Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - V. Balogh Katalin–Salánki János: Nehézfémszennyezettség vizsgálata biológiai teszt alkalmazásával a Zala alsó szakaszán

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 63. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 333—380. oldal Budapest, 1983. augusztus Nehézfémszennyezettség vizsgálata biológiai teszt alkalmazásával a Zala alsó szakaszán* DU. V.BAlOflH KATALI N** és DR. SAT, Á N K I jXNOS" Az utóbbi években folytatott vizsgálatok képet adtak a Balaton üledékének, növényeinek és

: állatainak nehézfémkoncentrációjáról (

Müller 1981,«. Podani és mtsai 1979, Salánki és mtsai 1981,; Teheráni és mtsai 1981), nincsenek azonban, ismereteink arról, hogy a különböző befolyók milyen mértékben felelősek a tó nehézfémekkel való terheléséért. Ennek tisztázása nélkülözhetetlen az esetleges lokális források felderítéséhez, és a szükséges védekező intézkedések megtételéhez. A különböző befolyók nehézfémkoncentrációjának folyamatos műszeres ellenőrzését számos tényező nehezíti. A helyszíni folyamatos mérés technikai és anyagi okok miatt nem oldható meg, a nagy gyakorisággal vett, vízmintákból történő meghatározáshoz pedig a víz fémkoncentrációját erőtel jesen dúsítani kellene, mert az sok esetben alatta van az atomabszorpciós technikával kimutathatónak. A felszíni vizek nehézfémkoncentrációjának vizsgálatában és megítélésében jól alkalmazhatók biológiai akkumulációs tesztek, tekintve, hogy megfelelő tesztállatnál a fémfelhalmozás a terhelés mértékével és idejével arányosan változik (Schulzfíaldes 1974, Zaroogian és Cheer 1976). Vízi szervezetek közül a kagylókat kiterjedten használják környezetszennyező anyagok jelenlétének kimutatására, minthogy ezek az állatok a szűrő-táplálkozó tevékenység során számos anyagot akkumulálni képesek (

Goldberg és mtsai 1978, Karbe és mtsai 1975). Korábbi vizsgálataink során kimutattuk, hogy balatoni kagylók minden nehézfémet kopoltyúikban akkumulálnak leginkább, így a Hg, Cd, Cu és Zn 1000 X az Pb és Fe 10 000 X, a Mn pedig 100 000 X nagyobb koncentrációban van jelen a kopoltyúszövetben, mint a tó vizében. Ezért jelen munkánk során a fémszennyezés nyomon követésére csak a kopoltyú nehézfémkoncentrációját mértük. Célunk az volt, hogy a Zala folyó által a Balatonba hozott nehézfémszennyezést biológiai akkumulációs teszttel kimutassuk, az *A munka az OKTH és MTA anyagi támogatásával folyt, az OKTH A-1'2 kutatási program keretében. **MTA BalatoniLimnológiai Kutatóintézete, Tihany. egyes fémek felhalmozásáról képet kapjunk, és esetleg a víz fémkoncentrációjának időbeli ingadozását is nyomon kövessük. Tavasztól őszig vizsgálataink során a Hg-, Cd-, Cu-, Pb-, Zn-, Fe és Mn-koncentráció változását vizsgáltuk a Zala folyóba kihelyezett kagylók kopoltyúszövetének kéthetenkénti analízise alapján, atomabszorpciós spektrofotometr iával. Vizsgálati módszerek Az akkumulációs teszthez az Unió sp. 7,97 ± 0,79 cm (átlag ±SD, n=173) héjhosszúságú egyedeit alkalmaztuk. Az állatokat 1981. IV. 14-én a Keszthelyi-öböl nyíltvizében gyűjtöttük, majd cölöpökhöz rögzített haltartó hálókban kihelyeztük a Zala medrébe, a Balatonba való beömléstől kb. 500 méterre. A nehézfémkoncentrációt a kagylók kopoltyú jából atomabszorpciós spektrofotometriával mértük. Esetenként 3—3 mintából végeztünk párhuzamos meghatározást. Egy-egy mintához 1 vagy 2 állat kopoltyúját használtuk. Mintákat vettünk a Zalába való kihelyezéskor, 1981. április 15-én, majd ezt követően megközelítően 2 hetenként, november 30-ig bezárólag. A mintákat Hg-meghatározáshoz Paus (1972) szerint nedvesanyagból kiindulva, a többi fém meghatározásához Krishnamurty és mtsai (197(5) módszere alapján 105 °C-on szárított anyagból kiindulva készítettük elő, amint azt korábban részletesen leírtuk (Salánki és mtsai 1981). A Hg-koncentrációt Hatch és Ott (1968) módszere alapján láng nélkül, Spektromom higany meghatározó egység közbeiktatásával, a többi fém koncentrációját levegő-acetilén lángban mértük Zeiss AAS 1 típusú készüléken. Adataink minden esetben szárazsúlyra vonatkoznak. A nedvessúly/szárazsúly arány 7,83±1,27 (átlag±SH, n = 86) volt. Eredmények A Balatonban gyűjtött Unió sp. kopoltyú szövetében mért fémkoncentrációk az alábbiak voltak a Zalába való kihelyezés időpontjában (mg/kg szárazsúly±SEM): ' Hg—0,209±0,056;