Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Új megoldás a felülről vezérelt öntözőcsatorna-rendszerek üzemének programozására
Dr . Ki ss P. — d r . Tóth I. — dr. Fodré Z s .: Bakteriológiai és kémiai Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. 195 típusa mellett) az alvízi bögéből kivett vízhozamok legtöbbször időről időre változó nagyságától és helyétől is függ. Egyéb vízszinttartó berendezések, például kézi mozgatású zsilipek, vagy elektromos vízszinttartó berendezéssel ellátott zsilipek esetén a vízhozamok és a tározódott vízmennyiségek közötti kapcsolat még ennél is lazább. Ezeknél ugyanis a beavatkozás időpontja, s a zsilipmozgatás mértéke előre meg nem határozható módon esetleges. Ugyanakkor viszont ilyen berendezések alkalmazása esetén is igaz az, hogy permanens állandó viszonyok között a nagyobb szállított vízhozamokhoz legtöbbször magasabb vízszintek tartoznak. így általában kevés az esély arra, hogy a csatornán levonuló legnagyobb vízhozamokhoz alacsony tartott szintek tartozzanak. Ezen okok támasztják alá azt. hogy — átlagos viszonyok alapul vételét tűzve ki célul kiindulási alapként most is azt a már korábban alkalmazott, s a gyakorlati tapasztalatok szerint jól bevált alapfeltevést [5] fogadjuk el, hogy az időelőnyök számítása szempontjából mértékadó V tározótérfogai a kérdéses vízkivétel szelvénye felett a „mértékadó felszíngörbék" között tározódott vízmennyiségek felével azonos (2. ábra ). lízzel kapcsolatban talán nem felesleges ez alkalommal is megemlíteni azt, hogy a „mértékadó alsó felszíngörbe" ahhoz az üzemállapothoz tartozik. amelynél a csatorna minden szelvényén a gyakorlatilag lehetséges legkisebb (például a szivárgási és csurgási veszteségek pótlásához szükséges) vízhozam folyik át, s a bögék alsó végén tartott vízszint a megengedett ingadozási tartomány aljával szinel; míg a „mértékadó felső felszíngörbe" — értelemszerűen — a továbbítható vízhozamok maximuma és a megengedett legmagasabb helyzetben tartott vízszintek mellett áll elő. Ugyancsak célszerűnek látszik továbbá itt is rámutatni arra, hogy az időelőnyök számítása szempontjából a fentiek szerint mértékadónak tekintett V tározótérfogat (jó közelítésként) szakaszról szakaszra haladva a középvonalhoz (2/a. ábra, eredmény vonal) tartozó víz tükörszélesség (2/b. ábra) a két mértékadó felszíngörbe közötti fél távolság és a szakasz hosszának szorzataként, illetve az így kapott eredmények összegezésével állít ható elő. 2. ábra. Az időelőnyök számításához szükséges alapadatok és alapösszefüggések a K.IV. fürt-főcsatorna első két bögéjére Puc. 2. JJaiiHbie u ocnoenue coomuoweuufi, neoóxoöuMbie K pactemy epeMenu úoőezanun óar nepeux óeyx yiacmicoe MMtlCmpUAbllOeO KUHClAa K.IV. (a) paciernbie KpMBbie CBOGOAHOH noBepxHOCTM, (b) LUHpuHa aepKa/ia BOflbi, M (c) cpeAHee KOJIHHCCTBO AKKYMYJIHPYEMOFÍ BOflhr, Tbic. M (d) MMHHMajibHoe BpeMH aoöeraHHfl, cei< (ÍJ yqacToK N°l, (2) ynacTOK N®2, (3) paCMenraíi Kpnnan cBoöoAnofí rioBepHOCTH ;uih Bepxnero yqacTKa, {1) paciCTHan KpiiBan CBOGOAHOB nonepxHOCTM AJIH HHXínero yqacTKa, (5) tjiapna'rep. Fig. 2. Thr basic data inul relationship needed for calculating the lead times over the first two reaches of the principal canal of the irrigation section K. 11 ' faJ Design surface profiles (water level vs. distance), (b) Surface width in metre units (at mean fullness), (c) Water volume stored in thou. ni s units), fit) Shortes passage time in minutes, fir Reach No. 1, (2) Reach No. f.'i) Design upper surface profiie, (1 i Design lower surface profile, fj) Profile at mean fullness A mértékadó vízhozamváltozás A mértékadó V tározótérfogat ismeretében a következő kérdés az, hogy az ehhez értékhez milyen Q n vízhozamváltozásokat rendeljünk? Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogy a felülről vezérelt öntözőcsatornák mentén a vízszinttartás következtében a vízállásváltozások mindenképpen kicsinyek. így, ha a vízállás-tározótérfogat kapcsolat egyértelmű lenne, úgy a csatorna egy adott szelvényére (vagyis az ott levő vízkivételre) az időelőnyök számításánál felhasználandó gamma eloszlásfüggvény A és k paraméterét a vízhozam nagyságától független, állandó értéknek lehetne tekinteni. Célszerűnek látszik tehát ezt a sajátosságot a továbbiakban is alapként tekinteni, annak ellenére, hogy a jelen esetben (éppen a vízszinttartás következményeként) a vízállások és a tározótérfogatok kapcsolata nem teljesen egyértelmű. Következésképpen az eldöntendő kérdés már csak az, hogy az (5) összefüggésben szereplő V!Q„ arányt milyen Q n víz hozam változás alapulvételével határozzuk meg? Ebben a vonatkozásban viszont két körülményre kell tekintettel legyünk: A gamma eloszlásfüggvény sajátosságai miatt (egyébként azonos körülmények között) a nagyobb Q ( ) értékhez kisebb k, s ennek következtében rövidebb időelőny tartozik. így a értékének növelése az üzembiztonságot javítja. Más oldalról viszont a hirtelen, nagymértékű vízhozamváltoztatások csak iyen ritkán fordulnak elő, s emellett a kelleténél
