Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
11. szám - Dr. Öllős Géza–Dr. Szolnoky Csaba–Várnai Iván–Dr. Kollár György–Gordos Árpád–Ivancsics János: Derítők teljesíményfokozása csőmodulok beépítésével
Dr. Ollós G. és tsai: Derítők teljesítményfokozása Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 495 1982.1. 21. OXIGÉNFOGYASZTÁS, KOI p s [g/m 3] Qo í- Ol 4 <a o> _j i i -ÜT Cj, S S & Q O C> gj s 5ä t» O C3 C3 O O « Cl cí> 5) <Q CC; (J; P Xj I ' L EB E G Ö A N Qj = 90 rrf/h Qj = 200m*/h C> S y Cj) ^ S C3 Q O O O Y A GTARTALOM, La [g/m 3] a = 280 rrf/h to c> Cl 12 00 % 00 16 00 18 00 Idő [h] 27. Az iszapfelhő változásai a derítő terhelésének gyors változásakor Abb. 27. Veränderungen der Schlammivolke bei schnellen Belastungsänderungen des Klärbehälters teljes a „borulás" az iszapkoncentráció már 100 g/m 3 alá csökkent. Megállapíthatjuk tehát, hogy a gyors átmenet nélküli terhelés változtatásra tehát a derítő igen érzékenyen reagált, ilyen körülmények között jó derítés nem várható. 1982. márciusi—10. Üzemelési feltételek: vízhőmérséklet 4 °C, lassú maximális ráterhelés, majd tartós téli üzem, alumíniumszulfát adagolás, a teljes derítőszermennyiség 1/3-át kitevő FeCl 3 adagolás, a derítőszeradagolás helyének a nyersvízvezetékben való előbbrehozatalával, ami által a pelyhesítés időtartama növelhető. A terhelést lassan növeltük a Q x = 81,9 l/s= 295 m 3/h maximális értékig (amely (» = 0,91 mm/s felületi terhelésnek felel meg). Ekkor a 28. ábrán láthatóan az üzem stabil, a derítő pedig teljesítőképessége határán volt. A derítőben 3 m mélységben kb. 10 % volt az iszapkodcentráció. 8. A kutatások értékelése Cél: a csőmodulos derítő terhelhetőségének megállapítása. A derítés szempontjából mértékadónak te kinthető őszi és téli időjárási és vízminőségi körülményekre vonatkozó kutatásaink bizonyították, hogy a csőköteges derítővel a korábban maximumnak tekintett 0,6 mm/s felületi terhelés másfélszeresre («> = 0,9 mm/s) növelhető. Az ilyen mértékű terhelés tartós, üzemi megvalósításához azonban megbízható, víz hozamarányos derítőszeradagolás, a derítőszerbekeverés minél szabatosabbá tétele és az adagolási hely optimálisabb megválasztása szükséges. Hasonlóképpen elengedhetetlen a derítők fokozatos terhelésváltoztatása érdekében a megfelelő nyers1 nzszivattyúzás. Megjegyzendő, hogy az adott derítő felfelé bővülő keresztmetszete folytán a csőmodulok alsó felülete — amely tulajdonképpen a derítő ténylegesen dolgozó felülete — mintegy 15 %-kal kisebb a derítő névleges felületénél, így a felszínre vonatkoztatott 0,9 mm/s felületi terhelés tulajdonképpen 1,035 mm/s tényleges értéket jelent. Sőt a 60°-os dőlésszögű csövekben 1,19 mm/s középsebesség alakul ki. Figyelembe véve, hogy a hagyományos függőleges átfolyású ellenáramú derítőket általában 0,45— 0,50 nun/s felületi terhelésre tervezik, a fenti érték mintegy 100 %-os teljesítménynövelést jelent. 9. Végső következtetések, javaslatok Amint a kísérlet eredményei igazolják, a Vízmű választása az adott feltételek mellett helyes volt, a Kary-típusú derítővel a várt teljesítmény növelés biztosítható. További tanulság, hogy az intenzív derítési folyamat tisztító rendszerbe iktatása a teljes tisztító rendszer tisztítástechnológiai szempontból történő Jelülvizsgálatát is igényli. A vizsgált vízműben például a szivattyúk által okozott erősen ingadozó impulzusok megfelelő módosítása, továbbá a vegyszerbekverés szóbanforgó esetre vonatkozó, elméleti szempontból is alátámasztott megoldására kell gondolni. Az ismertetett üzemelési tapasztalatok — ahogy azt egyébként szakirodalmi anyagok is megerősítik még nem elégségesek ahhoz, hogy azokból végleges és egyértelmű következtetéseket lehessen levonni. Szükségesnek tartjuk ezért, hogy a már meglevő berendezések további vizsgálatával, valamint az eljárás hazai alkalmazásának esetleges bővítése további tapasztalatok gyűjtésére nyíljék lehetőség. Az eddigi ismeretanyag minden esetre arra utal, hogy az eljárás alkalmazásánál lényege hazai viszonylatban elsősorban a meglevő derítők és tisztító művek kapacitásának, illetve hatékonyságának növelésében rejlik. IRODALOM | I | Bitikai L.: A hagyományos víztisztítási műveletek hatékonysága a jövő szempontjából. 3. Vízminőségi és Víztechnológiai Konferencia, Budapest, 1979.
