Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - V. Balogh Katalin–Salánki János: Nehézfémszennyezettség vizsgálata biológiai teszt alkalmazásával a Zala alsó szakaszán

V. Balogh K.—Salánki J.: Nehézfémszennyezettség Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. 335 észleltünk. A Pl>-koncentráció változása a vizsgálati periódusban tehát meglehetősen hullámzó volt, de egészében növekvő tendenciájú. A cink koncentrációja átmeneti csökkenés után fokozatosan nőtt, június 30-ig a kiindulási érték kétszeresét érve el. Ezt követően jelentős csökkenést tapasztaltunk, majd ismét emelkedő tendencia mutatkozott. A legmagasabb Zn-koncentrációt, 667 + 39,5 mg/kg-ot, augusztus 18-án mértük. E fém koncentrációjának a megfigyelési idő alatti változása az idő függvényében az y= 292+15,6 • x (r = = 0,669) egyenlettel írható le. A vaskoncentráció ingadozásokkal lassan nőtt, a vizsgálati periódus alatt a kiindulási érték másfélszeresét közelítette meg. A kopoltyúban mért Fe-koncentráció növekedés az idő függvényében az = 2021 + 62,1 • x (r = 0,528) egyenlettel írható le. A mangánkoncentráció tendenciájában, jelentős közti ingadozásokkal, szeptember 3-ig növekedést mutatott. Ekkor észleltük a legmagasabb értéket, 8951 + 20,3 mg/kg-ot, mely meghaladta a kiindulási szint másfélszeresét. Ezt követően az áprilisi szintre esett vissza. Megbeszélés Adataink azt mutatják, hogy a Zala folyóba helyezett kagylók kopoltyújában a különböző fémek koncentrációja eltérő mértékben változik az áprilistól szeptember végéig tartó periódusban. A kiindulási és végső értékeket tekintve jelentős volt a Hg és Cd felhalmozás, a Zn, Pb és Fe koncentrálódás kisebb mértékű, a Cu és Mn szintje pedig lényegében változatlan. A vizsgált időszakon belül a kopoltyúban a fémek koncentrációja egymástól eltérő módon ingadozott, időszakosan nőtt, vagy csökkent, azonban a csökkenés, kivéve néhány esetben a Zn, Fe és Mn koncentrációját, nem eredményezett a kiindulásinál alacsonyabb értéket. A vízi szervezetek fémkoncentrációinak változása a víz és üledék fémtartalmával van szoros összefüggésben (

Bryan és Uysal 1978, Roberts 1976). Arra lehet gondolni, hogy a Zala nehézfémterhelése nem egyenletes, hanem időszakosan változó. Ez természetesen összefüggésben lehet a vízhozammal, de a szenynyező források egyenetlen ürítésével is. Utóbbit támasztja alá az, hogy a különböző fémek fokozott vagy csökkent akkumulációja nem azonos időszakra esik. A Cu-koncentráció májusban mutatott átmeneti emelkedő tendenciát, majd augusztusban kiugró értéket, ezzel szemben a Hg június második felétől július végéig ért el magas értékeket, a Cd pedig június közepétől lényegében a vizsgálat végéig növekvő tendenciát mutatott. A Pb és Mn ingadozása meglehetősen rapszodikus volt, ezért a növekvő tendencia ellenére a korrelációs koefficiens 0,5 alatt maradt. Az általunk mért változásokat a víz időszakosan megnövekvő nehézfémszennyezettsége mellett az is befolyásolja, hogy a kagyló kopolty úszövete miképpen köti és adja le a különböző fémeket. Ismert, hogy a kagylók kopoltyúiban nehézfémek specifikus fehérjékkel való kapcsolatbalépése sajátos tárolást biztosít (Frankenne és mtsai 1980, Bocsijedi és Hall 1981, Viarengo és mtsai 1980). A tárolás mechanizmusától függően a felvétel és leadás aránya a különböző fémekre eltérő lehet. Úgy tűnik, hogy a Cu, Pb és Mn kötődése kevésbé erős a kopolty úszövetben, ezért a leadási folyamat gyorsabban végbemegy. Az egyidejűleg vett mintákban az értékek szórásai az esetek döntő többségében nem nagyok, ami kizárja azt, hogy a leírt változások az állatok egyedi fémkoncentráció különbségeivel lennének összefüggésben. Mindemellett az egyedi szórások néhány esetben meglehetősen nagynak mutatkoztak. Énnek az lehet a magyarázata, hogy a szubletális tartományba eső fémszennyezés esetén a kagylók szűrőtevékenysége különböző mértékben csökkenhet (Salánki 1976, 1977, Salánki és Varanka 1976), ami az akkumulációt is befolyásolja és jelentős egyedi különbségek okozója lehet. Az áprilisban gyűjtött és Zalába kihelyezett kagylókban mért fémkoncentrációkat kiindulási szintnek tekintettük az eredmények értékelésekor. Ezek az értékek a Cu, Pb, Zn, Fe és Mn esetében 20 %-os határon belül megegyeztek azokkal az értékekkel, amit korábban a balatoni Unió pictorum L. kopoltyúszövetére közöltünk (Salánki és mtsai 1981). Cd és különösen Hg esetében azonban korábban közölt értékeink a mostani kiinduló értéknél lényegesen magasabbak voltak (2x-es ill. 7x-es). A korábbi adatok a Balaton különböző területeiről főleg nyáron gyűjtött állatokon végzett mérésekből adódtak, és ez felveti azt a lehetőséget, hogy egyes nehézfémek koncentrációja a Balaton nyíltvizében is jelentősen változik az év folyamán. Vizsgálataink alapján jogosnak tűnik az a megállapítás, hogy a Zala vizével időszakosan jelentős nehézfémszennyezés érkezik a Balatonba, ami a kagylókban történő akkumuláció mérésével időben is behatárolható. A különböző fémek megnövekedett koncentrációi eltérő időben jelentkeznek, ami arra utal, hogy a vízgyűjtőterületen többféle szennyezőforrás van jelen. A biológiai fémakkumuláció mérésének általunk alkalmazott módszerét fel lehet használni a többi balatoni befolyó vízminőségének vizsgálatára és összehasonlító tanulmányok végzésére is. összefoglalás 1. Vizsgáltuk a Zala Balatonba való beömlése előtt a tó nyiltvizében gyűjtött, majd a folyó medrébe helyezett kagylók (Unió sp.) kopoltyújának nehézfémkoncentrációját 1981. IV. 15.—IX. 30. között. A Hg-, Cd-, Cu-, Pb-, Zn-, Fe- és Mn-koncentrációt atomabszorpciós spektrofotometriával mértük kéthetenkénti gyakorisággal. 2. A vizsgálati időszakban a különböző fémek koncentrációja eltérő mértékben és időlefutással változott: a kiindulási értékhez képest a vizsgálati idő végére a Hg koncentrációja 7-szeresre, a Cd 4-szeresre, a Zn 2-szeresre emelkedett, a