Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognózisa (I. rész)

Dr. Karácsonyi S.: Az alföldi rétegvizek Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. 407 60%) és a rétegvizek gáztartalma is alacsonyabb. Az üledékgyűjtőn a süllyedékek pereménél a produktív szénhidrogén területek térségében a vizek metángázossága ebben a mélységközben is kiugróan magas (3b. ábra). A felső-pleisztocén üledékösszlet 90—130 m közötti mélységközének gázossága tovább tagolódik, foltokra szakad, annak ellenére, hogy az adott vastagságú üledékvonulat területi elterjedése az előzővel közel megegyező. A rétegvizek gázossága alacsony értékű, területi aránya már 40% alatti és az üledékgyűjtő centrumok peremvonalaihoz, ill. a produktív szénhidrogén területek térségébe koncentrálódik (4. ábra). A gázosság megoszlása is sajátosan alakul. A középső-pleisztocén üledékösszlet vízadórétegeinek metángázossága a felső-pleisztocén rétegvizekre jellemzőektől eltérő. A középső-pleisztocén üledékösszlet kifejlődésével és fejlődési folyamatával összefüggésben az Íj-Tiszántúlon az egyenletes gázosság tagoltabbá válik és hasonlóan jellemezhető a Közép- és Dél-Tiszántúl rétegvizeinek gázossága is. Bár a két legnagyobb üledékgyűjtő területén a középső-pleisztocén rétegvizek gázossága valamivel magasabb, azonban a gáztartalom megközelítően sem éri el a felső-pleisztocén rétegvizekre jellemző értékét. Szembetűnő, hogy a Duna—Tisza közén az előzőekben vázoltakon hasonló területi elterjedésben jelenik meg. A viszonylag egyenletes és alacsony értékű gázosságot lényegében a felső-pleisztocén rétegvizeknél is észlelt helyeken a magasabb gázosságú területrészek egészítik ki (5. ábra), azonban a legmagasabb értékű gázosság nagyobb részt a produktív szénhidrogén területek környezetében jelenik meg. A gázvizsgálati eredmények szórása, a gázosság területi homogenitása: valamivel alacsonyabb a felső-pleisztocénra jellemző értéknél. METANTARTALOM [drrf/m

3] OH OS- 5 E2 5 -10 t=

i 10-30 ü

l 30-60 •S 60Felsőpleisztocén üledekek elterjedési hatóra ("130 m) 4. ábra. A f első-pleisztocén rétegvizek gázossága 90—130 m között Puc. 4. 3aea30eaHH0cmb nAacmoeux eod e omMdKeHunx eepxHeeo nAeücmoifena Ha ZAyöuHax 90—130 M Abb. 4. Gashaltigkeit der Schichtenwässer aus dem oberen Pleistozän in 90—130 m Tiefe Negyedidöszoki medence-üledékek elterjedese ( 50m) Felsöpleisitocén üledékek elterjedése (- 50m) vastagsága és a rétegvizek gázossága 5. ábra. A középső-pleisztocén rétegvizek gázossága Puc. 5. 3aza3oeannocmb nAacmoebix eod e omAowceHuax cpedneao nAeücmoyeHa Abb. 5. Gashaltigkeit der Schichtenwässer aus dem mittleren Pleistozän Az alsó-pleisztocén üledékösszlet vízadórétegeinek metángázossága a Tiszántúlon még tagoltabbá válik és a Nyíregyháza—Debrecen vonaltól É—ÉKre eső területek metángázossága megszűnik. A Közép- és Dél-Tiszántúlt is egy gázmentes sáv tagolja, így a gázos területek egy jelentősebb része a Duna—Tisza köze, a Szolnok—Kecskemét—Kalocsa vonalától D-re esően helyezkedik el. Egyébként a Duna—Tisza közén a rétegvizek ezen a részen csak az alsó-pleisztocénbe tartozó összleten belül gázosak. A rétegvizek viszonylag egyenletes alacsony értékű gázosságát a már előzőekben is megfigyelt területek fokozottan gázveszélyes, ill. magasabb gáztartalmú vízadórétegei szakítják meg, azzal a kiegészítéssel, hogy a Kalocsa—Baja vonalon egy közepesen gázos sáv megjelenése is figyelemfelkeltő (6. ábra). A gázosság egyenletessége a tovább csökkent a megbízhatóságot kifejező értéke alacsonyabb. A negyedidőszaki üledékösszlet vízadórétegeinek metángázosságától eltérően alakul a pliocénüledékösszlet vízadórétegeinek a gázossága. A felső-pliocén (levantei) rétegek gázosságára az jellemző, hogy itt hiányzik a rétegvizek összefüggő területi gázossága és folytonosság nélkül foltokra tagolódva néhány területen jellemzi a rétegeket a víz közepes, ill. annál nagyobb értékű gázossága. Ezek a helyek az előzőekben már vázolt területrészekkel nagyjából fedésben vannak és lényegében a produktív szénhidrogén területek közelében találhatók (7. ábra). Az eredmények szórása tovább nő, a megbízhatósági értéke: viszonylag alacsony. Lényegében hasonló megállapítás tehető (középső-pliocén) felső-pannóniai üledékösszlet vízadórétegeinek metángázosságára is, azzal a kiegészítéssel, hogy a vízellátás mélységközében viszonylag keskeny sávban szerepet játszó felső-pannóniai