Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
10. szám - Dr. Vitális György: Földtani és vízföldtani megfigyelések az algériai Sott-fennsíkon
476 tíidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. Dr. Vitális Gy.: Földtani és vízföldtani megfigyelések GEOLOGISCHE UNI) HY I) ROGEOLOGISCHE ERHEBUNGEN IN DKK ALGERISCHEN SCHOTT-HOCHEBENE (HAUTS PLATEAUX) Dr. Vitális, Oy. Kandidat der Eni Wissenschaften ITH Zuge der Vorbereitung der Forschung nach Rohmaterialien für Grobkeramik in Algerien hatte der Verfasser Gelegenheit, im Osten der Schott -Hochebene (Hants Plataaux) geologische Formationen und die Hydrogeologie dieses Gebiets zu studieren. Berichtet wird über die geologischen und Siedlungsverhältnisse der untersuchten tonigen Gebiete, über die genetischen Typen der getesteten Tonarten und über <!»• Forschungsmethodik der vorbereitenden Tonforschung in einer Halbwüstenlandschaft. Die hydrologischen Gegebenheiten des Üntersuchungsgebiets werden der Hydrogeologie des Ungarischen Beckens und des algerischen Schott-Hochlandes (Hauts I Mateaux) parallelgestellt. Das Ungarische Becken und die Schott-Hochebene (Hauts Plateaux) sind — bereits in einer ersten Annäherung — einander in hvdrogeologischer Hinsicht überaus ähnlich. Beide sind Becken innerhalb von alpinen Gebieten, somit lassen sich die in einem der Gebiete singeholten hydrogeologischen Kenntnisse auch im an deren Gebiet nützlich anwenden. Da nun das Ungarische Becken hydrogeologisch viel ausführlicher erkundet ist, können die ungarischen hydrogeologischen Forschungsergebnisse in merito besser auf die SchottHochebene übertragen werden. Folytatás n 436. oldalról A Bíráló-Bizottsághoz ez évben beérkezett javaslatok közül több külföldön publikált szakcikk is szerepelt, amelyekhez a szakosztályok — az előírások ak megfelelően — magyar fordítást is mellékeltek. E fordítások azonban ez alkalommal nem az érintett szakcikkek fordításai voltak. Ez pedig a nyelvi nehézségek miatt már eleve lehetetlenné tette, hogy a Bíráló Bizottság minden tagja érdemben foglalkozzék velük. Mindez végül is kedvezőtlenül befolyásolta a javaslatok értékelését is. A Bíráló Bizottság ezért külön is felhívja a szakosztályok figyelmét arra, hogy idegen nyelvű szakcikkek esetén a szakcikk és a fordítás mindig mindenben meg kell feleljen egymásnak. Végül a nívódíjra pályázók és a javaslattevő szakosztályok figyelmét is fel kell hívni arra az adottságra, amely a Bíráló Bizottság összetételéből fakad. Ez a Bizottság ugyanis a szakosztályok delegáltjaiból, vagyis a vízzel foglalkozó 12 legkülönbözőbb szakterület — saját szűkebb munkaterületén kívül is meglehetősen jól tájékozódott - képviselőjéből áll. A Bíráló Bizottság tagjai azonban valóban mégis csak a saját szakterületükhöz értenek. így ahhoz, hogv tetszésüket egy más szakterületről származó szakcikk oly mértékben megnyerje, hogy azt nívódíjra alkalmasnak ítéljék, nem elég a szűkebb szakma ajánlása; vagyis az anyag magas színvonala, s hogv az a szakma egy szűkebb köre számára újat adjon. Ehhez — a lehetőleg szélesebb szakmai költ is érintő témán túlmenően — valóban közérthető fogalmazás, megnyerő érvelés, az olvasót lekötő stílus, s az eredmények minél világosabb értékelése is szükséges. A beérkezett javaslatokat áttekintve, az egyes szakcikkek előnyeit és hátrányait mérlegelve a Bíráló Bizottság ebben az évben is úgy döntött, hogy mind a két nívódíjat kiadja. Ennek megfelelően az egyik nívódíjat dr. Szolnoky Csabának, a Budapesti Műszaki. Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézete kutatójának, a másikat pedig, közös cikkükért dr. Benedek Pálnak, dr. Licskó Istvánnak és Vzarowicz Románnak, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ kutatóinak ítélte oda. Dr. Szolnoki Csaba az 1983. