Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
9. szám - Dr. Dávid László: A lefolyást befolyásoló hatások átfogó értékelése lefolyásszabályozási tényezővel (II. rész)
415 Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. A lefolyást befolyásoló emberi hatások átfogó értékelése lefolyásszabályozási tényezővel 11. rész DR. DÁVID LÁSZLÓ* a műszaki tudoirányok kandidátusa 5. Az eves leíolyás sokéves átlagának elemzése a Zala vízgyűjtőjén A vízgyűjtőfejlesztés során a vízkészletgazdálkodás fontos feladata valamely vízgyűjtőn a rendelkezésre álló megújuló vízkészlet nagyságának folyamatos figyelemmel kísérése. Vízkészletgazdálkodási szempontból ez a készlet a potenciális vízkészlet, míg hidrológiai szempontból ez lényegében a sokévi átlagos lefolyás. Természetes körülmények között, ha feltételezzük a csapadék és a párolgási viszonyok sokéves átlagának állandóságát, amely nem irreális feltételezés, akkor ez a hidrológiai jellemző, mint e két alapvető vízháztartási tényező eredője szintén állandó. A felmerülő kérdés ezek után az, hogy a vízgyűjtőfejlesztés, a társadalmigazdasági fejlődés hatására változik-e ez a hidrológiai jellemző és ha igen, hogyan? Külföldi vízgyűjtő területek (pl. a Volga vagy a Salt folyó vízgyűjtői) fejlődésének elemzése az igenlő válasz irányába mutat (Dávid, 1978b). Hazánkban a Duna, a Tisza és a Dráva déli határszelvényeinkhez tartozó vízgyűjtőin, a 70 éves évi lefolyási adatsorokat, mint a természetes állapotot jellemző potenciális vízkészlet eloszlását elemezték. E nagy vízgyűjtőkön 1970-ig terjedően trend hatást még nem mutattak ki, bár a változás jeleit már észlelték (Dávid, 1974). Kisebb vízgyűjtők esetén azonban ma már egyre élesebben . merül fel ez a probléma. Az alábbiakban e hidrológiai és vízkészletgazdálkodási szempontból egyaránt alapvető fontosságú kérdést a Zala vízgyűjtőn kívánjuk elemezni a lefolyásszabályozási tényező segítségével. A Zala vízgyűjtő kiválasztását, több szempont indokolta. A teljes vízgyűjtő hazánk területén fekszik, hidrológiai és vízkészletgazdálkodási szempontból egyaránt közepes (7'=2600 km 2) nagyságú terület, ahol az emberi hatások integrált számbavétele már kívánatos és lehetséges. A vízgyűjtő fejlettsége (vízgazdálkodási bonyolultsági szintje) 26%-os, azaz megindult a fokozatos fejlesztés útján, de nem régen lépett ki a természetes állapotból. Így a lefolyásszabályozás kimutatható hatása már valószínűsíthető (Dávid, 1981b). Ugyanakkor a Balaton entrofizációs folyamatainak modellezése keretében végzett munka eredményeként 1930-tól rendelkezésre állnak a vízgyűjtőfejlesztés különféle adatai (Dávid—Telegdy, 1981) és egyidejűleg, 1920-tól a hidrológiai, vízháztartási, lefolyási jellemzők. így hosszúidejű adatsorok elemezhetők. Végül—tekintettél a Zala vízgyűjtő meghatározó szerepére a Balaton vízminőségvédelmében—reméljük, hogy e vízgyűjtőn nyerhető vizsgálati eredmények hozzájárulnak a Balaton hosszabbtávú védelmi intézkedéseinek kidolgozásához. Elsőként feladatunknak az éves lefolyás sokévi átlagának időbeli elemzését tekintettük. A Zala vízgyűjtő éves lefolyásának alakulását már évtizedek óta vizsgálják a hidrológusok. Szesztay (1959b) a Balaton vízháztartási vizsgálatának keretében a Zala vízgyűjtőt is vizsgálta. Megállapí* Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Budapest Az I. rész a Hidrológiai Közlöny 1983. 