Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

378 Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. cd^epwaHHe a-xjiopoi})H.nH h HCMHCJIHJIH cyMMapHoe KOJIH­MecTBo (j)HTOiiJiauKTOHa. CTeneHb canpoOmicTH ouemiBa­Jiacb HH^eKcoM IlairrjiH-ByKKa. B KawecTBe MCTOAHKH HccjieflüBaHHH Hcii()jib30Bajiacb KHHi a <í>eji(J)ejiAH: BHO­jiornwecKoe TecTiipoBaHHe KanecTBa BOÁM. PeKa 3ajia Ha BepxiteM yqacTKe oűnapy>KiiBaeT cpe/;­HH)K) 3arp5i3neHHOCTb (6era-a.nb(J)a-Me3ocaripoGHoe co­CTojiiine), nn>Ke r. 3ajja3repcer BCJieflCTBHe cöpoca Oojib­aioro ico;iHMecTBa CTOMHHX BOA canpoßnocrb B03pacracT II AO cTBopa 3ajia(iep BOAa B peKe cnjibHO 3arpji3HeHa (ajib­(j)a-Me30-nojiHcanpoÖHoe cocTosimie). BMCCTO HCXOAHOTO cocTaBa (|)HT0njianKT0Ha (Melosira varians Ag., Nitz­schia stagnorum Rabh., Anthophysa vegetans (O. F. M.) Stein) rocno,ncTByiomHM CTaHOBíiTCíí Maccbi öaicTepneB ii p0«0B Ciliata. Ha HIDKHCM ywacTtce, OT CTBopa 3a.'iaanaTn AO ycTbji KHMecTBO BOflbi yjiymiiaeTCfl ao cpeAneií sar­PA3HCHH0CTH (pp. 1—5.). Ha HN>KHeiu ytacTKe AOMIIHII­pyioT njianKTOHHbie BOAopocjm (Stephanodiscus hantz­schii Qrun., Nitzschia acicularis W. Sm., Scenedesnius ssp.). TpoijjHTHOCTb Ha BepxHeM yqacTKe Hii3Ka, B CTopoHy ycTbíi, K3K npaBHjio, yBejiHHHBaeTcji (pp. 6-10.). B ö^aronpHíiTHyK) jieTHtoio noroAy no petce npoxoAHT 3BTpo(J)Hbie BOAHBI. B CTBopax 3ajianaTH H OeHeKnycTa pa3 HeAeJiK), B eTBopax AHApamxHAa, AjutiiaHijia H 3a;ia­Oep pa3 B Aße HCACJIH OTOnpajiiicb npoöbi B nHTepecax (íojiee TowHoro y<teTa KOJieGaHHÍi KanecTBa BOAH. no Sojiee MaCTbIM HCCJieAOBaHHflM yCTaHOBAGHO, CaripOÖHOCTb no cpaBHeHHio c 1976 r. B03p0CJia — öojibine Bcero HHwe r. 3ana3repcera (pp. 11—12.). TpotjiHTHOCTb B 1979-M roAy AaBana Gojibuioü BcnjiecK, KorAa B CTBope 3ajiaanaTH iwaKCHMyM a-XAOpn(|)HJiíi AOCTunna 82 Mr/M 3 a B CTBope OeueKnycTa — 166 Mr/M 3. B 1980 r. - B BHAY npoxAaA­HOÜ noroAbi He HaöJiiOAeHO <}>(>pMHp(>BaHHfl ßojibiiioro an­CAMßJIJI NAAHKTOHOB (pp. 13—14.). PeKa 3aJia co«ep>KHT Gojtbiuoe KOJIHMCCTBO NIITATEAB­Hbix BemeCTB H 3T0 npH HH3KHX paCXOAaX BOAbI H GJIa­ronpH5iTCTByiomeH Tenjioü noroAe Ha ycTbeBOM ynacTKe npHBOAHT K H3JIHUlHeMy pa3MHO)KeHIlK) BOAOpOCJieií, MTO TopfiqaTejibHO BJNINET Ha KawecTBO BOAH B 03. Ea/iaroH. Biologische Wassergüte des Zala-Flusses zwischen 1976—80 Vízkelety É. Die Wassergüte des Zala-Flusses als Hauptzubringer des Balaton ist von besonderer Bedeutung. Deshalb Vizkelety É.— A Zala biológiai vízminősége haben wir zwischen 1976—80 der ganzen Flusstreeke entlang an acht Punkten jährlich hei 4—5 Gelegen­heit (in biologische Wasserqualifizierungsuntersuehungen durchgeführt. Die Trophität haben wir mit Chlorop­hillgehaltsmessungen mit sämtlichen Algenzahlen und die Saprobität mit dem Pantle—Buek —Index charak­terisiert. Die Untersuchungen wurden aufgrund des Buches von Felföldy ,,Biológiai vízminősítés" = Biolo­gische Wasserg-tequalifizierung ausgearbeitet. Die Saprobität des Zala-Flusses ist an der oberen Strecke inittelmässig verunreinigt (Beta —Alpha — mezosaprob) unter der Stadt Zalaegerszeg steigt die Saprobität auf Eiiiflnss des Abwassers von grosser Quantität, der Fluss wird bis Zalabér stark verunreinigt (Alpha-mezo-Polysaprob). Anstatt der ursprünglichen rheoplanktonischen Algengruppe (Melosira varians Ag., Nitzschia stagnorum Rabh, Antophysa vegetans) OFM (Stein) sind die Bakterienmassen und die Ciliata Spezies vorherrschend. An der unteren Strecke von Zalaapáti bis zur Mündung verbessert sich die Qualität bis inittelmässig verunreinigt (Beta-Alpha mezosaprob) (Abb. 1 — 5). An der