Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: A mezőgazdasági és erdészeti vízgazdálkodás és melioráció forgalmi rendszere

425 Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. A mezőgazdasági- és erdészeti vízgazdálkodás és melioráció fogalmi rendszere A fogalmi rendszerek kialakulása és feladata Általános meggondolások Az ember a létfenntartásáért, majd a jobb megélhetéséért vívott küzdelemben arra törekszik, hogy környezetét céljainak megfelelően átalakítsa. Ennek érdekében tevékenységi körét állandóan szélesíti. Uj eljárásokat, megoldásokat, s ezekhez megfelelő eszközöket fejleszt ki. Abból a célból pedig, hogy ezek alkalmazását, használatát a társadalom kellően széles körében elterjeszthesse, mindezeknek szükségképpen nevet is adva, új fogalmakat alkot. A történelmi fejlődés folyamán így, egymással párhuzamosan alakult ki a különböző tevékenységek, s a velük kapcsolatos eszközök és a fogalmak rendszere. E rendszerek fejlettsége azonban általában soha sincsen egymással teljesen összhangban. A fejlődés egyenetlen. A tevékenységi, eszköz és fogalmi rendszer valamelyikének a másikhoz viszonyított jelentős elmaradása azonban előbb-utóbb feszültséget hoz létre, amelynek mértéke, s így jelentősége természetesen elsősorban a tevékenység jellegétől, s annak a társadalom egésze szempontjából megítélt fontosságától „függ. A feszültség annak megszüntetésére ösztönöz. így a jelentősen elmaradt területen, a társadalom igényeihez igazodva, előbb-utóbb viszonylag gyors fejlődés következik be. A gyakorlati tevékenység elsőbbségéből ugyanakkor szinte törvényszerűen adódik az is, hogy ez az említett elmaradás a legtöbbször a fogalmi rendszer területén jelentkezik. Következik ez abból, hogy a fejlődés folyamán minden bonyolult tevékenységi rendszer egyszerű tevékenységek összekapcsolódásából áll elő. A fejlődés igényeihez igazodva feltűnő új, viszonylag egyszerű tevékenységek elnevezése terén jelentkező bizonytalanság kedvezőtlen hatása pedig szinte elenyésző. Ezért a párhuzamos elnevezések kiküszöbölése ekkor még sürgető igényként nem jelentkezik. A fogalmak, elnevezések területén jelentkező bizonytalanság viszont már annál több hátránnyal jár akkor, ha a tevékenységi kör már annyira összetetté válik, hogy elvégzése a társadalom területileg is szétszórt, nagy csoportjainak olyan lényeges feladatává Válik, amelynek kellő összehangolása már csak központi, társadalmi irányítás útján történhet. A fogalmi rendszer egyértelműségének a jelentősége tehát a tevékenység összetettségével, bonyolultságával, a tevékenységi kör területi kiszélesedésével, és a társadalom szervezettségével együtt fokozódik. Végül pedig az összehangolt cselekvés gátjává is válhat az, hogy az emberek különböző csoportjai ugyanazon elnevezés alatt mást és mást értenek. Így a fejlődés bizonyos szintjén már elkerülhetetlenné válik az, hogy az ötletszerűen felvetődött, majd többé-kevésbé széles körben elterjedt fogalmak között rendet teremtve, e téren is megteremtsék az egységes cselekvéshez szükséges alapokat. Megállapítható tehát, hogy a tiszta fogalmakra talán mindenekelőtt a társadalom széles rétegeinek az együttműködésére építő, bonyolult tevékenységek területén, a kapcsolódó résztevékenységek helyes értelmezése érdekében van szükség, azért hogy ezáltal is biztosítani lehessen azok kellő összehangolását. *** A történelmileg távolabbi időkben az emberi tevékenység fejlődésének az üteme a jelenlegi ütemhez képest elenyésző volt. így ezekből az időkből a fogalmi rendszer tudatos formálására csupán a tudomány területén találhatunk