Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

Horváth L.—Várady N.: A felszíni vizek Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. 277 güteklasse. Das Wasser der unteren Strecke ist hingegen „stark verunreinigt", wo die Verschterung Wasserquali­tät in erster Reihe dem Abwasser der Tierhaltungsan­lage und der intensiven landwirtschaftlichen Nutzung zuzuschreiben ist. Eine bedeutene Verbesserung ist von der bereits begonnenen rationallen Kunstdünger Verarbeitung und von der Bewässerung mit den von den Viehhalteran­lagen Abwässer zu erwarten. Der Wasserlauf Tát ist wogen der Toxischen Metall Verunreinigung der am Eitugsgebiet errichteten Galvani­satoren „stark verunreinigt". Die sich im Sohlensedi­ment akkumulierte Schwiemetallverungreinigung, wie dies in Abb. 14 ersichtich ist, ist um ein-zwei Grössen­ördnungen höher im Verhältnis zu den an durchschnitt­lich verunreinigten Wasserlaufen beobachteten Zus­tanden. Die Wassernutzung des Baches Kenyérmező hat sich wegen seinen kleinen Abflussinengen noch nicht ausge­bildet, der Wasserlauf wird zur Ableitung der Gruben­und Industrie-Abwässer verwendet, so dass der unter Dorog befindliche Abschnitt des Baches, heute der verunreinigste Wasserlauf des Komitats ist. Technikatörténeti szemle XII, 11(80—81, Népművelési Propaganda Iroda, 1981. (37 1 oldal) Az Országos Műszaki Múzeum immár tizenkettedszer örvendezteti meg értékes kiadványával a technikatör­ténet (és egyben a művelődéstörténet) iránt érdeklődő olvasót. Az előttünk fekvő kötetnek nemcsak a terje­delme nagyobb az előzőeknél. Tartalma is változato­sabb. A 21 tanulmány közül a vízügyi szakembert Dóka Klára ,,Adalékok az energiaellátás történetéhez. A vízierő kérdése 1919-ften" című, a kötet első helyén álló írása érdekelheti. A szerző a Tanácsköztársaság idején végzett felmérés adataival érdekes képet ad az ország 1919. évi energiaszükségletéről (megyénkint és gazdasági ágak szerint) és siralmas energiatermeléséről, ami a víz­erőhasznosításra irányította a figyelmet. Ennek ered­ménye egyrészt az az összeírás volt, amely 24 erőmű adataival egészítette ki Bogdánfynak „A vízierő" c. művéből ismert kimutatását,' másrészt 35 erőmű, ill. vízfolyás vagy folyószakasz hasznosítási tervének felül­vizsgálata volt. A Tanácsköztársaság idejéből származó levéltári anyag feldolgozásával Dóka eddig jórészt is­meretlen élénk tervezői tevékenységre derít fényt. (Helyes lett volna az erőművek — tévesen energiának nevezett — teljesítményét az energiatermelési adatok­kal összehangolva kW-ban megadni.) Károlyi Zsigmond, vízgazdálkodásunk múltjának fá­radhatatlan kutatója „Az aszályok és az árvizek szélső­ségei között..." c. tanulmányában a történeti adatok egész sorával bizonyítja, hogy „a rendszeres szabályo­zások" gazdasági-műszaki szempontból eddig feltárt másfél-két évszázados története korántsem tekinthető azonosnak a magyar vízimunkálatok törtenetével, mert vízügyi múltunk valójában az évszázadok ho­mályába vész, (amelyekben az eddig feltárt adatok se­gítségével legalábbis a késői középkor idejéig sikerült fényt deríteni). Ismeretlen adatokban gazdag munká­jában a további kutatások szükségességére mutat rá és feladataikat részletezi. Bárcsak fokozódna a vízügyi múltunk iránti érdeklődés, és minden vízügyi igazgató­ságon akadnának olyan, Nemes Gerzsonhoz (Szolnok) és Lötz Gyulához (Szombathely) hasonló mérnökök, akik — levéltárosókkal és régészekkel összefogva — segítenének kiegészíteni helyi honismereti vonatkozás­ban Károlyi úttörő munkásságát. A vízügyi szakemberek érdeklődésére számíthat N. Ipoly Márta munkája: Ipari és gazdasági forrásértékek térképeken (1782 — 85) is, amely számos térképrészlet alapján hívja fel a figyelmet a XVIII. század végi első országos katonai felmérésnek a Hadtörténelmi intézet térképtárában hozzáférhető anyagára. Vajda J'ál, Oszetzky (Sábor és Szabadv&ry Ferenc: ,,Magyar tudo­mány és technikatörténeti krónika" - ja egy művelődéstör­téneti szempontból fontos komplex kutatási