Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: A rétegvizek gázosságának vízföldtani kérdései
208 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Domokos M.: Vízfolyások vízkészlet-igénybevételi A rétegvizek gázosságának vízföldtani kérdései DK.j^ A II Á C 8 O SÍI S Ä >' 1> O K* A rétegvizek metángázossága a vízellátás egyik jelentős problémája. Ezzel összefüggésben szerzett egyedi eredmények és tapasztálatok tágabb érteimii felhasználásra is alkalmasak. Az elmúlt tíz évet megelőzően is több kutató értékelte a rétegvizek gázosságát, az adott időszak ismereti anyagából értékes előremutató következtetésekre jutva. Az utóbbi évtizedben pedig már több térképszerű ábrázolás is született a rétegvizek részben vizsgált, nagyobbrészt feltételezett gázosságáról. A legutóbbi - így természetszerűleg a legtöbb adatra támaszkodó — feldolgozás a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat és a Vízgazdálkodási Intézet szakembereinek társadalmi együttműködésében készs/iilt. A rendelkezésre álló adatok és vizsgálati tapasztalatok a térképszerű feldolgozás mellett egyéb következtetések levonását is indokolják. 1. A rétegvizek gázosságának összehasonlító területi értékelése A ma már megbízhatónak értékelhető adattömeg felhasználásával készült értékelés egyértelmű megállapítása, hogy az ország leginkább gázveszélyes területe Szolnok, Hajdú- és fíékés megyéket foglalja magába és ezen belül is Békés megye területe a leginkább gázveszélyes. Bármely mélységköz vizsgálatából az is szembetűnő, hogy e leginkább gázveszélyes területeken egymáshoz kapcsolódva igen gázos és gázmentes részek találhatók, amelyek között az átmenet igen gyors, és hirtelen jelentkezik. Az átmeneti teriiletek általában az emelkedő és süllyedő területek kapcsolódási vonalára esnek (pl. Békési süllyedék és Battonyai hátság) és rendszerint a süllyedő területeken jelentkezik a rétegvizek gázosságának maximuma (l. ábra). Erre a következtetésre jutott Erdélyi M. is, ill. a vízföldtani tájegységek lehatárolásánál a rétegvizek gázosságának jellegzetes változásait is figyelembe vette. Az átmeneti területek elhelyezkedése és kiterjedése a mélység függvényében nem azonos, vetületi eltolódás észlelhető, amely az egyes területrészek kialakulásának időbeni eltéréseit jelzi. Az átmeneti területek térbeli változását a vizsgálati eredmények statisztikus értékelése is alátámasztotta. 30-70 m METANTARTALOM [dm 3/m 3] 0,8 v g [dm^rn 3]' (A jelmagyarázat•'?; 3; 5 ábrákra is vonatkozik) 30 -60 60-100 100175 - 230 m A retegvizek gózossógonak • területi súlgozott, kutadatokboI számítolt átlaga I I -o,o K\\ 1 ou-ou j 0.8-5 ^ 60-100 K D3 5-io EZ2 io-3o 1. ábra. A rétegvizek gázossága fíékés-megyében a) 30—70 m; b) 175—230 m közölt Puc. 1. FaíocodepMcuHue riAacmoebix eoü oőAacmu BeneW. A) 30 70 M, b) 175- 230 M Abb. I. Gasgehalt der Schichtenwässer im Komitat Békés a) 30—70 m; b) zwischen 175—230 in Földmérő és Talaj vizsgák'» Vállalat, Budapest.
