Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

5. szám - Dr. Vágás István: Az árhullámok levonulásának különleges törvényei a Tiszán

206 Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. Dr. Vágás I.: Az árhullámok levonulása 800 850 y

0 900 ^ Csongrádi vízállás, y

0 [cm] ^800 •I I * 750 2000 2500 3000 Vízhozam [rrf/s] 11). ábra. Példa az inkongruent vízhozam-vízállás alakulásra: a fordított árvízi hurokgörbe kialakulása Puc. 10. ÍIpuMep uiiKOnepyenmuocmu cesi3U Q—H; onpa3oeauue oöpamnou naeodovnoü tiemnu Abb. 10. Heispiel für die Gestaltung des inkongruenten IVassertaudes und Abflusses

: Ausgestaltung der inversen Hoch wasser Schleijenkurve 1981. március 17-én a Bodrog vízhozama úgy emelkedett és emelte a tokaji torkolati szelvényt követő folyószakasz vízállását, hogy a Tokaj fölötti Tisza-szakaszon a tetőzés a már csökkenő vízhozam mellett sem tudott sokáig keresztülhatolni. 1981. március 21-ét követően a Csongrádtól felfelé érvényesült folyamatos duzzasztás hatásából is meg lehetett magyarázni az árhullám-tetőzés előrehaladásának második, Tiszakeszinél bekövetkező lefékeződését. A csongrádi vízmércén keletkező duzzasztást a Körös, Maros és a Duna együttes, vagy különböző időpontokban más-más arányok szerinti hatása idézte elő, tehát, az AlsóTiszán történtek igen messzire felhatva befolyásolták a fő-árhullámot. A Duna áradása és a duzzadása által előidézett meghatározottság még a Maros árhullámát követő tiszai apadás hatásait is ellensúlyozta és nem engedte a Maros letetőzése nyomán a tiszai tetőzés általános, alulról-felfelé irányuló kialakulását. Az alpári öblözet hirtelen feltelése március 27-én olyan erőteljes hatást gyakorolt a Tisza teljes, addig letetőzetlen szakaszán, hogy az minden vele ellentétes vízhozam-alakulást megszüntetett, süllyesztésével pedig egyértelmű apadásba vitte az egész Tiszát. Az alpári öblözet feltelése után a dunai és marosi leszívó hatás e folyók lassú apadása miatt mérsékeltebb volt, így a felülről jövő, újra növekvő vízhozamok még mellék-árhullámot is létrehozhattak. De, amint a Duna és a Maros leszívó hatása fokozódott, ez a mellék-árhullámot időbeli visszahajlásra, majd idő előtti megszűnésre kényszerítette. Ezek a magyarázatok a Tisza régebbi árvizei jellegzetességeinek megmagyarázására is használ hatók, hiszen a gyors és általános letetőzések, valamint a tetőzési vonalak szétszakadásának okait is megadták. Az árhullámok gyors befejeződése leggyakrabban a Maros árhullámának végén, olykor a Duna duzzasztás megszűnésével, esetleg gátszakadások, vagy öblözet-elárasztások esetén azért következhet be, mert meglehetősen gyors vízszinsüllyesztés kezdődik, ez a hullámsebességgel felfelé szalad, a sülylyedő vízszin és a növekvően érkező vízhozam inkongruens viszonyba kerül ugyan, de a vonatkozó összefüggések szerint a leszívás hatása a döntő s ez a tetőzést is befejezetté teszi. A tetőzési vonal ilyenkor részekre is szakadhat, akkor, ha a felülről jövő árhullám vízhozama tovább ,,bírja", mint a süllyesztési hatás. Ezek miatt mondhattuk, hogy a Maros (vagy a Duna) határozza meg a tiszai árhullámok tetőzésének időpontjait, sőt nagyságát is a folyó alsó, de gyakran középső szakaszán is [1]. Minden árhullám-levonulási „rendellenesség" törvényszerűségei követhetők tehát akkor, ha a vízhozamoknak ós a vízállásoknak a duzzasztások és süllyesztések szerinti kapcsolatait határozzuk meg és vesszük figyelembe, és a víz járástörténet mindenkori eseményeit a duzzasztások és süllyesztések mindenkori állapotának megfelelően értékeljük. Egyúttal el kell vetnünk a vízhozamvízállás kapcsolatok permanens, állandó sebességű vízmozgás feltételeire meghatározott, kongruens formájának alkalmazását azokban az esetekben, amikor a vízmozgás nem: permanens, állandó sebességű. Javaslat a tiszai árhullámok értékelésének módszerére Az elmondottakból kiviláglik, hogy az árhullámelőrejelzés determinisztikus és mechanikus módszerei célszerűen azért nem alkalmazhatók, mert az árhullámok levonulása során maga a levonuló árhullám teremthet olyan helyzeteket, amelyek a más,-, zavartalan esetekben esetleg érvényes összefüggések alkalmazási feltételeit felfüggesztik. A Tisza Szeged-Titel, Csongrád-Szeged, KisköreSzolnok-Tiszaug-Csongrád, Tokaj-Polgár, valamint Dombrád-Tokaj szakaszára, a Maros MakóSzeged, a Körös Gyoma-Csongrád és a Bodrog Felsőberecki-Sáropatak-Tokaj szakaszára kidolgozottak a duzzasztást és süllyesztést tartalmazó grafikus és számítógépi programot tartalmazó mércekapcsolatok. A feladat most már az, hogy a kialakuló árvíz során a vízjárástörténet megtörtént vagy előre látható, előre nem láthatóság esetében valószínűségi, vagy veszélyességi alapon szimulálható tényei alapján eldöntsük, hogy mely csomópontok előtt és mikor várható az árhullám előrehaladásának lelassulása, és a Duna, Maros vagy Körös folyók árhullámának esetleges gyor-