Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
2. szám - Dr. Salamin András: Kisvízfolyások árvízi előrejelzésének önszabályozó módszere
Dr. . Salamin A.: Kisvízfolyások árvízi előrejelzése Hidrológiai Közlöny 1983. 2. sz. 83 CL[m3/s] t [h] az esö kezdetétől 6. ábra. A fokozatosan javuló el&rejclzés-sorozat szemléltetése a Zagyva Jászteleki szelvényénél (az 1974. októberi árvíz szimulálása) Puc. 6. Cepusi nocmeiieimu yAynuawuiuxcH npoeuodon no cmeopy 3adbea-flcmeAeK (CUMVAHHUH dawtbtx naeodxu 3a OK M nő pb 1974 E.) Abb. 6. Veranschaulichung der sich successive verbessernden Vorhersage-Serie beim Profil des Zagyva in Jásztelek (Simulierung des Hochwassers in Oktober 1974) tást szemlélteti a 4. ábra és a későbbi 6—7. ábra). A pont javításnál azokban a szelvényekben, ahol a korábbi előrejelzést egy jobb ,,mért" árhullámmal helyettesítjük, a konvergencia a modell felépítése következtében biztosított. Nehezebb kérdés annak eldöntése, hogy ezen szelvények alatti szelvényekre készített előrejelzések konvergálnak-e pontjavítás esetén. A csapadékadatok alapján készített előrejelzések ugyanis az egyes részvízgyűjtőknél véletlen jellegű (pozitív és negatív értelmű) eltéréseket tartalmaznak, amelyek az összekapcsolódó részvízgyűjtők számának növekedésével egyre nagyobb valószínűséggel ejtik ki egymást. Abban az esetben, ha a véletlen hibával terhelt, egyes részvízgyűjtőkre vonatkozó előrejelzéseket lényegesen jobb, kisebb hibával terhelt — javított — előrejelzésekkel helyettesítjük, akkor előfordulhat, hogy a javítás után bizonyos szelvényekben nagyobb eredő hiba (eltérés) lesz, mint a javítást megelőzően. Másképpen fogalmazva ha például egv olyan részvízgyűjtő előrejelzését javítjuk, amely korábban negatív értelmű hibával volt terhelt, de ez a negatív hiba egy másik részvízgyűjtő pozitív értelmű hibáját „ellensúlyozta", a javítás után ez a negatív jellegű hiba csökkent, a pozitív értelmű pedig változatlanul maradt, tehát az eredő eltérés pozitív irányban — nőhet. Ezt tekinthetjük a javítás divergens hatásának. A fentiek miatt tehát nem biztosított egyértelműen — matematikai értelemben — a pontjavítás konvergenciája. A konvergencia a gyakorlatban akkor jöhet létre, ha a javítás konvergenciát segítő (javító) hatása erősebb, mint a divergens hatása. A konvergencia gyakorlati megvalósulása elsősorban attól függ, hogy a konvergencia szempontjából vizsgált szelvény vízgyűjtőjének (és a „mért" árhullámot szolgáltató szelvény vízgyűjtőjének (F„) aránya mekkora (51) t k Spekulatív úton közelítőleg feltételezhető, hogy ha co értéke pl. (0,7—-1,0) közé esik, akkor a konvergencia az vízgyűjtő kifolyási szelvényében nagy valószínűséggel a gyakorlatban megvalósul, ekkor ugyanis a pontjavítás konvergenciát segítő hatása nagyobb, mint a divergens hatása. Hasonlóan feltehető, hogy ha o> értéke nagyon kiesi (pl. 0,4-nél kisebb), akkor a javításba be nem vont F k h\ vízgyűjtőterület előrejelzéseinél a hibák (eltérések) véletlen jellege dominál, nem pedig a divergens hatás. Ebben az esetben a konvergenciát elsősorban a véletlen hibák kedvezőtlen összegződése akadályozhatja. Ha azonban az m értéke (0,4—0,7) közé esik, akkor lehet számolni kisebb divergens hatással, amely ronthatja a konvergencia sebességét, vagy időszakos divergenciát (a tényleges értéktől való távolodást) eredményezhet. A pontjavítás konvergenciája egyértelműen csak abban a szelvényben biztosított, amelyből a „mért" árhullám származik, a pontjavítás hatása az alsóbb szelvényekben — mint ahogy az eddigi eredmények tükrözik -— gyakorlati (kisebb ingadozást megengedő) konvergencia érvényesül. A területjavítás a j>ontjavítást egészíti ki, célja a konvergencia sebességének növelése. A konvergencia sebessége alatt az időegység alatti előrejelzés-javulást értjük. A konvergencia vizsgálata mellett a gyakorlati felhasználhatóság szempontjából a másik legfontosabb tényező a konvergencia sebessége, ez mutatja meg ugyanis, hogy milyen időelőny mellett juthatunk el a megfelelő előrejelzéshez. A területjavítással növelhetjük a pontjavítás konvergenciáját, de hangsúlyozni kell. hogy nem biztos, hogy növekedni is fog (fontos feltétel ugyanakkor, hogy ne rontsuk vele a konvergencia sebességét). A hidrológiai analógia elvét használó modell konvergencia sebességet növelő hatása csak hipotetikus i'iton feltételezhető és bár az eddigi alkalmazások eredményei a javítás hatékonyságát igazolták, gyakorlati hatását - kielégítő adatok birtokában — csak a jövőben lehet majd elfogadható mélységig igazolni. A gyakorlati alkalmazás szempontjából lényeges a javítás konvergenciájának jellemzése akkor is, amikor
