Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
4. szám - Dr. Kovács György–Ujfaludi László: Finom szemcsék mozgása kutak környezetében
148 Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. Dr. Kovács Gy.—tjjlaki L.: Finom szemcsék mozgása 3; 6; 8 és 10 nun volt. E vizsgálatokban tehát az üveggolyókat vázanyagként, a homokot kitöltőanyagként alkalmaztuk. A kísérletek másik részét különböző homokminták keverésével kialakított talajokkal végeztük. Ekkor az 5., 5/a és a 6., G/a számú mintákat vázanyagként, a 3,. 4. és a 7. számú mintákat kitöltőanyagként alkalmaztuk. Az üveggolyó-homok összeállítású „idealizált talaj "-mintáktól azt vártuk, hogy a golyók sima felülete és áramvonalas alakja következtében a kitöltő homokszemcsék könnyebben elmozdulnak, és így a szuffóziós folyamat lejátszódása könnyen nyomonkövethető lesz. Ez valóban így történt, később azonban bebizonyosodott, hogy a szemcsemozgás természetes vázszemcsék esetén is jól érzékelhető és a két eset között nincs alapvető különbség. A megtámasztó szűrő méretét széles tartományban változtattuk, annak megfelelően, hogy egyik célkitűzésünk éppen a szita megfelelő méretének meghatározása volt. 3. A kísérleti eredmények A kísérletek során a radiális és a hengeres áramlású berendezés esetén hasonló módszert követtünk. A Ah nyomáskülönbséget fokozatosan növelve minden nyomáslépcsőhöz mértük a mintán átszivárgó vízhozamot, és a piezométer kivezetések nyomásértékeit. Eközben folyamatosan megfigyeltük a talajminták viselkedését az átlátszó plexifalakon keresztül. A talajminta egészének jellemzésére a teljes Ah nyomáskülönbség és a Q vízhozam hányadosaként számított R szivárgási ellenállás, vagyis fí Ah Q cm(4) bizonyult a legmegfelelőbbnek. A szuffóziós folyamat részletei a párhuzamos áramlású modell nagyszámú mérése során váltak világossá: sőt a radiális áramlású modell folyamatának bizonyos fázisai is csak ezek ismeretében voltak végleg tisztázhatók. Ezért itt a kronológiai sorrendtől eltérően először a párhuzamos áramlás esetén kapott eredményeket ismertetjük. a) Párhuzamos áramlású modell Ebben a modellben az idealizált és a természetes talajmintákat, valami?it a függőleges és a vízszintes áramlási iránnyal végzett vizsgálatokat is beleértve összesen mintegy 170 kísérletet végeztünk a 4. ábra talajmintáival. A szivárgási ellenállásnak a (4) képlet alapján számított értékeit a Ah vízszintkülönbség függvényében ábrázoltuk. Az így kapott összes ellenállásgörbe három alapvető típusba volt besorolható. Ezek közös jellemvonása, hogy közel vízszintes kezdeti szakasz után (amely esetleg, el is marad) a görbe emelkedik oly módon, hogy logaritmikus ábrázolásban a kapcsolat egyenessel közelíthető. Ennek hajlásszöge szerint különböztetjük meg a három típust (5—7. ábra).: 1. típus a = 45° 2. típus a >45 ° 3. típus a <45° Ah [cm] 5. ábra. l-es típusú ellenállás görbe és a hozzá tartozó vízhozamgörbe (94. sz. mérés) Puc. 5. Kpueaa conpomueAenua muna l u Kpueaa pacxodoe, omnocaiifaaca K neu (u3Mepenue Ns 94) Fig. 5. Resistance curve of Type 1 and the corresponding discharge curve (run No. 94) Az emelkedő szakaszt a talajszemcsék és a szűrő lyukméretének arányától függően emelkedő, csökkenő vagy vízszintes szakasz követte. -H-++ 0,1 500 1000 Ah [cm] G. ábra. 2-es típusii ellenállás görbe és a. hozzá tartozó vízhozamgörbe (24. sz\ mérés) Puc. (5. Kpueaa conpomueAenua mi n i 2 u Kpueaa pacxodoe, omnoauiiatiea K neü. (u.iMepeiiue Ni 24) Fig. 6. Resistance curve of Type 2 and the corresponding discharge curve ( run No. 21)
