területére bemehessek". TIT. A befejező munkálatok A fúrás továbbmélyítésének beszüntetése után a Pénzügyminisztérium elhatározta, hogy a béléscsöveket azokon a helyeken, ahol fúrás közben sós vizet találtak, majd gázt észleltek, kilyukasztják és a vizet és gázt mégegyszer tüzetesen felülvizsgálják abból a célból, hogy nem lehet-e csekélyebb mennyiségű vizet vagy gázt egy hajdúszoboszlóinál kisebb méretű fürdőhöz találni. Először az 1473—1547,9 m-es szint megnyitására került sor, de a szivattyúzással feltárt jódos, só víz mennyisége mindössze 2—5 l/p volt. 1932. év első hónapjától kezdve aztán alulról felfelé — a 207 mm átmérőjű csőnél — 983—1025, — a 282 mm átmérőjű csőnél — 932—966 és 905,5— 917 m között nyitották meg a rétegeket, melynek eredményeként „47 fokos sós meleg víz tört fel a debreceni mélyfúrásnál", e címmel vezércikk olvasható január 16-án a Debreceni Újságban. „A víz nem szökik fel magasra, a bősége 200 1 körül lehet". A város vezetősége is „meglátogatta a felbuzgó vizet. Egyenlőre nem tudni, hogy a város mit kezd a meleg vízzel". Dr. Láng Sándor *