Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
1. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
10 Hidrológiai Közlöny 1983. i. sz. Dr. Kollár Gy. és tsai: Nagy tisztaságú ipari vízellátás cocraBa, ÍÍOHOB, OCTSTKOB KOJIJIM^OB H JKHBHX opraiiHSMOB. B KaqecTBe nocJieflHero 3Tana Boaa no^aeTcyi Ha MOHOooÖMeuHHKH. nocKOJibicy B íioHOooÖMeHHHKax Hanepei<op npeABapiiTejibHoíí omicTKe wweercs B03M0>KH0CTb pa3MHo>KeHHyi íiaicrepiieB, BOfly nocjie iionnoro oOjwena CJieflyi'T oöesBpeflHTb npn UOMOIUH yjibTpa^iiojicroBbix jiy>ieií. Bee eme npiicycTByiomyio MCbMaiíuiyKi npmwecb (paciueruienHbie HOHH, OG/IOMKH CMOJIM, iwnKpooprHH3MM (puc. 7.) Y/IAJJJIK)T MEMÍÍPAHHBIM (JIHJIBRPOBAHHEM. 5. TjiyGoKo oMHmeHHyio npoMbiuijieHHyio BO«y cjie/iyeT nocTOíiHHO uiipKyjinpoBaTb B BOflopacnpeAeJiHTejibHofí CCTH. TaKHM 0Gpa30M M0>KH0 OÖeeneMHTb B03MO>KHOCTb noaTannoro o(ieBpe>KHBaHHfl flofiaBJienHeM XHMHICCKHX peareHTOB. Versorgung mit hochreinem Industriewasser Itiologische Untersuchungen Dr. Kollár, Gy.—Ollós, G. Universitätsprofessor, Doktor der technischen Wissenschaften — Dr. Némedi, L. —Frau Pietraskó, G. In Nr. 2/1982 (Seite 62—72) der Hydrologischen Mitteilungen (Hidrológiai Közlöny) erschien der erste Teil der Studie von Dr. Kollár György und Dr. öttős Géza die sich mit dem lonenaustausch befasst. In Nr. 4/1982 (Seite 145—163 der Hydrologischen Mitteilungen erschien der zweite Teil der Studie von Dr. Öllős Géza und Dr. Kollár György die sich mit dem MembranVerfahten befasst. Die vorstehende Abhandlung (dritter Teil befasst sich mit den Resultaten der biologischen Untersuchungen. Die wichtigsten Feststellungen sind : 1. Im gegebenen lonenaustauschsystem (Abb. 1) kann die Anreicherung der Bakterien und sonstigen Mikroorganismen eindeutig verfolgt werden. 2. Der Grund der Anreicherung ist die sekundäre Vermehrung der Mikroorganismen in «Ten Industrie wasser Kläranlagen und in den TrinkwasseraufbereitungsSystemen. 3. Im Interesse der Sicherung der hochre nen Wasserversorgung, muss das in der Abbildung 1 geschilderte Reinigungssystem weiterentwickelt werden (Abb. 2). 4. Eine grundlegende Rolle der Vorklärung ist, wenn die im Wasser befindliche Fe + + und Mn + + -Verbindungen oxydiert und sodann mit Sandschnell filter beseitigt werden müssen. Diesem Verfahren folgt sodann der Anschlämmungsfilter, der dann die kolloiden Partikel, Bakterien und sonstige Mikroorganismen beseitigt. Die folgende Operation — die inverse Osmose — beseitigt die Moleküle verschiedener Grössen und verschiedenen Materials, lone, kolloide Partikel und kleinzählige (aber noch vorhandene) lebendige und leblose Organismen. Hiernach kommt die Reihe an den mehrphasigen Ionenaustausch. Nachdem in den Ionenaustauschern trotz der früher geschilderten Vorklärungen die Anreicherungsgefahr der Bakterien in gewissen Massen besteht, muss nach dem lonenaustausch eine UV Entkeimung angewendet werden. Die noch immer vorhandenen äusserst feine Wasserbestandteile (ionlialtige Bestandteile, lonenaustausch — Harzschutt (Bild 7) lebendige und leblose Mikroorganismen, müssen mit Membranfiltrierung beseitigt werden. 