feladat Die die Nordgrenze bildende Wasserbasis der Donau versorgt 1/3 Teil des Komitats mit Leitungswasser und der 2/3 Teil sichert den Industriewasserbedarf. Während der Untersuchung der Verunreinigung des Flusses konnte festgestellt werden, dass die Wasserquali­tät auch in den Wintermonaten von zweiter Klasse ist, sodass sie innerhalt her Qualifiziert! ngsgTenzen als „we­nig verunreinigt" bezeichnet werden kann. Die Gestaltung dor Verunreinigung zeigt aufgrund der Wassergütedaten von 10 Jahren, eine järhliche Versch­lechterung von 3—5 %. Unter den Verunrcinigern der zum Komitat gehören­den Donaustrecke, ragt der Einfluss des an der tsche­choslowakischen Seite befindlichen Vag-Klusses hervor, tier den linksseitigen Steifen entlang fast bis zu Buda­pest ausgewiesen werden kann. Der Wasserbedarf des Komitats kann in entsprechen­der Qualität nur durch die Erhöhung des Volumens der Wassergüteschutz-Investitionen gesichert werden. Dies notwendigerweise mit der Konstenerhühung der Wasser­gewinnimg vor sich. Durch Anwendung eines modernen Wassergüteschutzmittels, kann die Wassrequalität des Wassersysteins des Komitats noch auf annehmbaren Niveau gehalten werden. első oredinényeit tartalmazza, amelyekhez bőven van még mit hozzátenni. Részünkről például „A vízgazdál­kodási fejlődése" (TIT, Országos Vízgazdálkodási Szak­csoport, Bpest (1971), szerk.: d.r. Nagy László című mű­ben közölt, Károlyi Zsigmond által összeállított „Víz­ügyi eseménynaptár" adatait. Túllépné ennek az ismertetésnek a kereteit a további tanulmányaiknak csak egyszerű felsorolása is. Nem maradhatnak azonban említés nélkül a Szemle rovatai. A Krónika többek között a Hadtörténeti Múzeumban 1979 novemberében tartott térképtörténeti tanácskozás­ról számol be. Egyetértünk a recenzenssel abban, hogy a térképtörténeti tanácskozások rendszeresítése nagyon kívánatos lenne. Vízügyi szempontból is. Az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményeiből című rovatban ft Múzeum tárgyi gyűjteményének nyilvántartási rend­szeréről a Csernyi Lászlóm; áital közölt beszámoló a csak­nem valamennyi vízügyi igazgatóságon létesült múzeu­mok figyelmébe ajánlható, mert csak gondosan készí­tett leíró ós kereső kartonok tehetik tudományos érté­kűvé az összegyűjtött emlékeket. Debreczeny Agnes a Múzeum könyvtáráról nyújt tájékoztatást. Úgy vél­jük, hogy az aránylag szerény állomány egyrészt ma még lehetővé tenné az ETO szerinti szakozást, vagyis a hazai műszaki könyvtárak közös szaknyelvének beve­letósét, másrészt mindnyájunk kötelességévé teszi, hogy tudomány- és technikatörténeti munkáink külön­nyomatából juttassunk a könyvtárnak. A Könyvismer­tetések rovatában 24 magyar vagy idegen nyelvű munka recenzióját olvashatjuk. Többek közt Erdős Ferenc: ,,.4 társadalom hatása a felszíndomborzatra, a vizekre és a klímára a Mecsek térségében" c. tanulmányáról Károlyi Zsigmond tollából. Egy 1805-ből való Duna—Tisza­csatorna tervét említi A Közlekedési Múzeum negyedik évkönyvéről (197(5 — 78J készült ismertetés, Szitár László írása. Három 1979 — 80-ban megjelent térképtörténeti munkáról számol be ifj. Barilla Lajos Ugyanő ismerteti A, Verncrnek „A mélység meghódítása" a. német nyelvű könyvét, amelynek magyar munkatársai közül Kessler Hubert a barlangokról, és Aliquander Ödön a mélyfúrá­sok fejlődéséről írt. Végül ugyancsak ifj, Hartha Lajos­nak köszönjük a Dunakanyar Intéző Bizottság lapjá­nak, a Dunakanyarnak 1979 és 1980. évi számaiban közölt történeti vonatkozású cikkek felsorolását. A technikatörténeti Szemle szerkesztői teendőit kez­dettől a közelmúltban elhunyt Vajda I'ál látta el. Ha­lála a magyar tudomány- ós technikatörténet nagy vesztesége. Emlékét a Szemle 12 kötete és számos mun­kája megőrzi a feledéstől. Eltávozása miatt már csak a súlyos betegségében segítségül vett szerkesztőtársá­nak Debreczeny Ágnesnek, és az Országos Műszaki Múzeum főigazgatójának, Szabadváry Ferenc főszer­kesztőnek mondhatunk köszönetet. Dr. Lászlóffy Woldemár

Next

/
Oldalképek
Tartalom