Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
2. szám - Dr. Kollár György–Dr. Öllős Géza: Nagytisztaságú ipari vízellátás. Ioncserélő eljárás
Dr. Kollár Gy.— Dr. öllős G.: Nagy tisztaságú ipari Hidrológiai Közlöny 1982. 2. sz. 65 3. ábra. Nitrifilcáló baktériumok számának alakulása nitro géntartalmú vegyületek jelenlétében Puc. 3. fliinaMUKa nucAennocinu iiumpucfmiiupywuiux OiiKmepuee a npucymcmeuu a3omocodepw:aii)ux coedtatcHtlÜ Abb. 3. Gestaltung der Zahl der nitrifizierenden Bakterien bei Vorhandensein von stickstoffhaltigen Verbindungen Corynebaktérium, Gallionella és Arthrobakter szervezetek idézik elő. A csőfalon, a lerakódott iszapban létező mikroorganizmusokról, a csőbevonatok szerkezeti felépítéséről az elektronmikroszkópi felvételek nyújtanak szemléletes képet. Az l.a. kép a Portiandi hálózat felületén kialakuló kemény porózus bevonatot mutatja. Az 1. b. kép a szűrést nélkülöző víztisztítás esetében az elosztó csővezetékek felületén lévő diatoma bevonatot szemlélteti. Az 1. c. kép a szűrés nélküli tisztítás után a csőfalon rögzült algákat mutatja. Az ízes szaganyagokat eredményező fonalas baktériumok az 1. d. képen láthatók. Az I.e. kép az inkrusztációs bevonat alatti baktérium-telepet mutatja. Az 1. f. kép az inkrusztáeiós felszínen elszaporodott (nagy nagyítású) változatos baktérium fajok együttes előfordulását szemlélteti. A képsor markánsan bizonyítja, hogy a vízelosztó hálózatbeli ivóvíz másodlagos szennyeződése sokféle eredetű és nagyon is jelentős lehet. Ha ivóvizet használunk fel nagytisztaságú ipari vízellátásra akkor az ivóvíz- és az ipari víz tisztítás kapcsolatának lehetséges módjai (Dunavízre vonatkoztatva) a 2. ábráról követhetők. A víztisztításból és a hálózat transzporáló szerepéből tehát pozitív és kisebb — nagyobb mértékben negatív hatások származnak. Minél nagyobb a vízminőségi igény, a hálózat negatív hatásai ( a másodlagos szennyeződés) annál érzékenyebbek: a nagytisztaságú ipari víz vezetékes szállítása közben a negatív jelenségek -—- még ha azok kis mértékűek is — mégis rendkívül súlyos következményekkel járhatnak. Ilyen ipari vízellátás esetében a tisztítás után tulajdonképpen a zérus szállító csőhosszúság tekintendő a vízminőség szempontjából optimálisnak. A gyakorlatban ez a' szigorú követelmény speciális transzportáló rendszer kialakításával és üzemeltetésével közelíthető ill. helyettesíthető. El kell fogadnunk tehát azt a felismerést is, hogy a hálózat vízminőséget befolyásoló szerepe a nagytisztaságú ipari víz szállításakor az ivóvízellátási hálózatnál sokkal szigorúbban ítélendő meg. A nagy tisztaságú ipari vízellátás esetében tehát a víztisztító- és vízszállító alrendszer egyetlen rendszerként veendő figyelembe. Csak a teljes rendszer alapján lehet a vízminőséget okszrűen és biztonságosan szabályozni. 2. Sótalanítási eljárások A sótalanítási eljárások az alábbi fő csoportokba sorolhatók: 1. Kémiai átalakítás (nem oldódó sókká) — kicsapás (lágyítás) 2. Abszorpciós eljárások — ioncsere 3. Ion- és molekulaszűrés (membrán technika) — fordított ozmózis, ultraszűrés — elektrodialízis 4. Eázis csere — fagyasztás — párologtatás 5. Adszorpciós eljárások aktívszén-szűrés A következőkben az egyes eljárások alapvető tisztítási sajátosságai és üzemeltetési tapasztalatait tekintjük át. Ezt követően kerül sor a tisztító rendszerbe illeszthetőségük vizsgálatára. 2.1. A műgyantaalapú ioncserélők alapvető tisztítási sajátosságai Az ivóvíz speciális, magas minőségi igényt kielégítő ipari vízzé tisztításában az ioncserélés az egyik legfontosabb alkalmazott eljárás. Ioncserélés alatt azt a folyamatot értjük, amikor a szilárd, oldhatatlan műgyanta-részecskék a körülöttük lévő folyadéktérből bizonyos ionokat felvesznek, miközben egyidejűleg más ionokat a folyadéktérbe leadnak. Idő [h] 4. ábra. Az összes csíraszám alakulása klórvegyületek hatására Puc. 4. JJuuciMuica momaAbnozo nucAa őcuanepuee nod deücmeueM coeduHenuü XAOpa Abb. 4. Gestaltung der gesamten Keimzahl auf Einfluss der Chlorverbindungen
