Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

2. szám - Dr. Juhász József–Jeneyné dr. Jambrik Rozália: A komjáti medence kitermelhető vízkészlete

60 Hidrológiai Közlöny 1982. 2. sz. Dr. Juhász J.—Jeneyné dr. Jambrik R.: A Komjáti-medence P

a— a sokévi átlagos összpárolgás értéke, ami megegyezik Cs' értékével, azaz P

t

t = 482 mm/év. P„ értéke az Alföldön 1,4 P

a, Közép-Du nántú I ra 1,2 P

a. Az előbbieknél hidegebb területen, a komjáti medencében P

0=l,15, P

a=554 mm/év. Fentiek ismeretében bármely reális z mélységben meghatározhatjuk a sokévi átlagos összpárolgás értékét. A természetes vízháztartás és a kitermelhető vízkészlet A vízháztartási komponensek vizsgálata alapján a komjáti medence vízháztartási egyenlete sokévi átlagos viszonyokra: Cs'+Th+KU—P-T

e = 0. Az előző pontban mindegyik komponensre kaptunk egy számított értéket. Az így kialakult túlhatározott egyenlet hibáját fokozatos közelítéssel küszöböltük ki. Számításainkat a 14. ábrán látható öt keresztszelvénnyel négy szakaszra osztottuk. Ez a részekre bontás lehetővé tette, hogy a kerületi és kezdeti feltételeket a legnagyobb mértékben felbontva viszonylag pontos adatokhoz juthassunk, mert a végeredmények egyezése is szükséges volt. Az iteráció kezdetén az előző pontban kapott adatokkal indultunk. Ehhez képest a végső, ellentmondás nélküli egyenlet tagjaiban sehol nem kaptunk 20%-nál nagyobb eltérést, de az átlagos eltérés 3—6% volt. Mindössze a transzmisszibilitás kismértékű változtatása volt szükséges az egyenlet ellentmondásainak megszüntetésére. A vizsgálat öt szelvényében megállapítható volt a már eredetileg is kismértékű eltérésből, hogy a feltételezett, illetve részvizsgálatokkal, elemzésekkel megalkotott geohidrológiai modell helyessége. A komjáti medence vízháztartási vizsgálata szerint a területre felülről (T

E) és oldalról (K

E) beszivárgó víznek csak egy hányada hagyja el a medencét" (T

E) a többi része a talajvíz megemelkedése révén a párolgás növekedésével tűnik el. A természetes vízháztartás része a karsztforrásoko?i keresztül távozó karsztvízhozam is. Számításainkat sokévi átlagos esetre végeztük, mert a rendelkezésre álló adatok ezt tették lehetővé a szükséges pontossággal. A természetes vízforgalom időbeli követéséhez az adatok nem elegendőek. Geohidrológiai adatok alapján azonban úgy becsülhetjük, hogy a minimális vízforgalomban — három, négy száraz esztendősor végén —• a számítottakhoz képest az egyes komponensek a következőképpen változnak. A beszivárgó csapadék a sokévi átlag 65%-a. A karsztforrás kb. felére csökken. A talajvíz hozzáfolyás 20%-kal csökken. Az elfolyás kb. 20—25%-kal lehet kisebb. A párolgás az ellentétes komponensek hatására nem változik. így az (1) egyenlet jobb oldalán zérus helyett —29 mm/év-et kapunk, azaz n

o = 0,2 szabad hézagtérfogattal számolva a talajvízszint kb. 15 cm-rel csökken. Nedves esztendőben az átlag értéktől ugyancsak eltérő vízforgalmat kapunk. A kitermelhető vízkészlet két részből áll: a forrásokon keresztül felszínre lépő kitermelhető karsztvízkészletből és a medencében regionálisan leszállított talajvíz párolgás különbségének megnyeréséből. Ez utóbbi részben a felső keresztmetszetben beáramló, részben a helyi csapadékból eredő, részben a karsztból beszivárgó vízhozam hasznosításának lehetőségét jelenti. A karsztvízből fakadó forrásokból a sokévi átlaghozam, 12 055 m

3/nap, termelhető ki. A talajvízből kitermelhető legnagyobb hozam a talajvízhez jutó teljes utánpótlódás megfogása volna. A talajvízészlelő kutak évi 70—80 cm-es vízszintingadozása, az n

0= 0,2 szabad hézagtérfogat és a medence 35,2 km

2 területe alapján a maximálisan kitermelhető hozam 13 500—15 400 m

3/nap, feltételezve, hogy a medencébe északkefe tről az 5190 m

3/nap földárja továbbra is befolyik. Evvel azonban a talajvízszintet mélyen a kavicsos teraszrétegbe szállítanánk le, a kapilláris utánpótlás megszűnne és a növénytakaróban számottevő kár keletkezne, ami nem engedhető meg. Reálisan szélső érték az, ha az átlag 1,7 m vastag fedőréteg alatt legfeljebb 2,0 m-en állítjuk be a sokévi átlagos talajvízszintet. Ilyen feltétellel kitermelhető sokévi átlagos vízhozamot szakaszonként és összesen az 5. táblázatban találjuk. Értéke 7710 m

3/nap. A sokévi átlaghoz képest száraz esztendőben a kitermelhető hozam a forrásokból 6240 m

3/nap-ra, a talajvízből 4600 m

3/nap-ra tehető. Nedves esztendők esetén a sokévi átlagnál 20—25%-kal nagyobra becsülhető a kitermelhető vízkészlet. A kitermelhető készletet csak gazdaságtalanul sok kúttal lehetne kitermelni. A hasonló adottságú teraszba telepített vízművek tanúsága szerint a kitermelhető vízkészletnek csak 50—65%-a a gazdaságosan kitermelhető érték. Az alsó határ elsősorban akkor érvényes, ha az intenzív mezőgazdasági művelés, a drága bekötőutak építése nehezíti a vízműtelep kialakítását. Jelen esetben a 65% a reális érték. így a gazdaságosan kitermelhető készlet sokévi átlagértéke 5000 m

:

!/nap. A vízminőség A kutatás során az észlelő kutakká kiképzett fúrásokban végzett próbaszivattyúzások során vett mintákat a KÖJÁL vizsgálta. Az eredményeket a 6. táblázatban találjuk. Jól látható, hogy ebben a mezőgazdaságilag még egyáltalán nem intenzíven hasznosított öblözetben is a nitráttartalom az ivóvíznél megengedett legnagyobb értéke meghaladja. A kitermelhető és a gazdaságosan kitermelhető vízkészlet ezen a vízszegény területen igen nagy érték. A regionális elfertőződés miatt azonban a teraszvíz a komjáti medencében nem használható már ivóvíznek. SKCnjiyaTauHOHbie 3anacbi no,U3eivinbix BOA KoMflTCKoro öaccefina JJ-p IOxac, ff. ^okt. TexH. Hayi< — Pleneum, flMöpuK, P. KOMHTCKHH GacceöH BXO«HT B COCTAß Boflocßopa p. Boftßa. OH pacnojiorae-rcíi Me>Kfly ArnrejieKCKHMH ropaMH H TopnaiicKHM KapcTOBbiM paiíoHOM. reojiorHiecKoe