példákat, míg a gyakorlati életben az új fogalmi rendszerek kialakulása, kikristályosodása hosszú idő alatt, sok generáción keresztül, szinte észrevétlenül zajlott le. Ma azonban már egészen más a helyzet. Ma — egyes területeken -—- a gyakorlati tevékenységek köre szinte robbanásszerűen tágul ki, s ha ez bekövetkezik, elkerülhetetlenné válik a fogalmi fendszer tudatos formálása is. A mezőgazdasági-erdészeti vízgazdálkodás és a melioráció fogalmi rendszerének helyzete hazánkban A felvázolt általános törvényszerűségek természetesen jellemzőek a mezőgazdaság és az erdészet vízgazdálkodási tevékenységére is. Méginkább jellemzőek pedig arra a bonyolult kölcsönhatásokra építő tevékenységi rendszerre, amelynek célja, hogy — részben az előbbi tevékenységhez kapcsolódva — megoldja a földfelszín termelési adottságainak a tartós javítását. A mezőgazdaságban és a vízgazdálkodásban e két részben egymást átfedő tevékenységre a „mezőgazdasági vízgazdálkodás" és a „melioráció" elnevezés terjedt el. Az erdészet területén viszont — annak ellenére, hogy itt is jelentkeztek teljesen hasonló jellegű tevékenységek — az ezeknek megfelelő elnevezések még nem, vagy nem vertek elég mély gyökeret. Ez pedig ma már jelentősen gátolta az erdészeti tevékenység ilyen irányú törekvését, de gátolta a lényegében azonos oól érdekében folyó, ilyen jellegű mezőgazdasági és erdészeti tevékenység kellő összehangolását is. Az utóbbi időkben azonban a szóban forgó szakterület fogalmi rendszerénél már a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás területén is bizonyos zavarok mutatkoztak. Ez — az általános törvényszerűségek jellemző példájaként — szükségszerű következménye volt annak a nagymértékű és gyors átalakulásnak, amely az utóbbi időkben éppen a mezőgazdaság területén következett be. Mindezek végeredményeként eljutottunk oda, hogy ugyanazon az elnevezésen a szakemberek más és más csoportja más és más tevékenységet értett, s fokozta ennek súlyát az, hogy a kétértelmű elnevezések mára már a mezőgazdaság egyik mindennapos, lényeges körére váltak jellemzővé. A javaslat A javaslat kidolgozása A fogalmi rendszer tisztázatlansága a szakemberek mind szélesebb rétegének okozott gondokat. Erre felfigyelve döntött tehát a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Agrártudományi Egyesület és az Országos Erdészeti Egyesület úgy, hogy közös munkabizottságot hoz létre a felmerült problémák megvitatására; s egy olyan fogalmi rendszerre vonatkozó javaslat kialakítására, amely -— kölcsönös engedmények eredményeként —- végülis alkalmas arra, hogy mind a mezőgazdaság, mind a vízgazdálkodás, mind pedig az erdészet területén általánosan használttá váljék; s így a melioráció terén elősegítse a mezőgazdaság, az erdészet és a vízügy egységes szemléleten alapuló, összehangolt, együttes cselekvését. A Bizottság munkájában dr. Antal Emánuel, dr. Gáspár Zoltán, Mészöly Győző, dr. Nyíri László, dr. Petrasovits Imre, Rumszauer János, dr. Szigyártó Zoltán, Szőcs József, Váradi József, dr. Várallyay György vett részt, s a készülő anyaghoz rendkívül hasznos észrevételeket adott Pusztai Pál és dr. Szálai György. A szervezési feladatokat végző Magyar Hidrológiai Társaság felkérésére a Munkabizottság tagjai közül a vezetői tevékenységet dr. Szigyártó Zoltán látta el. A Munkabizottság — ismételt közelítésekkel — négy ülésen formálta ki javaslat-tervezetét, amelyet azután 1982. szeptemberében, a szakemberek széles köre elé terjesztett. A Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Agrártudományi Egyesület és az Országos Erdészeti