Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Új megoldás a felülről vezérelt öntözőcsatorna-rendszerek üzemének programozására

Dr. Ki

ss P

.

—

d

r

. Tóth I.

—

dr. Fodré Z

s

.: Bakteriológiai és kémiai Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. 197 3) A vízhozamok levonulására jellemző vízhozam hullámkép az (1) ésja(2) összefüggéssel határozható meg, s önmagában a (2) kifejezéssel felírt gamma eloszlásfüggvény felhasználásával arra kaphatunk választ, hogy a fővízkivétel mozgatást követő T = t+. \T idő elteltével a vízkivétel szelvényébe a beadott Q

u vízhozamváltozás hányadrésze érkezett meg. 4) A gamma eloszlásfüggvény gyakorlati felhasználásához szükséges paraméterek közül a IT a (9), az l/mi- a' (11), a A, illetve k a (4), illetve az (5) képlettel határozható meg. Az (5) kifejezésben szereplő Q„ értéket a (fi) és a (7) képlet definiálja, míg a V értéke a fővízkivétel és a vízkivétel közötti szakaszon, a két mértékadó felszíngörbe között tározódott térfogat felével azonos. Kiegészítésül meg kell azonban jegyezni azt, hogy az átvonulási elmélet szerint a fővízkivételen beadott vízhozamváltozás teljes értéke a vízkivétel szelvényében csupán végtelen idő elteltével jelenik meg. Ezért a korábbi, hasonló tárgyú tanulmányunk [5] gondolatmenetét követve a vízkivétel üzemének kezdetén és végén célszerű a vízadagolásban a csatorna mentén egy-egy kisebb mértékű hibát megtűrnünk. így juthatunk tehátezalkalommal is arra a következtetésre, hogy a vízkivétel nyitási ideje azonos azzal az időponttal, amikor előtte, a csatornában a részére szükséges vízhozam 90%-a már átfolyik, illetve azt akkor kell lezárni, ha a csatornában a részére rendelkezésre álló vízhozam 10 % -kai már lecsökkent. így kapjuk tehát azt, hogy az adott vízkivétel szempontjából mértékadó egyetlen T

n nyitási és egyetlen T, zárási időelőny a T

n = AT + t

n, illetve T,=< IT + t

t (12) kifejezésből számítható ki, amelyben a korábbi jelöléseken kívül t

n a megfelelő gamma eloszlásfüggvény 90%-os valószínűségű, s L az eloszlásfüggvény 10%-os valószínűségű quantilisével azonos. A t

n és a t

z értékének a kiszámítását azonban meglehetősen nehézkessé teszi az a körülmény, hogy a 0,9 = F(t

n, X, k) és a 0,1 = V(L, k) (13) 1. táblázni Alapadatok a t« és a i

z számításához TaOn. I. Hcxoúnbie damtbie K pacvemy tn u t

z Table 1. Basic data for calculating t

n and tz Ic Xn Xz k x

n Xz 0,0 0,00 0,00000 6,0 9,25 3,15 0,5 1,36 0,00790 6,5 9,90 3,25 1,0 2,30 0,106 7,0 10,6 3,90 1,5 3,12 0,292 7,5 11,2 4,28 2,0 3,8!) 0,530 8,0 11,8 4,66 2,5 4,62 0,805 8,5 12,4 5,05 3,0 5,30 * 1,10 9,0 13,0 5,45 3,5 6,00 1,42 9,5 13,6 5,85 4,0 6,70 1,74 10,0 14,2 6,20 4,5 7,35 2,08 10,5 14,8 6,60 5,0 8,00 2,44 ] 1,0 15,4 7,00 5,5 8,65 2,79 11,5 16,0 7,40 egyenleteket a t

n ós a t, értékre közvetlenül megoldani nem lehet. Ezért ezeket a számításokat vagy valamilyen közelítő eljárással, fokozatos közelítéssel, vagy pedig az /. táblázatra, támaszkodva kell elvégezni. Amennyiben a táblázat használata mellett döntünk, a számítás menete a következő: A már bemutatott módon meghatározzuk a IT, a / és a k értékét. A k értékére támaszkodva a táblázatból interpolálással megkeresssk az x„ és az x

z értékét. Végül az utóbbiakat felhasználva a keresett időelőnyöket a T

n=AT + —~ , illetve a T

z = 17'+ ~ (14) }. X két kifejezés szolgáltatja. Megjegyzendő azonban, hogy k kis értékeinél a táblázat sorai között az x

n és az x, változása nem tekinthető lineárisnak. Ezért a k <2 tartományban a táblázat használatakor esetleg magasabb fokú interpoláció is szóba jöhet. * Végül talán nem haszontalan e helyen is külön rámutatni arra, hogy az eljárás alkalmazásakor minden csatorna önálló egységként kezelhető. Ennek megfelelően összetett csatornarendszernél először a legalsóbbrendű csatornák fővízkivételeire kell az adagolási programokat elkészíteni. A magasabb rendű csatornák fővízkivételeire készülő üzemelési programok esetében pedig a belőlük kiágazó alsóbbrendű csatornák 'fővízkivételeire vonatkozó vízadagolási programok értelemszerűen vízigényként jelentkeznek. Számpélda A 2. ábrán már bemutatott csatornát alapul véve határozzuk meg a második vízszint.tartó előtt néhány méterrel levő vízkivételre érvényes nyitási és zárási időelőnyt. Az alapadatok a következők: m

k = 1,62 m, ,17'- 2214 s, F = 5765 m

9, Qjnax- 4,80 nr'/s. A Q

u számításánál figyelembe kell venni azt, hogy s így (.»„.axc 10,42 mys, azaz Vnmx .. ., Q„- = 1,215 mys. 4 Mindezek figyelembevételével: J ,32 • 104 1,32 lO"

1 A = = — =1,037 10"

1 ós fc= aÍ J2n)=l,037 22141=0,262. I Qo ) { 1,215 ) Ennek az utóbbi értéknek az 7. táblázat szerint (lineárisan interpolálva) <£»=0,7126 és 0-2=0,00414 felel meg.