Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
2. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: A vízépítéstan első magyar nyelvű kézikönyvei
59 Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. Hozzászólás A vízépítéstan első magyar nyelvű kézikönyvei I) R. I, ÁSZ L Ó f I V \V O í, D E M Á R a mfiszaki tudományok doktora Legrégibb vízügyi vonatkozású könyvünk—tudomásom szerint- az erdélvi fejedelemség tudós udvari orvosának, MARGELLUS SQU A RC 1A LUPUS-nak 1585-ben If ellni Gáspár kolozsvári nyomdájában készült, műve: a szerző véleménye ( opinio) a források és folyók eredetéről. (l)e fo ntiu ni &fluviorum origin e a e f 1 u x u, opinio M a r e e 11 i S q u a r c i a 1 u p i P I u m Iii e ns i s. Peripateticorum, Theologorum & Senecae sententiae ponder entur. Claudiopollin officina fíasparis. Heltai. Anno Domini M. I). LXXXV.) A könyvben, — mint az alcím mondja - a peripatetikus bölcselők, a teológusok és Seneca felfogása került mérlegre. Tehát valójában bölcselkedő, hitvitázó írásműről van szó, amely semmiféle természeti megfigyelési adatot nem tartalmaz. 1 Az első tankönyvek Az első valóban vízügyi szakkönyv éppen kétszáz évvel ezelőtt 1783-ban jelent meg, HADALY KÁRÓ L Ynak (1743 1834), a győri akadémia professzorának (1810-től az Institutum matematika-tanárának) munkája, a hidrotechnika elemei címmel, a tudomány akkori hazai nyelvén, latinul. (E 1 e m e n t a Hydrotechniae quae in usum auditorum. suorum elucrubatus est Car o1 u s H a d a 1 y de Had a, AA. LL. et Philosophiae Doctor, in Acrid,emi Favrinensi Matheseos Purae et Applicatae, nec'no Architecturae Civilis, et Hydrotechniae Professor Regius, Publicus, Ordinarius. Cum permissu Caesareo llegio. lavrini, Typis Iosephi Streibig, priv. reg. et Acad. lieg. Typographi, MDCCLXXX1 1 1.) A XVIII. századi akadémiák a közéleti pályához szükséges ismeretek közvetítői voltak. A sok vízbajra és a velük kapcsolatos vitás ügyekre tekintettel meg kellett ismertetniük hallgatóikat a vízrendezés és a vízhasználatok alapelveivel is, de természetesen csak szerény matematikai ismereteket tételeztek fel róluk. A könyv hézagpótló jelentőségét bizonyítja, hogy 1821-ig még hat további kiadást .ért meg. 2 Már egyetemi szintű, a pesti egyetem bölcsészeti karán 1782-ben megnyílt Institutum Geometrico-Hydrotechnicum hallgatói részére írott, de még mindig latin nyelvű munka, az osztrák származású F. RAUSCH professzor (1743— —1836) tankönyve: A vízépítészet rövid foglalata (Compendium Hy drotechnicum conscriptum per Franciscum Rausch, abbatem S.Demetrii de Syrmio, Canonicus Colocensem, Proto-Notarium Apostolicum, AA. LL. et PhilolEzen a helyen is köszönetet mondok Holt Bélának, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársának, aki e ritka munkával megismertetett. 2Fodor Ferenc: Az Institum Geometricum Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára. Műszaki Tudománytörténeti kiadványok, 5. szám. Tankönyvkiadó, Budapest, 1955. * Hidrológiai Közlöny, 01. évf. 8. sz. pp. 358—308., Bp. 1981. ** Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Vízrajzi intézet, Budapest. sophiae Doctorem, SS. Theologiae Baccalaureum Formátum. Societatis Oeconomiae Inferioris Austritte Commembrum, et in Regia Universitafe Pestiensi Ma thesis Practicae Professoren, Publicum. Ordinarium. Budae, Typis Regiae Universitatis, MDCCXCVII.) A mű anyaga a hazai viszonyokra szabott: a folyók sebességének megmérésén kívül a partvédelemre, a töltések építésére, a mederszabályozásra és a mocsarak kiszárítására korlátozott. Hat táblamellékletén 42 ábra van. 2 • 1. PETZE LT (1805—1850), aki 1841-től tanította a vízépítéstant, ugyancsak osztrák származású volt és valószínűleg nem, vagy alig tudott magyarul. Az „Előadások a Magyar Királyi tudományos Egyetem Mérnöki Intézeténél a vízmoz1 an hói, víz és malom építészetből, az egész Szöveg 564 idommal P e t z e 11 J ó s e f a' gyakorlati mértan és vízépítészet r. ny. tanára által 1846J47 iskolai évben Pesten' címet viselő, 990 kézzel írott lap terjedelmű ránkmaradt litografált jegyzet mégis az első magyar nyelven készült összefoglaló jellegű vízépítéstan. Nem tudjuk, hogy kinek a munkája Petzelt ' biztosan nem írt magyarul — de mégis világosan mutatja a magyar nyelvű szakirodalom iránti növekvő igényt, amelyet a kis példányszámban sokszorosított jegyzet természetesen nem elégített ki. 2 A XIX. század első felében szaporodó folyóiratokban (Tudományos Gyűjtemény, Társalkodó, Jelenkor, Századok stb.j egyre több cikk foglalkozik vízügyi kérdésekkel. Növekvő számban jelennek meg közérdekű, helyi vagy országos vonatkozású javaslatokat ismertető röpiratok is. Elméleti tanulmányok látnak napvilágot a Magyar Tudós Társaság évkönyveiben. Mindazonáltal egy évszázadnak kell elmúlnia addig, amíg Hadaly és Rausch szerény latin nyelvű kompendiumai után megjelenik a vízgazdálkodás első m a g v a r nyelvű kézikönyve, KV ASSAY JENŐ (1850—1919) két kötetes Mezőgazdasági vízműtan — amely második kötetének megjelenésével éppen száz éve, 1882-ben lett teljessé. Ez a nevezetes évforduló teszi időszerűvé megemlékezésünket. A hatalmas mű természetesen nem úgy született, mint ahogyan Paliasz Athéné kiugrott Zeusz fejéből. Kvassay Jenő fellépése Az ifjú Kvassay az iskolai szüneteket őrszentmiklóson (ma Veresegyházához tartozik), a családi birtokon töltötte, ahol korán megismerkedett a gazdaság ügyeivel, és — olvasmányai révén — rádöbbent a hazai mezőgazdasági termelés technikai elmaradottságára. Alighanem ezért határozta el, hogy a műegyetem gépészmérnöki karára iratkozik be és ott szerzett ismereteit a magyaróvári gazdasági akadémián egészíti ki. Kettős képesítésének köszönhette, hogy a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, a talajjavításban járatos mérnököket kívánván ki-