Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
6. szám - Horváth Lajos–Várday Nándor: A felszíni vizek minősége Komárom megyében
296 Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. \ jellegű — öntözés, állattartás, halgazdálkodás — hasznosítások, a hajózás az üdülés és rekreációs igények kielégítése is. Fontos funkciója még a Dunának a vízgyűjtő területén a felszíni vizekbe vezetett szennyezőanyagok transzportálása és lebontása. Rendszeres vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a megye határát elérő Duna-víz minősége a Mosoni-Dunán keresztül levezetett győri és kisalföldi szennyvizek hatására csak jelentéktelen mértékben rosszabb mint az országhatárnál — Rajkánál — észlelt állapot. A vízminőségi mutatók értékeit a Dunán is jól kimutathatóan befolyásolják a vízhozam és az időjárás évszakos változásai. A vízhozam csökkennésével a szennyezőanyag koncentrációk növekednek a vízminőség romlik, ami inkább a szárazabb őszi-téli hónapokra jellemző. Az évszakos változás a vízhőmérsékleten, napfény tartalmon keresztül a víz biológiai életére hat, ami a tavaszi, nyári hónapokban az elszaporodó élő szervezetek tápanyagelvonása és tömegnövekedése miatt okoz változást a minőségi mutatókban. A változások ellenére a Duna vízminőségi mutatóinak értékei a Komáromi szelvényben a téli és nyári időszakban is a TT. osztályú kissé szenyezett vízminőségi kategória határain belül maradnak. Néhány fontosabb vízminőségi mutató 1080-as jellemző értékei a komáromi szelvényben az alábbiak: téli nyári éves min. max. Kor p KOTj. NH + 4 NO3 PO — i Össz. só min. max. átl. átl. átl. mg/1 4,3 10,6 6,44 5,90 6,17 mg/l 11,0 26,0 17,27 16,92 17,08 mg/l 0,1 1,2 0,60 0,46 0,53 mg/l 5,0 14,0 10,58 7,5 9,04 mg/l 0,28 0,94 0,72 0,46 0,59 mg/l 104,0 306,0 279,0 228,0 254,0 17. ábra. Kenyérmezői patak 2,1 fkm (Tát) ammónia tartóssá gi görbéi Puc. 17. Kpueue oőecne'ieiiiiocmu ÜMMOHUU ÖAH p. KeiiepMeseu namaK, cineop Tum, 7,7 pi<M Abb. 17. Dauerlinien der Amnionic des Baches Kenyérmezői bei Flusskm 2,1 (Tát) helyezésének időpontja bizonytalan. Üzembe helyezésével a szennyezőanyag kibocsátás csökken, azonban a Kenyérmezői patak vízminősége a terhelés csökkenése ellenére is a számítások szerint nagyon szennyezett vízminőségi kategóriájú marad. Ez a szennyezés veszélyezteti az esztergomi partiszűrésű vízbázis vízminőségét és ezen a szakaszon további kutak létesítését nem javasoljuk. DUNA A Duna 87 km hosszban a megye, egyben az ország északi határát képezi. Vízhozamnál fogva (KQ = 2074 m : i/s) a megye legnagyobb vízbázisa, egyetlen vízi útja. E kedvező feltételek eredményezték, hogy jobb partján ma már szinte összefüggő, jelentős iparral rendelkező településrendszer alakult ki. A bal parton hasonlóan jelentősek az ipari települések (Komárno, Sturovo). Ezen a szakaszon a jobb oldali vízfolyások összesen kb. 6 m 3/s, míg a baloldalon a Vág a Garam és Ipoly kb. 200 m 3/s vizet szállítanak a Dunába. A Duna vízkészletének hasznosítása igen sokoldalú. Parti szűrésű kútjai és a lábatlani felszíni ivóvízmű biztosítják a megye vezetékes vízellátásának több mint 30%-át. Felszíni vízkivétellel oldják meg szinte valamennyi nagyobb ipari üzem (Ácsi Cukorgyár, KKV, Almásfüzitői Timföldgyár, Lábatlani Papírgyár, Lábatlani Cementgyár, Eternitgyár, Viscosa) összesen kb. 110 000 m 3/nap ipari vízszükségletének kielégítését, ami a megye összes napi ipari vízfogyasztásának közel 65 %-a. További felhasználást jelentenek a mezőgazdasági Ezt az állapotot a vizsgált szelvény feletti szennyezőforrások és a közben lejátszódó öntisztulási folyamatok integrált hatása eredményezi. A Duna szennyezettségét és vízminőség változását vizsgálva megállapítható, hogy ezek az átlagés szélső értékek az utóbbi évtizedben a szennyezőanyag-terhelések növekedésével együtt általában emelkedtek. A szervesanyag szenyezettséget jelző KOT éves koncentráció és terhelés átlagértékek időbeni alakulását a komáromi szelvényben a 18. és 19. ábra szemlélteti. Statisztikai elemzéssel megállapítható, hogy a szervesanyag-terhelés növekedése ebben a szelvényben az utóbbi 10 évben KOI*-ben kifejezve 0,94 kg/s/év volt, ami kb. 3%-os évenkénti romlásnak felel meg. Hasonló tendenciát észleltünk a biológiailag aktív anyagok esetében is. A nitrát 0,5 kg/s/év és a foszfát 0,064 kg/s/év terhelés növekedése kb. 3%, ill. 5%-os évenkénti emelkedést jelent. A fenol esetében a hatvanas évek végén bekövetkezett jelentős csökkenés óta — ami részben a szénlepárló és generátorgázgyártó üzemek leállításának, részben a fenol visszatartására tett intézkedések eredménye volt — stagnálás tapasztalható'
