Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

1. szám - Dr. Kollár György–Dr. Öllős Géza–Dr. Némedi László–Pietraskó Gizella: Nagytisztaságú ipari vízellátás

8 Hidrológiai Közlöny 1983. i. sz. Dr. Kollár Gy. és tsai: Nagy tisztaságú ipari vízellátás ző adatát és méretét is közöljük az 1—6. táblázatban. 4. Összefoglalás A kutatási munka eredményeként a következő fő összefoglaló megállapításokra jutottunk: a) Ami az ioncserélő rendszerben létrejövő biológiai eredetű vízminőségromlás okait illeti — az okok nyilvánvalóak — egyértelműen nyomon követhetők a baktériumok és egyéb mikroszervezetek dúsulása. Az ioncserélő rendszerben fellépő biológiai és bakteriológiai problémák magyarázatánál minden lehetséges tényezőt figyelembe kell venni, amely a hálózati víz ioncserés kezelésénél a szűrőhatás következtében létrejövő élő- és élettelen anyagok felhalmozódásából következhet. A baktériumok és egyéb mikroszervezetek, mint szennyezőanyagok, önmagukban is problémát jelenthetnék. Mennyiségük jelentősen növekedhet, anyagcsere termékeik is zavarhatják a tisztítórendszer folyamatait és újabb szennyezőforrásként is szerepelhetnek. b) Bakteriológiai és mikroszkópos biológiai vizsgálatainkkal megállapítottuk, hogy a szervesanyag tartalom növekedésének magyarázata a mikroorganizmusok másodlagos elszaporodása víztisztító rendszerben és a hosszú ipari vízelosztó hálózatban. Különösen megfigyelhető ez a jelenség a heterogén anyagú ioncserélő oszlopok után. c) A szóban forgó (EIVRT) esetben a megoldás alapszemlélete az kell legyen, hogy a szennyezőanyagok, ezen belül az élő szervezet feldúsulását ill. továbbjutását a sótalanító rendszer továbbfejlesztésével akadályozzuk meg. d) Technikai és gazdasági szempontból többféle eljárás alkalmazására lehet gondolni. Az utóbbi 10—20 év folyamán különösen behatóan tanulmányozták a nagytisztaságú vizek gazdaságos előállításánaklehetőségét. Ezekkel kapcsolatban egyre több üzemelési tapasztalatot is szereztek. Végső javaslatként a 2. ábrán a tisztítási folyamat leegyszerűsített sémáját mutatjuk be. A rendszer első lépéseként — előtisztításként — a hálózati ivóvíz vas- és mangánvegyületeit kell oxidálni levegőbe fúvással. A víz további előkezelése homok gyorsszűréfvel lehetséges (4 m/h szűrési sebesség, 0,5—0,8 mm szemcseátmérőjű homok 1,2 m szűrőréteg-vastagság). A szűrő pelyhes vas- és mangánvegyületeket eltávolítja, a nagyobb méretű lebegőanyagokat is kiszűri. Av. előtisztított víz ráiszapoló szűrővel tisztítható tovább. Ez elsősorban a vízben levő kolloid részecskéket, baktériumokat és egyéb mikroszervezeteket távolítja el. A következő technológiai lépés a fordított ozmózissal történő tisztítás. Az itt alkalmazott membránok különféle méretű és anyagú molekulákat, ionokat, kolloid részecskéket, és más kis számban levő élő- és élettelen szervezeteket tartják vissza. A membrán idő előtti eltömődésének megakadályozása érdekében folyamatosan sav, foszfát és polielektrolit adagolása szükséges. E/A követően a vizet több fokozatú ioncserélőn vezetjük át, ahol a sótaIanítás heterogén anyagú ioncserélővel fejeződik be. Mivel az ioncserélő oszlopban az előzőekben részletezett előtisztítási műveletek ellenére, amint azt vizsgálataink mutatják, a baktériumok bizonyos mértékű elszaporodásának veszélye még mindig fennállhat, ezért az ioncserélés után a víz UV csírátlanítása szükséges. Miután a vizet a mikroszervezetektől gyakorlatilag mentesítettük, a vízben még mindig található nagyon finom alkatrészeket (élő- és elpusztult mikroszervezetek, ioncserélő gyanta törmelékek, ionos alkatrészek 2. ábra. Nagytisztaságú víztisztító rendszer javasolt elvi kapcsolási rajza Puc. 2. ílpedAaeaeMasi npuuijunuajibnasi cxeMa coedunenuü cucmeMbi zjiyóoKOii omicmKU eodu Abb. 2. Proponierte prinzipielle Schaltungszeichnung des hochreinen Wasser klär syst eins