Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
12. szám - Dr. Mike Károly: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában
Dr. Mike K.: Alkalmazott morfogenetika Hidrológiai iKözlöny 1983. 12. sz. 551 összefüggéseit is. A mai felszín magassági értékeit ugyanis különböző meghatározott évezredekre kiszámított szintváltozási értékek korrekciójával módosítani lehet, s az összefüggő mélységi vonalak jelzik az összetartozó medernyomokat. Más a helyzet ott, ahol a hajdani medernyomok összefüggő vonalaira kis homokbuckákat fújt a szél, s emiatt nem volt látható a régi vízhálózat nyoma a mai felszínen. Ilyen esetben egyszerű grafikai, vagy számítógépes eljárással ki kell iktatni a zavaró apró morfológiai elemeket és láthatókká válnak az összefüggő medrek kanyarulatai. Mi ezt a korrekciót pl. a Nyírségen grafikus módszerrel végeztük el [35]. A süllyedésben levő területeken is — az egyenlőtlen süllyedés következtében — sok egymást bonyolultan keresztező medernyom van a felszínen [2, 3, 18, 49], Ezek különböző vízfolyások különböző korú nyomai. A meanderek méreteinek, haladásirányának elemzése, egymásutániságuk meghatározása és egyes nyomok pollenanalitikai és archeomágneses vizsgálatai alapján mint egy keresztrejtvényt lehet megfejteni az egymás után következő vízrajzi állapotokat és közvetve az ősvízrajz alakulását. A fiatalabb medernyomok üledékei ugyanis megszakítják az idősebb medernyomok folytonosságát, s ezáltal a sorrendiség jól megállapítható minden esetben, ilyen elemzést folytattunk a Körösvidéken és a Maros környékén [42, 44]. A hajdani medernyomok kirajzolódnak akkor is, ha a mai felszín legfelső finomabb iiledékösszletének vastagsági térképét megszerkesztjük. Elsősorban a medervándorlások nyomai lesznek szembeötlően láthatók, mert a durvább üledékbe ágyazódott medrek a folyó elvándorlása után finom üledékkel töltődtek fel, a löszös, finom iiledékű területen pedig durvább üledéket hagyott hátra a távozó folyó. Az első eset pl. a Kisalföldre jellemző, a második pedig a Solti-síkságra [48], Ez a néhány példa is mutatja, hogy az ősvízrajzi kutatás során nincs olyan szabvány, mely minden területre érvényes eligazítást adhatna, hanem a különböző módszerekkel megközelített megoldásokat kell mozaikszerűen összerakni összefüggő képpé. A mederváltozásokat az adott cél (az árvédelmi töltések biztonságának fejlesztése) érdekében tipizálni is kellett. A szakaszjelleg alapján történő osztályozás mellett a változás jelleg alapján történő osztályozást is be kellett vezetni [49]. A szakaszjelleg szerinti mederosztályozás során a folyó munkavégző képességének és hordalékosságának kölcsönhatásában vizsgáljuk a folyók medrét, míg a változásjelleg szerinti osztályozás során a változás és a feltöltődés közötti kölcsönhatást tekintjük az osztályozás alapjának. Ez utóbbi esetben a hangsúlyt a folyamatos és megszakított mederváltozás kérdésére tesszük. A folyamatos változások ugyanis az általános rétegzettségben nem okoznak lényeges változásokat, a megszakított mederváltozások azonban alapvető problémákat jelentenek a töltések állékonyságára nézve. A veszélyes rétegtalálkozások ugyanis abból adódnak, hogy a jó vízvezető rétegekkel olyan szemcseszerkezetű rétegek kerülnek közvetlen kapcsolatba, melyek folyósodásra hajlamosak (finomhomok, lösziszap stb.). Ha ez az együttes közvetlenül a töltés alatt van, akkor megfelelő megterhelés esetén a töltés összerogyását idézheti elő [16], A veszélyes rétegtalálkozás a „megszakított" jellegű mederváltozások következménye. Az új osztályozás fő típusait az 1. ábra tömbszelvényei ábrázolják. A folyamatos jellegű mederváltozás során a folyó a meder bizonyos szakaszait erodálja, más részeit pedig építi [15]. Az egész folyamat rétegtan i következményeit tekintve azt lehet mondani, hogy a hátrahagyott üledékek elrendeződésében is bizonyos mértékű folyamatosság a jellemző. Ezt a változási formát mederalakulásnak nevezzük. A kisebb méretű megszakított mederváltozást mederváltásnak mondjuk. A fő-mederből a töltődő mellékágba csak finomhomok és iszapos finomMEDERVALJOZAS! ALAP11PUS0K A. Mederalakulások a, Haladó kanyarok b, Fejlődő kanyarok c, Oldalazó mederszakasz B. Mederváltások a, Lefűzödés b, Holtág képződés c, Átmetszés C. Medervándorlások ai Feltöltődés miatti vándorlás JELMAGYARÁZA T: Iszapos agyag 1 b, Lefejezés miatti vándorlás c, Szerkezeti mozgás miatti vándorlás | Iszap, folyás homok yr.f Homok Durva homok 2 3 i 1. ábra. A mederváltozások alaptípjsai Puc. 1. Ociioeubte munu u3Meitenun pyceA A. OopMiipoBiiHHe pyceji: a) pa3BHTue n3rn6bi, 6) pa3BHBaiomnecH n3rn6bi, e) CTopoHHHe yMíiCTKH pycen; E. M3MeHeuHíi pyceji: a) nepeKpbiTne, 0) o6pa3cBaHne MepTBbix pyceji (cTapopeMHfí), e) nepeceMeHHe; B. MeHflnpoBaHHe: a) MeaHHHpoBaHHe H3-3a 3aH.neHHfi, 0) MeaHjwpoBaHHe H3-3a nepeKpbiTHa, e) Mean/iHpoBaiiHe n3-3a CTpyKTypHbix JlBHHíeHMH^ 1 — HjiHCTasi rjiHna, 2 — Hji h rjibiByMHe necKH, 3 — necoK, 4 — rpy6biH necoK Fig. 1. Categories of bed changes A Changes in bed geometry: a progressing bends, b developing bends, c lateral bed shift . /(Changes in course: a overdevelopment, b arm closure c cut., C Meandering: a shift caused by silting, b development, of capture, c shift caused by crustal movement. 1. silty 2. clay, silt and running sand, 3. sand,/, coarse sand
