Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
3. szám - Perecsi Ferenc: A vízellátás és csatornázás aktuális stratégiai kérdései
Perecsi F.: A vízellátás és csatornázás Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. 99 nül jelzi a kialakult kritikus helyzetet. A vízellátásfejlesztési stratégia fontos szükségleti meghatározója tehát a még ellátatlan területek vízellátás céljára igénybevett talajvizének minősége, annak kedvezőtlen változása is. Éppen ezért feltétlenül kielégítendőnek tartjuk az érintett településkor közműves ivóvízellátási szükségleteit, ennek megtörténtéig pedig az átmeneti megoldásként ma már elfogadott palackos, polipackos, kannás vagy tartályos megoldásokat szorgalmazzuk a közegészségügyi szervek javaslatai szerint. E munkák költségeinek biztosítása nem lehet vitás a népgazdaság különböző időtávlatú terveiben. Hasonlóan nem lehet vitatni a települések fejlődésével együtt jelentkező intézményi szükségleteket, hiszen kórházakat, egészségügyi intézményeket, óvodákat, bölcsödéket, napközi otthonokat és az államigazgatás szervezetét szintén fejleszteni kell s ezekkel összefüggésben a reális víz- és csatornafejlesztési szükségleteknek szerepelni kell a tervfeladatok között. Vízgazdálkodási és környezetvédelmi szempontlwl egyaránt kritikusan vetődik fel a közműves vízellátással már rendelkező települések közül azok csatornázásának szükséglete, ahol a talajvízszint a szennyezettség mellett jelentősen emelkedik. Ha nem akarjuk, hogy ezß-k közműves vízellátása kritikus helyzetbe kerüljön, sürgős intézkedésre van szükség a csatornázás és a csapadékvíz elvezetés tekintetében. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése nem halaszható. A még ellátatlan községek közműves víz- és csatornaellátását —- a közegészségügyi kényszer kivételével — továbbra is a lakosság akaratától és áldozat vállalási készségétől függően célszerű megoldani. Jelenleg e feladatnak az eddigi ütemtől (évi 50—60 település vízellátása, 5—10 település csatornázása) való jelentős mértékű elmozdítása életszínvonal-korlátokba ütközik. Ez azért van, mert az építőipari árak növekedésével a költségek és a lakosságot érintő részarányok oly mértékben növekedtek, hogy azt a lakosság túlnyomó többsége nem képes elviselni, így a társulatok egyes esetekben létre sem jöhetnek. Segíthet a helyzeten — egyben feloldhat egy társadalmi igazságtalanságot súroló problémát is (nevezetesen: a városi lakosság térítésmentesen jut a szolgáltatás feltételeihez, a községek lakói azonban esak jelentős anyagi áldozatok árán) — ha a közműves víz- és csatornaellátás fejlesztésében (létrehozásában) való anyagi részvételt általánosan és arányosan tesszük kötelezővé. Ezzel gyorsulhat a fejlesztés, egyes területeken megszüntethető a lakosság indokolatlanul nagy anyagi terhe (a differenciált állami támogatás révén), egyben jelentős általános közműves vízellátottsági és csatornázottsági fejlődés érthető el. A szennyvizek tisztítása (legkisebb ártalommal való elvezetése és elhelyezése) külön kategória. Hosszú ideje próbálja a vízgazdálkodási ág meggyőzni a népgazdaságot arról, hogy a szennyvizek elvezetésének, megfelelő tisztításának és ártalommentes elhelyezésének szükségletét alapvetően kell kielégíteni. Ä gazdaság itt elsősorban jelenleg legfeljebb arra figyel, hogy a többszintes lakásépítéssel érintett területektől (településektől) — csatornázás révén — a szennyezés közvetlen veszélyét távoltartsa. A vízgazdálkodás azonban ilyen esetekben védeni kényszerül az elővízbefogadók minőségét, vagy a mezőgazdasági környezetet, így ellentétbe kerül a népgazdaság lehetőségeivel. Különösen kritikusnak tartom, hogy nagyvárosaink (Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Győr) közül csak Debrecen, Pécs és Miskolc rendelkezik valamilyen mértékű és színvonalú szennyvíztisztítási lehetőséggel, a többi nem, a távlati megoldás pedig egyre inkább az ezredforduló irányába tolódik el. E nagy lakosszámot tömörítő városok szennyvíztisztításának ütemszerű megvalósítása azonban a környezet jelentős veszélyeztetése nélkül — hosszabb távon nem halasztható, a feladatok programba vétele és folyamatos végrehajtása a jelen gyakorlati feladata. E feladat végrehajtásánál azt az elvet kell követni, hogy a szükséges létesítménysor egyes elemei megvalósításuk révén átmeneti üzemeléssel is gyors javulást jelentenek. Olyan átmeneti megoldásoknak azonban, amelyek a végleges rendszerhez szervesen nem illeszthetők, nincs értelmük. Bár vízminőségi koncepciótervvel még nem rendelkezünk, addig is, mígilyen lesz a szennyvíztisztítási feladatokat a településhierarchia rendjéhez illeszkedve tartjuk szükségesnek tervezni és megvalósítani. Ha ettől eltérő ésszerű javaslat lesz, fontolóra vesszük. A szükségletek kielégítésének természetes módon szabnak határt a vízkészleteknek és az igényeknek térbeli eltérései. Ennek feloldására létesülnek és külön is figyelmet érdemelnek a jelentős közcélú vízellátási létesítmények kategóriájában megvalósuló regionális vízellátási és csatornázási létesítmények, melyeket közhasználatú kifejezéssel OVH célcsoportos, vagy regionális célcsoportos feladatként emlegetünk. Ezeket a műveket az OVH továbbra is azokban a térségekben tervezi, ahol a helyi vagy térségi rendszerek már nem elégítik ki a szükség-leteket, illetve ahol különleges szolgáltatás-biztonsági követelmények vannak. (Pl. üdülőterületek.) Ezeket a szükségleteket is feltétlenül kielégítendőnek tartjuk. Hasonló a helyzet az üdülőterületek regionális csatornázási és szennyvíztisztítási rendszerének megteremtésénél is. Követelmény velük szemben, hogy mire a helyi és térségi ellátási rendszerek a szükségleteket már nem képesek kielégíteni, kapacitásuk rendelkezésre álljon, ezért létesítésük tekintetében lényegesen előbb kell dönteni, mint ahogy az igény egyáltalán megjelenik. A településeket közvetlenül kiszolgáló vagy azon belül települt és közműre kapcsolt iparok víz- és csatorna szükséglete kielégítése különleges adottságai és helyzete miatt megkülönböztetett figyelmet érdemel. Nem lehet vitatni az iparnak a települések közműves víz- és csatornaellátásának fejlődésében betöltött meghatározó szerepét. Ez markánsan két esetben nyilvánult meg: — az ötvenes években, amikor az iparfejlesztés