Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

7. szám - Dr. Pálfai Imre: Az esőszerű öntözéssel szerzett tapasztalatok Magyarországon

Hidrológiai Közlöny 1983. 7. sz. 325 Az esőszerű öntözéssel szerzett tapasztalatok Magyarországon DR. PÁLFAI IMRE* A Kárpát-medencében fekvő Magyarország általában a kontinentális és az óceáni éghajlat váltakozó hatása alatt áll, de kisebb gyakorisággal a mediterrán hatásoknak is ki van téve. Az éghajlat — a hőmérséklet és a napfény tartam szempontjából — a mezőgazdasági termelés számára nagyon kedvező. A csapadék mennyisége és időbeli eloszlása sok év átlagában kielégítőnek mondható. Az ország területének 2/3-át kitevő Alföldön, mely csapadékban a legszegényebb, az évi csapadékösszeg sokévi átlaga 560 mm, a tenyészideji átlag (április—szeptember) 320 mm. Az átlagtól való jelentős eltérések következtében azonban egyes években a túl sok csapadék, máskor a nagy hőséggel párosuló csapadékszegénység (aszály) okoz gondokat, csökkentve a növénytermesztés hozamait. Ezért Magyarországon a mezőgazdasági vízgazdálkodásban a vízrendezésnek és az öntözésnek egyaránt létjogosultsága van. Az öntözés elsődlegesen mint csapadékkiegészítő tevékenység, a termésátlagok stabilizálásának, ill. egyenletes növelésének egyik eszköze játszik szerepet. Magyarország összterületének 72%-a (6,6 millió hektár) mezőgazdasági művelés alatt áll [20], Az öntözésre berendezett terület 1080-ban összesen 330 ezer bektár volt [30], azaz a mezőgazdasági területnek 5%-a. Az öntözési módok közül az esőszerű öntözés dominál, ez a berendezett területnek kereken 80%-át teszi ki. Az öntözött kultúrák közül legnagyobb arányt a takarmánynövények (kukorica, lucerna stb.) képviselik, de jelentős az ipari növények (pl. cukorrépa) és a zöldségfélék öntözése is. Viszonylag háttérbe szorul a szőlők és gyümölcsösök öntözése, valamint a legelőöntözés. Utóbbit főleg felületi öntözési módszerrel végzik. Az esőztető berendezéseknek három fő típusát alkalmazzák: a hordozható, a részben beépített és a teljesen beépített csőhálózatú berendezéseket. A berendezett terület 1980-ban az alábbiak szerint oszlott meg [30]: hordozható csőhálózatú 180 ezer hektár részben beépített esőhálózatú 87 ezer hektár teljesen beépített csőhálózatú 1 ezer hektár Összesen: 268 ezer hektár Az esőszerű öntözési módot már a két világháború között is alkalmazták Magyarországon [2], jelentősebb térhódítása azonban az 1960-as évek elején kezdődött meg. A berendezett terület alakulását az 1. ábra szemlélteti, melyet a korabeli kézikönyvek [2, 10] adatai és az Országos Vízügyi Hivatal (1969 előtt Országos Vízügyi Főigazgatóság) által közreadott tájékoztatók [30] alapján * Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. [év] 1. ábra. Az esőszerű öntözésre berendezett területek alakulása Magyarországon 1958—1980 között 1: beépftfcet esöztetö berendezések, 2: mobil berendezések, 3: összesen Puc. I. JliuiaMUKa nAoufadeü, oöopydoeamibix e Bempuu noi) opouieHiie dojtcdeeanueM e neptioi) /y58—1980 ez 1: CTHnnonapHbie ycTíiHoBKH, 2: nepeflBHraeMbie ycraHOBKH, 3: Bcero Fig. I

. Areas equipped for sprinkler irrigation in Hungary from 1958 to 1980 /; Bnried-pipe sprinkler sections, 2\ Portable sprinkler equipment, .?; total szerkesztettünk. Az esőszerű öntözés fellendülésének három fő oka volt: az 1959—1962. évek aszályos időjárása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése (a termelőszövetkezetek nagyobb mértékű elterjedése) és a mobil esőztető berendezések importálási lehetőségeinek megteremtődése [27]. A különböző tőkés cégektől (

Mannesmann, Bauer, API stb.) importált berendezéseket a későbbi években fokozatosan felváltották a hazai gyártmányú berendezések, melyek több teljesítmény-kategóriában készültek, 40—3600 liter/perc vízszállítású szivattyús gépcsoportokkal [14, 18]. Az egy-egy berendezéssel megöntözhető terület — normális vízadagok mellett — 20—150 hektár közötti volt. Leginkább a 2000 liter/perc és a 3600 liter/perc közötti teljesítményű berendezések terjedtek el. E berendezések három fő részből állnak: a diesel-üzemű, könnyen mozgatható szivattyús gépcsoportból, az általában 130 mm átmérőjű gyorskapcsolású fővezetékből és a szórófejekkel ellátott 85 mm átmérőjű gyorskapcsolású szárny vezetékekből. A fő- és szárny vezetékeknél legjobban a merevfalú alumínium csővezetékek váltak be, a kemény PVC anyagú csövek hamar tönkrementek, a hajlékony műanyagtömlőket nem sikerült megfelelő minőségben előállítani. A szórófejek közül ieginkább a kis intenzitású (10 mm/óra alatti) szórófejek terjedtek el, amelyeket általában 24 mX24 m-es kötésben alkalmaztak. Csupán kezdeti próbálkozások történtek a traktorra szerelt „vízágyúk" használatára. Ezek üzemeltetése