8. számában, 338—343 oldalon jelent meg.. totta, hogy a vízháztartási mérleg alapján számolva a T=2600 km 2 nagyságú vízgyűjtőterület évi átlagos lefolyása a torkolati szelvényre vonatkoztatva az 1921— —1958 közötti időszak átlagában 115 mm/év értékű volt. Ez megfelelt évi 300 millió m 3 lefolyt víztömegnek, illetve KÖQ =9,48 m 3/s. A Vízgazdálkodási Intézet (1980) hazánk természetes felszíni vízkészletét jellemző hidrológiai adatok meghatározása keretében elemezte a VITUKI-nak a Zalaapáti szelvényben, 1952—1973 között, yízhozam mérések és Q—H görbe alapján számított KÖQ adatait. Ezeket az éves KÖQ értékeket — a Szombathelyi VÍZIG 1975 óta végzett (Joó—Lotz, 1980) torkolati és Zalaapáti mérései között adódó 1,57-es szorzóval átszámítva a torkolati szelvényre, azt kapjuk, hogy az 1952—1973 közötti időszakban a KÖQ átlaga 8,86 m 3/s, illetve 280 millió m 3/év volt a torkolati szelvényben. Az 1969—1978 közötti tíz év átlagos KÖQ-ja 7,35 m 3/s, azaz 231 millió m 3/év volt Jolánkai—Somlyódi (1981) szerint, szintén a torkolati szelvényben. A Szombathelyi VÍZIG torkolati szelvényben mért (Joó— Lötz, 1980) adatai szerint 1976—1980 közti öt évben a KÖQ átlaga 7,45 m 3/s, azaz 235 millió m 3/év értékű volt. A KÖQ és az évi lefolyó víztömeg használata egyaránt célszerű az adatforrások áttekintésénél, mivel az előbbit általában a hidrológia, az utóbbit a vízkészletgazdálkodás, a lefolyásszabályozás használja. A fenti adatokat az 1. táblázat foglalja össze. Az 1. táblázatban feltüntetett összefoglaló adatok mellett a megjelölt négy adatforrás idősorait felhasználva meghatároztuk az éves lefolyó vízkészlet ötéves átlagának idősorát, valamint az éves lefolyás 10, 20, 30 és 40 éves mozgó átlagát az 1921—1980 közötti 60 évre. Az idősorokat — a lefolyásszabályozás szempontjából célszerűbb millió m 3/év dimenzióban kifejezve — az 1. ábra szemlélteti. Az ábrán továbbá feltüntettük az éves lefolyás sokévi átlagának a mozgó átlagok alapján becsülhető trendjét kifejező görbét is. Ezek alapján megállapítható, hogy a különböző szerzőktől, különböző időszakokra meghatározott éves lefolyási adatokat időrendbe rakva úgy tűnik, hogy az éves lefolyás sokévi átlaga 1920-tól 1980-ig 300 millió m 3-ről fokozatosan 271 millió m 3-re csökkent. A csökkenés (zlKL) 29 millió m 3, kereken 10 %. A tényleges lefolyás ötéves (1971—75 és 1976—1980) átlaga 217 illetve 235 millió m 3, azaz a trend szerinti csökkenésnek több 1. táblázat A Zala vízgyűjtő éves lefolyásának sokévi átlagai TÜ6A. 1. MHoeoAemnue cpednue 3Hanenue zoöoeoio cmoKa c eodocöopa p. 3aAa Tabelle 1. Langjährige Mittelder jährlichen Abflußspenden im Zala-Einzugsgebiet Időszak Éves lefolyás sokévi So r" Adatforrás • .•• hosz- K ÖQ átlaga, szám ration-as meg Jelo- sz a [ ms/ s] KL lése r, , [millió m 3/év] 1 Szesztay 1921— 1958 37 9,48 300 2 VITUKI 1952— 1973 22 8,86 280 3 Jolánkai— Somlyódi 1969— 1978 10 7,35 231 4. Szombathelyi VÍZIG 1976—1980 5 7,45 235