unteren Strecke dominieren die planktonische Algen (Stephanodiscus hantzschnii Grun. Nitzschia acicularis W. Sm. Scenedesmus sap.) Die Trophität an der oberen Strecke ist klein, nimm aber der Mündung zu, immer zu (Abb. 6—10.) Im Falle eines günstigen warmen Sommerwetters, ziehen die eutrophen Wellen am Fluss im Form eines Algens­ch wemmsels dem Fluss entlang herab. Neben den Längsprofilen haben wir Zalaapáti und Fenékpuszta eine wöchentliche Häufigkeit im Profil von Andráshida, Alibánfa, Zalabér mit einer zweiwöchentlichen Häug­figkeit zwecks genaueren Beobachtung der Wasser­güteschwankung, Untersuchungen vorgenommen. Laut den häufigeren Untersuchungen stieg die Saprobität im Verhältnis zu 1976 an, am meisten unter Zalaeger­szeg (Abb. 11—12). Die Trophität war in 1979 hervor­ragend gross, während bei Zalaapáti, das Maximum des Chlorophylls 82 mg -m — 3,bei Fenékpuszta 166 mg - in — 3 war. In 1980 hat sich wegen dem kühlen Wetter such keine grössere Planktongruppe gebildet (Abb. 13—14). Der Zala-Fuss verfügt über grossen Nährstoffgehalt, der bei Niedrigwasserstand und ungünstigem Wetter, schon bei der Mündung des Flusses zur Algen Vermehrung führt und die Wassergüte des Balatons ungünstig beeinflusst. (Folytatás a 372. oldalról.) lyásos napok száma nagyobb a csapadékos napok szá­mánál. A lefolyási csúcsok keletkezésénél az összegyü­lekezés, a talajvíz ós a talajnedvesség hatása összeg­ződik. A károsan vízbő vízháztartási helyzeteket elsősorban a táblásított területek pangó vizeinek elvezetésével, a talajnedvesség és a talajvízszín szabályozásával kerül­hetjük el. Itt lép előtérbe az üzemi vízrendezés, melynek eszközeit ós módszereit a szerző részletezi. Kiemelhető a 18. ábra, mely a különböző valószínű­séggel várható napi átlagos vízhozamokat a talajjellem­zők függvényében tünteti fel. A vonalseregen a vízát­eresztő fedőréteg kapilláris vízemelésének megfelelően a különböző tartóssági! vízhozamok értéke leolvasható. Éppen az ilyen gyakorlati segédletekben van nagy hiány a tervezésben. A szántóföldi növénytermesztésben okozott károk lehetnek közvetlenek ós közvetettek, míg néha előny­nyel is járhat a belvíz (pl. sókimosás, vízkészlet-növe­kedést stb.) Értékes a különböző fontos növényünkre vonatkozó részletes elemzés, hogyan viselkednek a kü­lönböző fejlődési szakaszban a tél végi ós a kora tavaszi belvízelöntés alatt ós milyen terméscsökkenésre számít­hatunk. A belvízkárokat agronómiai módszerekkel is csökkent­hetjük, mérsékelhetjük. A táblásítás, talajművelés, a szerves- és műtrágyázás, a vetésszerkezet és a belvíz után maradt vetésállomány gondozása olyan tevékeny­ségek, melyeknek helyes végrehajtása a károkat mér­sékli. A belvizes területeken folyó gazdálkodás sajátos szervezést kíván. A terület mindenképpen kedvezőtlen adottságúnak tekinthető. Elsősorban a növények ki­választásával, jó talaj műveléssel, az eszközigények al­kalmas meghatározásával és a károk okainak mérsék­lésével csökkenthetjük a terméskiesést és növelhetjük a belvízlevezetés hatékonyságát. Az anyagot jól kiegészíti a belvízzel kapcsolatos, nagy gyakorlati tapasztalattal összeállított egyéni fogalom­magyarázat, melynek figyelembevétele a jövőben összeállításra kerülő mezőgazdasági és vízgazdálkodási lexikonokban fontos lenne. A leírtakból is kitűnik, hogy értékes és hiánypótló kiadvány került a mezőgazdasági-talajtani-vízgazdál­kodási határtudomány szakembereinek kezébe, mely sok értékes adatot tartalmaz és mellette olvasmányos, leköti az olvasót. Dr. Perényi Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom