Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Dr. Öllős Géza–Dr. Szolnoky Csaba–Várnai Iván–Dr. Kollár György–Gordos Árpád–Ivancsics János: Derítők teljesíményfokozása csőmodulok beépítésével

Dr. Ollós G. és tsai: Derítők teljesítményfokozása Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 493 Az üzemet zavaró fenti hatások ellenére a tisztítómű éveken keresztül napi 4000—8000 in

3 mennyiségű, jó minőségi! ivóvizet szolgáltatott (Kollár, 1978.). A tisztítómű rekonstrukcióját elsősorban a vízigények növekedése tette szükségessé. A rekonstrukciós munkák közül a legjelentősebb és legnagyobb költségigényűt a hatékonyabb <terítési technológiára való áttérés jelentette. Az Észak-dunántúli Víz- és Csatornamű Vállalat — a beruházási és üzemelési költségek csökkentése érdekében — a derítők intenzifikálását a Magyarországon üzemi körülmények között még ki nem próbált, viszonylag kisebb beruházási költséget igénylő csőmodulos derítéssel valósította meg; az NSZK-beli KAHY cég a 23. ábrán vázolt módon mindkét derítőbe beépítette a 60 °-os hajlásszögű, 50x 50 mm négyzet keresztmetszetszetű elemekből álló műanyag csőmodul rendszert. Ezen berendezést és a derítési módot vizsgáltuk meg, a jellemző, évszakos nyersvíz minőségi változások és a változó derítő terhelések alapulvételével. Olyan berendezést kerestünk, amely előregyártott elemekből könnyen és gyorsan beépíthető a derítőbe, anyaga az egészségügyi feltételeknek, és a szakirodalom néhány — elsősorban üzemviteli szempontból fontos — feltételének megfelel. Nevezetesen, hogy egy derítőn belül általában csak egy hidraulikai sugárral meghatározott áramlási keresztmetszetet célszerű alkalmazni. Hasonlóan célszerűnek tűnik minden olyan profil alkalmazása, ahol az iszap csúszófelülete és a pelyhek gyűjtőfelülete nem azonos. További fontos tényező a csőkötegeket illetően az, hogy a csőkötegek nem csak felületnövelési, hanem iszap adagolási feladatot is ellátnak. Az elnehezedett és betömörödött iszap ugyanis — elérve a stabilitásának határát — lecsúszik, és a csőköteg alatt iszapfelhőt képez. Ezért a választott Karytípusú csőkötegek váltakozó irányú lejtésük miatt egyenletesebbé teszik az iszapkodcentráció vízszintes keresztmetszetben eloszlását. 6.1. A kutatási feladat áttekintése A kutatás feladata elsősorban az volt, hogy a rendelkezésre álló időszakban a mérések képet adjanak a, derítő üzeméről, annak különböző szintű állandó terhelése, valamint változó terhelése esetén. A kutatások zömét őszi időszakban, vízmű „normál üzemére" jellemző terheléskor (0,6 mm/s) felületű terhelés), valamint a csővezetékek bővítése előtt az egyik derítővel elérhető legnagyobb terheléskor (to =0,71 mm/s végeztük. A derítő terhelésének változtatása („ráterheléa", a derítő „rángatása") ekkor különböző mértékű volt. A 17—18 %-os hidraulikai terhelésnövelést, vagy hirtelen, vagv 30—75 min időtartam alatt valósítottuk, meg. A derítőből elvezető csővezeték bővítése után már viszonylag gyors ráterheléssel to - 0,88 mm/s felületi terhelést is beiktattunk. Mivel a téli időszakban a víz hőmérsékletének csökkenése a jó hatásfokú derítés megvalósítását nehezíti, illetőleg a derítéssel szemben fokozott követelményeket, támaszt, így a téli körülmények között, co =0,9 mm/s felületi terhelésvizsgálatát is beiktattuk. A kutatás során a, lebegőanyag-koncentrációt és a kémiai oxigénhiányt általában két órás időközönként határoztuk meg, a derítő előtt, a derítő különböző mélységében, valamint a derítő és a gyorsszűrő után vett vízmintákból. 7. Fontosabb eredmények Kísérleteinkből jellemző példaként az alábbiakat mutatjuk be: 1981. szept. 10. . azeredeti derítő átépítés előtt elérhető maximális hidraulikai terhelése (fokozatos terhelésnöveléssel). A derítőben a fokozatos terhe23. ábra. A csőkötegek beépítése a derítőbe Abb. 23. Einbau der fíohrpakete in den Klärbehälter lésnövelés 9

4

0—10

2

0 között történt co = 0,62-ről 0,70 mm/s felületi terhelésre. A vizuális megfigyelés és a vízminőségi adatok alapján kitűnt: a terhelés növelése a tisztítás hatékonyságát nem befolyásolta észrevehető mértekben (1. táblázat, 24. és 25. ábra). 1981. november 27. A derítők és a gyorsszűrők közötti csővezeték bővítése után a vizsgálatok az elérhető legnagyobb vízhozamra és lecsökkent hőmérsékletű vízre vonatkoztak. A téliesre fordult időjárási helyzetben (5 °C-ra hűlt le a nyersvíz) a Q

0 = = 40 l/s alapterhelést 13

1

5—13°° között Q = 80 1/s-ra növeltük, amely érték o\ = 0,89 mm/s felületi terhelésnek felel meg. Ekkor a terhelép növelése miatt a derítő „borulását" tapasztaltuk. Az iszapfelhő többször is felúszott és csak rövidebb időszakokban sikerült megfelelő derítést elérni. A KOI és lebegőanyag-koncentráció mérési adatokat a 26. ábra szemlélteti. Ez a terhelési lépcső az adott nyersvíz minőség és üzemelési feltételek esetében a derítő kapacitásának határát jelentette: az 5 °C hőmérsékletű Duna-víz, a hirtelen lehűlés és havazás, csak alumíniumszulfát derítőszer adagolása, az intenzív vegyszerk verés hiánya, a derítőszeradag tapasztalaton alapuló meghatározása a derítés okszerű lefolytatását nem tette lehetővé. Az utóbbi körülményekre és azok együttes negatív hatására annál is inkább fel kell hívni a figyelmet, mert bizonyára a víz hideg volta miatt már a