Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

2. szám - Dr. Pálfai Imre: A Maros hordalékkúpjának hidrológiai kérdései

í)0 Hidrológiái Közlöny 1983. 2. sz. . Dr. Pálfai I.: A Maros hordalékkúpja térségben a decemberi csapadékösszeg másfél-két­szerese, a januári csapadékösszeg több mint két­szerese volt az átlagos értéknek (5. ábra). A mint­egy 20 cm vastag hótakaró a január közepén kezdődő felmelegedéskor hirtelen olvadt el, s mivel a talajfagy hamar felengedett, az olvadékvizek és a január végi kiadós csapadék túlnyomó része a jó vízáteresztőképességű talajokon keresztül le tudott jutni a már egyébként is felszínközeiben levő talajvízig, s tovább növelte annak szintjét, olyannyira, hogy az a mélyebb területeken a fel­szín fölé került. A felszíni elöntések képződését nagyban elősegítette az is, hogy a hóolvadás kezde­tén, a még fagyott talajról az olvadékvizek a mé­lyebb területekre gyűltek össze. Az esőzések feb­ruár első felében is folytatódtak, s így a talajvíz­szintek tovább emelkedtek. A 6. ábrából, melyen néhány — egymástól távolabb levő — talajvíz­észlelő kút, háromnaponkénti észlelési adatait dolgoztuk fel, megállapítható, hogy a talaj vízállá­sok tetőzése — a mélyebb vízszintű kutak kivéte­lével — közel azonos időpontban, február köze­pén következett be. Ez a helyi hidrometeorológiai tényezők döntő súlyára utal. A magas talajvíz­állás tartós fennmaradásában valószínűleg szerepet játszott a — mélyvonulatokra keresztirányú — horizontális talajvízmozgás is. Mélyebben elhelyez­kedő talajvíznívó esetén a tetőzések februárban nem következtek be, a mérsékeltebb vízállásemel­kedés márciusban is folytatódott, jelezve, hogy ezekben a mélyebb kutakban a légköri hatások időben kissé eltolódva és mérsékeltebben érvénye­sülnek. A felszínalatti vizek minőségét elsősorban fel­használásuk, hasznosításuk szempontjából szok­ták vizsgálni, de a vízminőségi adatok támpontot adhatnak a legkedvezőbb víznyerési helyek kivá­lasztásához, a felszín alatti vizek utánpótlódási viszonyainak jobb megismeréséhez, s e vízkészlet elszennyeződésének, ill. az elszennyeződés lehetősé­geinek megállapításához is. 6. ábra. . I talajvízállás változása néhány észlelő kútban 1978. november—1979. március között Pac. ti. UuuuMuica ypnann epynmoebix eod e iieicomoptix naöAiodameAbiibix CKeaMcumix 3a nepuod XI. 1978- 111. 1970 • Fig. 6. \' ariations oj the groundwater leves in some obser­vation wells from November, 1978 to March, 1979 A Maros hordalékkúpjának vízminőségi viszo­nyait az 1900-as évek elején az Öntözési Kutató Intézetben a csőkutas öntözésre való felhasználás szempontj ából vizsgáltuk. Közel 400 db, általában 10—30 m mélységű csőkútból vettünk vízmintát. A vizsgálatok eredményét kiegészítettük a nagyobb mélységű (általában 80—400 m közötti) kutak Magyarország mélyfúrású' kútjainak kéziratos ka­taszteréből származó adataival. Összesen kb. 1000 kút vízminőségi adatait dolgoztuk fel. A kö­vetkezőkben bemutatok néhány ábrát, amelyeken a hidrológiai szempontból legérdekesebb vízminő­ségi paraméterek területi eloszlása követhető nyomon. Az 7. ábra a 10—30 m mélységű kutakból kiter­melt víz összes oldott sótartalmát, annak területi eloszlását szemlélteti. Látható, hogy a legalacso­nyabb (500 mg/l alatti) értékek Lökösháza—Med­gyesegyháza térségében, valamint — kisebb foltok­ban — e terület folytatásában és Újkígyós körül fordulnak elő. Az Alföld belseje felé haladva a sótartalom egyre nagyobb. A 8. ábra is nagyjából hasonló képet mutat. Ez a nátrium ionoknak az összes kationokhoz viszonyított százalékos ará­nyát (Than-féle egyenértékszázalék) szemlélteti. Ezen még jobban látszik, hogy a legalacsonyabb értékek a Lökösháza-medgyesegyházi térségen 5. ábra. Az 1979. januári csapadékösszeg az átlag százalé­kában Puc. .5. CyMMa ocadKoa 3a sineapb 1970 e. « %-x om nopMu Fig. 5. Precipitation in . January, 1979, as percentage of the normal value

Next

/
Oldalképek
Tartalom