5. Das hochreine Industriewasser muss im Wasserverteilersystem ständig in Kreislauf gehalten werden. Hierdurch kann auch die stufenweise chemische Entkeimungsmöglichkeit gesichert werden. Katona Antal, Torontál híres vízépítő mérnöke (Kalapis Zoltán cikksorozata az újvidéki Magyar szó c. napilap hasábjain, 1981.,) Az Újvidéken megjelenő Magyar szó c. napilap Kalapis Zoltán tollából 17 részes cikksorozatot közölt 1981. május 29-től kezdődően Katona. Antal (1816— 1881) vízimérnökről, Torontál híres vízépítőjéről, halálának századik évfordulóján. Az egykori Bánát, a Tiszától keletre, és a Marostól délre fekvő országrész, a régi Magyarország török megszállás alól utoljára felszabadított, sokáig katonai kormányzat alatt álló, hosszú időn át elkülönített tartománya a XVIII, de főként a XIX században vízügyi szempontból is sok munkát adott újra benépesítőinek. A Tisza-szabályozás korszaka ezeket a munkákat megsokszorozta és felgyorsította. Az árvízvédelem és árvízmentesítés munkái mellett kiterjedt belvízrendezési, sőt már igen korán öntözési munkák is kezdődték ezen a területen. A múlt század második felének nagy munkáiban jelentős szerepe volt Katona Antalnak, a FelsőTorontáli Ármentesitő Társulat főmérnökének. Katona Antal 1816-ban a Veszprém megyei Mezőszentgyorgyön született, Pesten nyert mérnöki oklevelet. Beszédes József és Péter Imre mellett kezdte mérnöki gyakorlatát 1841-ben. 1850-től a Tisza szabályozásánál dolgozott és 1852-ből fennmaradt egy olyan, általa is aláírt terv, amely a Maros folyó torkolatát Szeged alá helyezte volna. Az 1855. évi tiszavölgyi nagy árvíz eseményei nyomán foglalta el társulati mérnöki állását Törökkanizsán. Érdekes, hogy az 1855. évi nagy árvizet egyes egykorú szakvélemények (pl. Halácsi Miklós mérnök Szeged városa számára 1858-ban készített szakvéleménye) a Felső-Tisza vízgyűjtőjén feltételezett erdőirtások hatásának tulajdonítják. A Tisza és a Maros mentén az árvízvédelmi töltések építését már a múlt század első felében megkezdték. A század második felére maradt azonban ezek erősítésé, az árterek rendezése ós az árvízvédekezés megindulása nyomán sürgetővé váló vízrendezés megoldása. Katona Antal nemcsak a szorosan "vett társulati feladatokat látta el, amely sok helyi csatornaépítést, fenntartást foglalt magában, hanem szélesebb körű koncepciókat is papírra vetett az akkori Torontál megye területének általános vízrendezésére. A komplex vízgazdálkodás korai harcosa volt, mert korán hirdetni kezdte, hogy a vízrendezés megoldásával együtt az öntözés vízhasznosítást is meg kell teremteni. 1872-ben Szegeden könyvet adott ki „Alsó-Tisza vidékünk vízmentesítésére vonatkozó alapeszmék" címmel. Ebben az évben terjesztette egy kikindai egyleti közgyűlés elé javaslatát és terveit a torontáli általános belvízrendezésre. E koncepciója sokban hasonlít arra, ami a Duna—Tisza— Duna csatornarendszer bánáti szakaszának megépülésével csak 1947-et követően valósulhatott meg. Sajnos, a nagyralátó tervből gazdasági nehézségek miatt a múlt században kevés valósulhatott meg. Az 1870-es években a Tisza meg-megújuló árvizei az árvízvédelem ügyeit is állandó mozgásban tartották. Katona Antal a tényeknek megfelelően, az érintett területek akkori vízimérnökeivel összhangban kimutatta a Tisza árvízszintjeinek rohamos és erőteljes emelkedését. Többek véleményével egyezően ezt a hatást ő is a Tiszafüred— Titel szakasz átvágásainak elhanyagolása miattinak tulajdonítja, amelyet a Felső-Tisza átvágásainak jó kifejlődése véleménye szerint még csak fokozott. Ma már nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak a ténynek, hogy a Tisza áradásait olyan nagy térségtől sikerült a töltésezés által távoltartani, hogy az eredetileg kiterült víz mederben tartása az árvízszintek több méteres felmagasodását kellett, hogy eredményezze. Katona Antal életének utolsó éveit Szegeden töltötte. Itt is halt meg 1881-ben és itt is temették el. A MTESZ Szegedi Területi Szervezetének történelmi bizottsága és a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezete is megemlékezett Katona Antalról. V. I.
