Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvíz évi szélső vízállásainak időpontja
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 63. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 525—572 oldal Budapest, 1983. december A talajvíz évi szélső vízállásainak időpontja OH. RÉTHÁTI LÁSZLÓ* a nifis/.íiki tudományok doktora Az adott éghajlati viszonyoknak megfelelően Magyarországon a talajvíz kontinentális típusú, tehát tavaszi maximum és őszi minimum jellemzi. A tetőzés és völgyelés átlagos időpontja a helyi adottságok függvénye, de ugyanazon területen is évről-évre változik, elsődlegesen a meteorológiai elemek (csapadék, fagyidőtartam stb.) hatására, így előfordul, hogy a szélső vízállások időpontja — az átlaghoz viszonyítva — több hónapot „késik" vagy „siet" (a völgyelés pl. áthúzódhat a következő naptári évre is). A szélső vízállások előrejelzésének hidrológiai, geotechnikai és mezőgazdsági szempontból egyaránt nagy a jelentősége. Nem közömbös pl., hogy mikor alakul ki a talaj víz-eredetű belvíz (mennyi időelőnyünk van a védekezésre), milyen lesz a növények kapilláris vízellátása, milyen vízállásra kell számítanunk a munkagödrök víztelenítése során, mikor alakul ki az építés szempontjából kedvező alacsony vízállás. 1. Felhasznált adatok A későbbiekben ismertetett részfeladatokat csak olyan kutak segítségével oldhatjuk meg, amelyek a) zavartalan vízjárásúak, b) idősoruk folyamatos és c) legalább egy hidrológiai periódust ölelnek fel. A vízjárás zavartalanságát a komparatív idősorok módszerével [4] célszerű vizsgálnunk, tekintettel arra, hogy a matematikai statisztikában használatos homogenitásvizsgálat az idősorok rövidsége miatt nem ad reális eredményt. (A zavart vízjárású kutakat azért kell kizárnunk, mert környezetükben —pl. az öntözés következtében — az évi szélső vízállások időpontja jelentősen eltolódhat.) A módszer lényege az, hogy minden naptári évre kiszámítjuk a kutak relatív (az LNV- és LKV-hoz viszonyított) KÖV-eit, majd ezek átlagát. A vizsgált kutakból ezeket az átlagokat levonva három típusú idósort kaphatunk: a görbe a O-tengely körül (I. típus) vagy egy ettől különböző tengely körül ingadozik (3. típus), illetve valamely időponttól kezdve törést szenved (2. típus). Az idősor folyamatossága azért szerepel a követelmények között, mert a kutak összessége csak ebben az esetben jelent homogén adatsort. (Amint arról a későbbiek során meggyőződhetünk, egy-egy •Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. évben az átlagostól távoleső időpontban alakú ki a szélső vízállás.) A korábbi autoregressziós vizsgálatok szerint mind a felszíni vizek [1, 7], mind a talajvíz [0] vonatkozásában 12—14, illetve 25—26 évre tehető a hidrológiai periódusok hossza (az autokorrelációs együttható a 25 26 éves periódusra a nagyobb). A kutak idősorának hossf.át célszerű a periódus hosszával azonosnak venni, ellenkező esetben ugyanis az átlagosnál magasabb vagy mélyebb vízállású évek (ill. ezek KÖV-ei) dominálnak. Az előzőekben ismertetett hármas követelménynek az idézett cikkben „1" és .,3" típusúnak minősített kutak 1954/79. évi idősora — néhány, nem folyamatosan észlelt kút kivételével — maradéktalanul eleget tesz. Felhasználásuk azzal a további előnnyel jár, hogy a szélső vízállásokra vonatkozó törvényszerűségeket tájegységenként (1. ábra) vizsgálhatjuk. 2. A szélső vízállások időpontja mint a sokévi K Ö V függvénye Kézenfekvő és régi megfigyelés, hogy a szélső vízállások annál később alakulnak ki, minél mélyebben mozog a talajvíz. A következőkben a kutakat a vizsgált 26 évre vonatkoztatott és a terepszinthez viszonyított átlagos vízállásukkal (KÖV), illetve a tavaszi (i M) és őszi (t m) szélső JEL MAGYARA7AT „1" típusú kutak „3" típusú kutak A tájegységek határai 1. ábra. A vizsgált kutak helye, típusa és tájegységek (I—IV.) szerinti csoportosítása Puc. 7. Mecmo, mun uccAedycMbix CKeawun u ux epynnupaeKii no paüonaMU (\—IV) Fig. 1. Location, type and grouping by regions (I —I\') of the wells included in the analysis
