Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Domokos Miklós: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi ábrái

562 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. szermodellezésben egyaránt alkalmazható — egyedül helyes alapelvét adja meg. Az eddigi magyar gyakorlatban [11, 12] ez az elv érvényesült, és ezt kell érvényesíteni a jelen feladat megoldásában is. Megjegyzendő, hogy (a) ha y-t — számos logikus értlmezési lehetőség közül — a vízkorlátozásos részidőszakok viszonylagos tartamaként értelmezzük, (b) ha a mérlegelési időszakban a vízigény-időfüggvény az 7 = konst értékkel helyettesíthető, és végül (c) ha a mérlegelési időszak K hasznosítható vízkészletének eloszlásfüggvénye: F(x)=P(K<x), (2) akkor bizonyítható [5], hogy az aktív vízmérleg (I) szerinti feltételét egyenértékűen helyettesíti az (3) feltétel. Az összesítő vízmérleg és a vízgazdálkodási hossz-szelvény eddigi magyar gyakorlatában [11, 12] egységesen az aktív vízmérleg feltételének (3) szerinti alakját alkalmazták.* Ha pl. a vizsgálati időszak: az augusztus hónap és y*=15%, akkor az utóbbi egyenlőtlenség jobboldalán álló mennyiség: F~

1(y*) = Qau«85% vagyis íl

z augusztusi y*- 15% valószínűségű, azaz 1 — y* = 85 %-os tartóssági! hasznosítható vízhozam. Vízmérleg-szerkesztési gyakorlatunk kimondott [3, 18] — bár nem következetesen megvalósított — alapelve volt az is, hogy az (1), ill. (2) szerinti mérlegelést a,z év fel osztásával "kapott — és ennek megfelelően más-más I értékkel, F(x) eloszlásfüggvénnyel és y* vízhiány-tűréssel jellemzett — valamennyi részidőszakra el kell végezni és a részidőszakok közül a legkritikusabbat kell mérték- ' adónak tekinteni. A 11. Vízgazdálkodási Keretterv [II] előzetes vizsgálatai kimutatták, hogy az év hónapjai közül az esetek többségében vagy az augusztus, vagy a szeptember a kritikus, ezért ebben a Kerettervben augusztusi (y* = 15%,) és szeptemberi (y*=l %) vízmérleg is készült. Ez a gyakorlat a továbbiakban ellaposodott: többnyire csak augusztusi vízmérlegek készültek [12]. 2.3 A vízkorlátozási mutatók értelmezése és számítása Az (1) szerint mindenféle vízkészletgazdálkodási helyzetfelmérés, ill. méretezés alapjául szolgáló y vízkorlátozási mutató többféleképpen értelmezhető [5]. Az adott esetben alkalmazandó értelmezés megválasztása a vízkészletgazdálkodási *A gyakorlatban aztán a (3) feltételt továbbmódosították: a bal és jobb oldal különbségére és hányadosára írtak fel feltételeket, amelyek azonban termésszetesen továbbra is egyenértékűen helyettesítették az (1) feltételt. Ez az összefüggés azonban a felületes szemlélők elől rejtve marad, amiért is több szakember részéről heves bírálatok, támadások érték vízkószletgazdálkodási helyzetjellemzési, ill. méretezési gyakorlatunkat. A bírálatok egy részét a [18] mű bevezetése sorolja fel; különösen élesen bírálták a rögzített Q aug 8

5% érték használatát. A bírálatok zöme azonban nem a vízmérleg-szerkesztés (1) szerinti elvének, ill. — kényszerű egyszerűsítéseket tartalmazó — gyakorlatának lényegét, hanem az e gyakorlatról a vulgárisan ítélkezők tudatában kialakult, félreértésektől terhelt torzképet támadta. Domokos M.: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi ——* vizsgálat céljától, a vizsgált vízhasználók sajátosságaitól, valamint a vizsgálathoz rendelkezésre álló információk körétől és megbízhatóságától függA y mutatót általában úgy célszerű értelmezni, hogy kielégítse az alábbi 3 feltételt: (aj y legyen a vízkorlátozás valamilyen természetes pillanatnyi értékét mérő időfüggvény, az un. vízkorlátozási indikátorfüggvény várható értéke; > (b) a vízkorlátozás okozta népgazdasági veszteség legyen y-nak monoton növő (lehetőleg egyszerű alakú) függvénye; végül (c) teljesüljön a 0 < y < 1 (4) feltétel, vagyis y legyen a valószínűséghez hasonló mérőszám. y= 0 jellemezze a zavarmentes vízigény-kielégítést, y= 1 pedig a teljes vízhiányt. Az u(t) vízkorlátozási indikátorfüggvénynek fenti követelményeket kielégítő három lehetséges — és a gyakorlatban már alkalmazott , vagy legalább ajánlott — értelmezése a következő (jelölések: T a vizsgálati időszak [általában nem összefüggő időszak, hanem például sok egymás utáni év azonos nevű hónapjainak az egyesítése], K(t), teT a hasznosítható vízkészlet, /(/), teT a kielégítendő vízigény időfüggvénye): 1 1 ha I(t)>~ K(t) «i(í>= (5) l 0 egyébként uJt) = \ n , j (6) 2

W l 0 egyébként v ' u

3(t) = u\(t) (7) A yi vízkorlátozási mutató a fenti (a) követelmény szerint a három Mj(í) indikátorfüggvény egyikének T-beli várható értéke: y

l — E[u

i{ty\\ a vízkorlátozás részidőszakok viszonylagos tartama, y

2 = E[u

2(t)] :átlagos viszonylagos vízhiány, y

3 = E[u

3(t)]:átlagos négyzetes viszonylagos vízhiány. A felsorolt feltételek közül az (a) és (e) jelű alaki követelménynek mindhárom mutató egyaránt megfelel, a legfontosabb (b) feltételnek viszont — a vízhasználók többségét tekintve — a leginkább y

3, a leggyengébben y

1 felel meg. A magyar vízkészletgazdálkodási gyakorlatban eddig — egyszerű számíthatósága miatt — kizárólag a y

{ vízkorlátozási mutatót alkalmazták [4, II, 12], de javaslatot tettek már a y

2 mutató bevezetésére is [5], amelynek gyakorlati feltételét — y

s egyszerű meghatározhatóságát biztosító regionális segédletek előállításával — a Vízgazdálkodási Intézet megalapozta [14], Bizonyítható [5], hogy 7 = konst. vízigény esetében és a hasznosítható vízkészlet (2) szerinti eloszlásfüggvényének birtokában a felsorolt három vízkorlátozási mutató a következő képletekkel számítható: