Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
6. szám - Horváth Lajos–Várday Nándor: A felszíni vizek minősége Komárom megyében
268 Hidrológiai Közlöny 1983. 6. sz. Horváth L.—Várady N.: A felszíni vizek nálja. Ezen kívül több kisebb ipari vízkivétel is van a vízfolyáson. Különösen az alsó szakaszon öntözővíz igény is jelentkezik. A tározótavakat vízgazdálkodási és árvízvédelmi funkciójuk mellett horgászvízként, ill. félintenzív halhús termelésre hasznosítják. Az Általér szolgáltatja a Tata alatti halastavak tápvizét is. A vízfolyás egyben a területen jelentkező bánya ós szennyvizek befogadója. 1969-ben az OVH elnöke az MSZMP Komárom megyei Bizottsága, a Komárom megyei Tanács VB és az Édt VÍZIG vezetőinek megbeszélésén határozat született, mely szerint a Tatai Nagy- tavat és annak környékét az üdülés és sportolás szolgálatába kell állítani. Minden másfajta hasznosítást ennek a célnak kell alárendelni. Ez magas vízminőségi követelményeket támaszt a tó tápvizével szemben. A jelenlegi összes hasznosítás mellett ez alig biztosítható. A hossz-szelvény mentén a vízfolyás egyes szakaszait vizsgálva — különös tekintettel a legjellemzőbb szennyezésekre — a következőket állapít-( hat juk meg: { Az Oroszlányi Hőrőmű bokodi hűtőtava felett a! vízminőség minden felhasználási cél szerint TT. osztályú, a hűtőtóban csak hőszennyezés éri a vízfolyást. Nyári időszakban túlfolyás nincs. A hűtőtó alatt a pernyehányó szivárgó vizeinek hatására a sótartalma erősen megnövekszik, ezért a vízminőség TTT. osztályúra romlik. A Környei tó felett betorkoló Oroszlány—Kecskédi vízfolyás miatt, amely Oroszlány város tisztított szennyvizét vezeti el, a szervesanyag-tartalom erősen megnövekszik. A Környei tó jelenleg feliszapolódott. eutrofizálódott állapotú. A tó alatt további szennyezést jelent a Környei Mezőgazdasági Kombinát húsüzeméből bevezetett tisztított szennyvíz. A Bánhidai hűtőtóban az erőmű pernyeülepítőjének szennyvize sószennyezést okoz. A bő növényi tápanyag és kedvező hőmérséklet miatt itt is eutrof állapot alakul ki és a nagyfokú primerprodukció a szervesanyag-szennyezettség további növekedéséhez vezet. A Tatabányánál betorkolló Galla patak a korábbi években nagymennyiségű, a bányából és hőerőműből származó ásványi lebegőanyag-szennyezést szállított. Az 1970-es évek első felében megépített ülepítők hatására azonban az Általér lebegőanyagszennyezése 200—600 mg/l-ről 100 mg/l körüli koncentráció értékre csökkent (3. ábra). A Galla torkolata alatt bevezetett Tatabányai szennyvizek mennyisége folyamatosan nő. Ezzel a szennyvíztisztító telep bővítése is igyekszik lépést tartani. Ez azonban a befogadó szervesanyag-szennyezettség növekedésének ütemét csak lassítani tudja (4. ábra). Kritikusabb a helyzet a növényi tápanyagok vonatkozásában. A szennyvíztisztító telepek ugyanis a növényi tápanyagokat csak kis részben tartják vissza, ezek az anyagok egyre nagyobb mennyiségben jutnak a vízfolyásba. Az 5. ábrán két ötéves bontásban a P0, 3 — koncentráció növekedése látlebegő anyag [mg/drrf] Lebegőanyag átlag koncentráció inak és szórásának alakulása havi gyakoriságú mérések alapján - Ulóülepitv előtt - Utóülep ítő után 3. libra. Általér Tatai utóülepítő után ll-\-56t) fkm-nél lebegőanyag átlag koncentrációinak és szórásának alakulás havi gyakoriságú mérések alapján Puc. 3. Cpeáuue 3naueuun u öucnepcuu Komfenmpatiuu 63eeiueuiibix eeiqecrhs na eodomoice ÁAnuuiep a cenpe 11 + + 560 pKM Abb. 3. Gestaltung der durschschnittlichen Konzentration und der Streuung des Schwebstoffes bei 11-\-560 Fluss km hinter dem Nachklärbecken des Általér bei Tata aufgrund der Messungen der monatlichen Häufigkeit ható. A bő tápanyagellátottság miatt a hidrometeorológiai feltételektől függően a Tatai tóban a vegetációs időszakban eutrofizációs hullámok alakulnak ki, ami nagytömegű algaprodukcióval jár. Ezzel párhuzamosan az oldott állapotban lévő KOI [mg/dm 3] 10 10 30 W 50 60 70 80 90 100 [%] 4. ábta. Általér Vértesszőlősnél (16-\-167 fkm) dikromátos oxigénfogyasztás tartóssági görbéiaz 1969—73 és 1974—79 időszakra havi gyakoriságú mérések alapján Puc. 4. Kpuebie oóecne'iemtocmu öuxpoMumuozo noopeóAcIÍUH icucAopoda e ceope eodomoKa AAmanep 16 +167 pKM. H3MepenuH npou3eedeHbi pa3 e Mecm; e menenuu 1969—73 ii 1974—79 zz Abb. 1. Dauerkurven des dikromatigen Sauer Stoff Verbrauchs am Általér bei Vértesszőlős (Fluss km 16 +167) für die Periode von 1969—72 und 1974—79
