Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Molnár Béla–dr. Kuti László: Az ágasegyházi és orgoványi tavak kialakulása és limnológiai fejlődése
230 Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. Dr. Molnár B.—dr. Kuti L.: Az ágasegyházi tavak 80 %. A koráiibi vizsgálatokból tudjuk, hogy a Duna-Tisza közi karbonátiszapok dolomit összetételűek. Csak igen sekély vízzel borított területen, olyan tóvízből váltak ki, amelynek nátrium-és összes oldott sótartalma igen nagy, pH-ja pedig magas, 0—10 közötti volt. A Duna-Tisza közi futóhomok területen ezeket a feltételeket a talajés csapadékvíz helyi mélyedésekben való megrekedése, a nyári aszályok okozta igen erős párolgás és sókoneentrálódás hozta létre. (Molnár B. 1080. a, b). A karbonátiszap nedvesen többé-kevésbé vízzáró réteget képez. Az itteni kifejlődésre jellemző, hogy gyorsan kiékelődő, nagyobb területen tehát összefüggő egységes vízzáró réteget nem alkot. Ez , egyben eltérést jelent a Duna-Tisza közi Hátság K-i lejtőjén, valamint a Duna-völgy K-i határán lévő tavaktól (Molnár B. 1970, 1971, Molnár B. Szónoky M. 1975, Molnár B.—M. Murvai 1. 1976, Molnár B.—M. Murvai 1.—Hegyi-Pakó J. 1976, Molnár B.—Kuii L. 1978 a, b, Molnár B.~ Iványosi Szabó A.—Fényes J. 1979). A Duna-Tisza v közi Hátság Ny-i lejtőjéhez közel eső tavak, bár morfológiai helyzetük kedvező víztározásra tehát mégis kevésbé jöhetnek számításba. b) A területen tőzeges rétegek csak igen alárendelten fordulnak elő. A már említett löszben települt lencséken kívül a terület K-i részén az 1. szelvényben a 20 sz. fúrás és a III—IV. szelvén közötti 33 sz. fúrás tárta fel (2 ábra). A 20 sz. fúrás helyén úgy látszik a löszképződés befejeződése után, a holocén elején, amikor még a hőmérséklet is emelkedett, tőzeges rétegek lerakódásával folytatódott az üledékképződés. Érdekes, hogy a Duna-Tisza közén eddig tapasztaltaktól eltérően a szelvények vonalában a karbonátiszapon itt sehol sem fejlődött ki tőzeg. Erdélyi M. (I960) földtani térképezése során az Agesegyházi- és Orgoványi rét területén a felszínen is nagy kiterjedésben tőzeget, tőzegsárt és kotut talált. c) A lösz, a tőzeges és a karbonátiszapos rétegek felett többször jelenik meg tavi, részben a futóhomok legfinomabb részéből és a löszből áthalmozottan, de tóban vagy legalábbis erősen vizes területen lerakódott durva kőzetliszt. Ez az üledék sötét szürke, erősen humuszos mocsári jellegű. A tavak és környékük talajvize A fúrásokban az 1978 évi kora őszi fúrási időszak idején megmértük a nyugalmi talajvízszint felszín alatti mélységét, majd a kapott adatok alapján megszerkesztettük a terület őszi talajvízszint felszín alatti mélységi térképét (4. ábra). A talajvízszint mint ismeretes ősszel általában mélyebben helyezkedik el. mint tavasszal. A vizsgált területen a talajvízszint 0,4—8,0 m mélység között változott. Legkisebb mélysége, egy hely a 15. sz. fúrás környékének kivételével a tavak tengelyében É—D-i irányban van. A legnagyobb területet a 0,5—2,0 m közötti talajvízmélység foglalja el. A legnagyobb vízmélységek a tavaktól kissé távolabb, a morfológiailag magasabban fekvő futóhomokbuekák területén található. A nagyobb talajvízszint mélységek általában foltszerűen helyezkednek el. A talajvízszint a tavaktól K-re a 24 és 33 sz. fúrás környékén 7 m-nél nagyobb mélységben található a legmélyebben. A Ny-i oldalon a tavaktól ÉNy-ra 6—7 m-re van a felszíntől a talajvízszint. Az .5. ábra a talajvízszint tengerszint feletti magassági térképét mutatja. A talajvízszint legmagasabban 111 m-re, a terület ÉK-i részén van. Ezen kívül még további négy olyan hely van, ahol a talajvízszint magasan helyezkedik el. A talajvízszintet a legkisebb tengerszint feletti magasságban 103 m-nél kisebb értékkel a tavak tengelyében találjuk. Mivel a talajvízszint abszolút magassági különbsége néhány km-en belül meghaladja az 5—7 m-t, a térképen nyilakkal ki lehetett rajzolni a vízszivárgás legvalószínűbb irányait. így jól látható, hogy a talajvízszint a helyi mélyedés, vagyis a tavak felé szivárog. Ez egyben a tavak eredeti természetes ÉNy-i irányban történő lefolyását is megmagyarázhatja. Annál is inkább, mert a tavak tengelyétől távolabb éppen ebben az irányban a 15. sz. fúrás környékén található olyan folt, ahol igen kis magasságban 100,5 m-re van a talajvízszint. A fúrásokkal egy időben kémiai elemzésre minden fúrásból vízmintavétel történt. A vízminták összes oldottanyag tartalmának meghatározása mellett hét kation: nátrium, kálium, kalcium, magnézium, vas, mangán és ammónium, valamint ugyancsak hét anion; klorid, hidrogénkarbonát, karbonát, szulfát, nitrát, nitrit és metakosavas meghatározására került sor. A fontosabb eredmények a következőkben értékelhetők. A talajvíz összes oldottanyag-tartalma 473—7771 mg/l között változik. A legnagyobb területen azonban 1000—2000, illetve az 1000 mg/l alatti érték jellemző, amely a Duna-Tisza közi talajvizek átlagos sótartalmának felel meg (Kuti L. 1976). A kiugróan nagy 2000 mg/I-nél nagyobb oldottanyagtartalmú talajvíz az Orgoványi rét területén van. Érdekes azonban, hogy az Agasegyházi réten nincsen ilyen kiugró érték (6. ábra). Az összes oldottanyag- tartalom itt pl. lényegesen kisebb, mint a Duna-völgyi Kiskunsági Nemzeti Park 111. sz. területén található Kisréti-, Zabszék-, és Kelemenszék tavak környékén, ahol 3000— 4000 mg/l körüli az összes oldottanyag tartalom (Molnár B.—Kuti L.: 1978. b). A talajvíz legfontosabb kationjainak és anionjainak százalékos értékeit háromszög-diagramon ábrázoltuk (7. ábra). A kationok közül, a százalékos értéket tekintve a karbonátiszapos környzetnek megfelelően a kalcium és a magnézium a legnagyobb. Az oldott Ca 2 +-ot mg /l-ben bemutató térképen jól látható, hogy a legnagyobb 100—200 mg/l Ca 2 + érték a tavakat fogja közre (8. ábra). Ugyan akkor a Mg i + ennek szinte a fordítottja. Ez ui. éppen a tavak tengelyében és a terület É-i részén éri el a legnagyobb 200—300 mg/l értéket (9. ábra). A földtani képződmények ismertetésénél jeleztük, hogy a tavak területén dolomitiszap található. Nyilvánvalóan ezzel függ össze, hogy a tavak tengelyében a talajvíz magnéziumban, a tavak