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj"-at: „A folyók beszennyeződésének folyamatai, a folyamatok rendszere", ,,A hőszennyezés jellegzetes fizikai folyamati hazai nagy folyóinkon" és „A hőszennyezés fizikai és vízbiológiai folyamatainak kapcsolatáról" címmel, a Hidrológiai Közlöny 1980 évi 8. és 9., valamint az 1981. évi 1. számában megjelent összefüggő cikksorozatáért kapta. A cikksorozat logikus felépítésben, gondos szerkesztéssel, világos és közérthető fogalmazásban ismerteti és értékeli a hőerőművek hűtőrendszereit, a folyók hőterhelésének fizikai folyamatait, továbbá az üzemelő dunai és tiszai erőművekből a folyókban vezetett hűtővíz elkeveredésével és lehűlésével kapcsolatosan elvégzett helyszíni mérések és vizsgálatok módszereit, eredményeit, a folyószakaszok jellegéből adódó sajátosságokat, végezetül pedig a hőterhelésnek a vizek minőségére és élővilágára gyakorolt káros hatásait. Nyomatékosan felhívja a figyelmet, a hőszennyezés veszélyeire. Javaslatot ad a hőterhelés csökkentésére és a környezeti ártalom korlátozását szolgáló előírásokra. A szerző széleskörűen feltárta és felhasználta a tárgyra vonatkozó külföldi és hazai szakirodalmat, bőséges illusztrációval (fényképekkel, ábrákkal, táblázatokkal) tette áttekinthetővé és érthetővé mondanivalóját. A téma jelentőségét kiemeli a villamosenergia termelés világviszonylatban tapasztalható nagyarányú növekedése. Magyarországon pedig a téma jelentőségét fokozza a frissvízhűtésfí hőerőművek dunamenti telepítése, és az ezek miatt jelentkező környezeti hatások tárgyilagos, tudományosan megalapozott megítélésének igénye. A téma újszerűségét a végrehajtott mérések módszerei és megállapításai, továbbá a sokrétű, egyedi és összetett vizsgálatok' szükségességére, valamint az egyes folyók és folyószakaszok elkeveredési viszonyainak változékonyságára vonatkozó megállapítások jelentik. A cikkek nyelvezete magyaros, szabatos és közérthető. Az ismertetett eljárások tárgyilagosak, szubjektív hibáktól mentesek. Fentiek alapján a cikksorozat tartalmi és alaki szempontból egyaránt minden tekintetben példásan kielégítette a szakirodalmi nívódíj pályázati feltételeit. Dr. Benedek Pál, dr. Licskó István és Uzarowicz Roman az 1983. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj"-at a ,,Szervetlen mikroszennyezők eltávolító si lehetőségei szennyvíztisztításban" címmel, a Hidrológiai Közlöny 1981. év 8. számában megjelent szakcikkéért kapta. A szerzők cikkükben a szennyvizekben található nehézfémek eltávolítási lehetőségeiről és körülményeiről számolnak be. A témakörben ismert korábbi publikációk nagy része a nehézfémek eltávolításának egyegy speiális módszerével foglalkozik. A díjazott szakcikk érdemes, hogy a problémakört átfogóan tárgyalja, következtetései széles körben hasznosíthatók, s hogy egyes megoldásokra konkrét javaslatot ad. A szerzők a galvániizemi és városi szennyvízzel különböző üzemeltetési körülmények között végzett; nagyszámú laboratóriumi kísérlet alapján a réz, cink, nikkel kadmium, króm kivonási lehetőségeit ismertetik. Bemutatják a komplexképző és kolloid-stabilizáló anyagok káros hatását is. Felhívják a figyelmet arra, hogy 9,0—10,0 pH tartományban a vízben elsősorban fémkarbonátokat tartalmazó kolloidok képződnek, amelyek egyszerű fázisszétválasztó módszerrel nehezen bonthatók meg. Újszerű az a megállapítása is, hogy a nehézfémek elegendő magnézium-ion mellett 10,5— 11,0 pH értéken még kolloid stabilizáló anyagok jelenlétében is jó hatásfokkal távolíthatók el. Irodalmi adatok és saját kísérletek alapján a cikk megállapítja, hogy a nehézfémeket kémiai kezeléssel, a szennyvizek keletkezési helyén kell eltávolítani. Bemutatja, hogy a biológiai úton tisztított vízben a nehézfémek az eleveniszapban felhalmozódnak, s ez megnehezíti az iszap elhelyezését, hasznosítását. A vizsgálati eredmények értékelését a témakör igen részletes irodalmi anyagának összefoglalása egészíti ki, a kísérleti eredményeket a jól szerkesztett ábrák világosan, egyértelműen támasztják alá. Dr. Szigyártó Zoltán a Bíráló Bizottság elnöke
