Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Kovács György: A tényleges evapotranszspiráció meghatározása

53-6 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Dr. Kovács Gy.: A tényleges evapotranszspiráció témával foglalkozó egyik korábbi közleményünkre {KOVÁCS, 1976). Azt is említenünk kell itt, hogy — bár a legmegbízhatóbb adatokhoz valóban ezzel a módszerrel jutunk — a liziméterek építése költséges és üzemük munkaigényes. Ezért célul csak azt tűzhetjük ki, hogy hálózatunkban néhány ponton létesítsünk liziméterrel felszerelt állomást. Ez a kevés, és az egész területhez viszonyítva csak pontszerűnek tekinthető adat mindenképpen elégtelen ahhoz, hogy a területi evapotranszspiráció értékét becsülhessük. Azokon az elsőrendű állomásokon, ahol liziméterek vannak, a hálózat egyéb pontjain alkalmazott mérőrendszereket is elhelyezzük, így a nagy pontosságú mérések célja elsősorban a többi eljárás ellenőrzése és kalibrálása, a területi általánosításhoz szükséges modellek kidolgozása. Az intercepció — amint azt korábban már láttuk — nemcsak a csapadék-vizsgálatok fontos eleme, hanem az evapotranszspiráció mennyiségének is jelentős összetevője. Értékét vagy méréssel határozhatjuk meg a növényzet koronája fölött és a terepen elhelyezett csapadékmérők adatainak különbségeként, vagy mérési sorozatok alapján levezetett modellekből számíthatjuk azt a növény fajtáját, fejlettségét, a csapadék intenzitását, a szél erősségét figyelembe véve. Lényeges szempont az, hogy mindkét eljárás az intercepció teljes mértékéről ad csak tájékoztatást, a levélzet felületén tározódé víz mennyiségi változásáról folyamatos jellemzést nem adhatunk. Ezért az a legrövidebb időszak, amelyre az evapotranszspiráeiónak ezt az összetevőjét meghatározhatjuk, a felszín fölötti tározótér teljes kiürülése. A talaj nedvességtartalmának csökkenése adja az evapotranszspiráció másik önállóan meghatározható komponensét. A tárolt talajnedvesség változásának meghatározási módja, mint már említettük, a függély menti talajnedvesség-eloszlásnak ismételt és rendszeres mérése. A nedvességtartalom változásának meghatározásán kívül a talajnedvességben uralkodó tenziót is mérnünk kell a szelvény több pontjában, annak érdekében, hogy a változást okozó áramlás irányát is meghatározhassuk. A kétféle mért paraméternek (a nedvességtartalomnak és a tenziónak) az értékelését és ebből az evapotranszspiráció részévé váló, illetőleg a talajvíz felé tovább szivárgó mennyiség meghatározását a 6. ábra szemlélteti. Minthogy a talajnedvesség formájában tárolt vízmennyiség változása viszonylag lassú folyamat, az észlelések ismétlése nem lehet sűrű, mert a rövid időközönként végzett méréssel meghatározott mennyiségváltozás kisebb lehet, mint az alkalmazott mérési módszerek hibája. A talajvíz függőleges megcsapolásának mennyiségi meghatározása, illetőleg ennek a mérési eljárásnak a pontossága ugyancsak meghatározó lehet az evapotranszspiráció számításának alapjául szolgáló időintervallum kijelölésében, minthogy a talajvízből a talajnedvesség zónája felé meginduló áramlás adja az evapotranszspiráció harmadik fő komponensét. Amikor ennek az összetevőnek a számítását a függőleges fluxus meghatározására Teljes potenciál egyenértékű vízoszlop cm-ben Vlzkirtalom térfogataránybon -SOO -WO -200 0 OX, 0,W OM 6. ábra. A talajnedvesség mennyiségének és tenziójának függőleges eloszlása Fig. 6. Vertical profile of the amount and tension of oil moisture alapozzuk, ugyanazokat a megfigyeléseket használjuk fel, amelyek a talajnedvesség változás elemzéséhez is szükségesek: a függőleges gradienst a tenziómérések alapján, a szivárgási tényezőt a víztartalom ismeretében számíthatjuk, és a kettő szorzata adja a fluxus keresett értékét. Az evapotranszspiráció talajvízből származó összetevőjének számítására szolgáló másik módszer a talajvízháztartását elemezve több talajvízkút egyidejű adatából számítja a víztükör felületén keresztül létrejövő vízcserét, amelynek felfelé irányuló negatív értéke mutatja a talajvíz hozzájárulását a párolgáshoz {MAJOR, 1975). Az ilyen módon számított függőleges vízcsere hatnapos időintervallumokra meghatározott egy évi sorát mutatja be példaként a 7. ábra. A tényleges evapotranszspirációnak az összetevők mérésére alapozott meghatározásával kapcsol tosan kifejtett elveket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ehhez az eljáráshoz mérnünk vagy számítanunk kell az intercepciót, a rendszeres megfigyelésnek pedig ki kell terjednie a talajnedvesség mennyiségének és tenziójának, valamint a talajvíz-tükör helyzetének meghatározására, így a talajvíz megfigyelésére szolgáló hálózat megfigyelési pontjai alkalmasak és továbbfejleszthetőkaz evapotranszspiráció összetevőinek meghatározásához szükséges észlelések elvégzésére is. Kiegészítésül az szükséges, hogy egy észlelőkút r