Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

12. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Hidrológiai Közlöny 1982. 12. sz. 571 Hidrológiai észlelések a Duna budapesti szelvényében 1817-1875 között KFZMANK OÁ B O E Eredeti cikkemet* olyan hosszabb tanulmánybevezetőjének szántam, amely a lefolvási viszonyok hosszútávú változását elemzi. Elsősorban tehát a középvízhozamok alakulására fordítottam a figyelmemet, amelynek megállapításához szükséges volt az eddig publikálatlan vízállás adatokat is közölnöm, és becsléseket is adnom kellett a korabeli mérési hibahatárokra. A vízállások adatsorának nyilvánvalóan elsősorban csak történelmi jelentősége van, hiszen az 1872 ev a Soroksári Dunaág lezárásával, az 1909 év pedig a rakpartépítések befejezésével ismert elhatároló időpontok. Vízállást befolyásoló mederváltozásokat véleményem szerint nem valószínűsíthetünk, hiszen a jobb part vonalvezetése geológiai okoból, a bal part vonalvezetése városrendezési okokból stabilnak tekinthető és a mélységi változásoknak is elég erős akadályozója volt a kemény márgaréteg. A vízhozamok adatsora azonban lényegében homogénnek tekinthető, ha a vízállások adatsora nem is lehetett az. Kétségtelen az is, hogy az 1817—1872 időszakra értelmezhető vízhozamvízállás összefüggés csak a +217 és a +511 cm-es vízállások tartományában kielégítő pontosságú. A kisvízi összefüggések biztosabbak, a nagy víziek kevésbé. Minthogy az igen magas vízállások ebben az időszakban alig fordultak elő, nincs túl nagy jelentősége a rájuk vonatkozó vízhozam megállapítási pontatlanságainak. Az általam becsült konfidencia-intervallumok viszonylagos szélessége több egyenlően jogosult összefüggési lehetőséget is megenged. A vízállások eloszlását a jégtorlaszok a múlt században kétségtelenül nagyobb mértékben befolyásolták, mint ebben a században. Valószínű, hogy ez a körülmény is hozzájárul a vízállások eloszlásában kimutatható inhomogenitásoknak. Az évi középvízhozamok értékének helyességét más adatokkal összehasonlítólag — pl. az orsovai vízhozamokkal és egyes területi csapadék adatokkal — is igyekeztem ellenőrizni. Űgy találtam, hogy 1872-ben a vízhozamok eloszlása nem vált más típusúvá. A hozzászólás 2. ábrája is mutatja, hogy a KÜQ eloszlás 1818—1875 közötti értékei és az 1924—1980 közötti értékei között az eltérés 95%-os szinten nem szignifikáns. Az NQ értékek közötti nagyobb változás sem feltétlenül valós, de itt a már említett pontatlansági lehetőség erősebben érvényesülhetett. Itt még egy érdekes tényre is rámutathatok. A Tisza árvizeinek vizsgálatában (Vágás I.: Hidrológiai Közlöny 1978.7., 1979. 1 és 8.) kiadódott, hogy a kereken 30 éves árvizes időszakokat 15— 20 éves árvízmentes időszak követi — ez a múlt század 50-es évei óta szabályszerűen bekövetkezik — és ámbár ez az évi NV és NQ eloszlások százéves statisztikájában nem okoz szignifikáns inhomogenitást, a rövidebb időszakok tekintetében igen. Ez tehát azt is jelentheti, hogy a Dunán a statisztikai inhomogenitások érvényesüléséhez sokkal hosszabb időszakok kellenek, mint a rendelkezésre álló vizsgálatok időszakai, s az is lehetséges, hogy a mutatkozó inhomogenitások olyan lokális és látszólagos jelenségek, amelyek észleléséből még nem lehet végleges következtetésekre jutni. A téma tehát többoldalú és az is valószínű, hogy ez a vita — ha a különböző, egyenlően jogosult látásmódok között még nem is tisztázhat minden kérdést egyszer s mindenkorra — értékes gondolatokat adhat a tárgykör későbbi művelőinek. (Folytatás a 570. oldalról.) pest): „A Kis-Balaton lecsapolásának (megszűnésének) körülményei a korabeli sajtó tükrében" c. előadása hangzott el. Felkért hozzászóló volt: Lötz Gyula: A Borsodi Területi Szervezet Hidrogeológiai Szakosztálya 1982. május 11-én ifjúsági előadó ülést rendezett, amelyen a Nehézipari Műszaki Egyetem diplomatervező ós tudományos munkát végző hallgatói voltak az előadók. A Heves megyei Területi Szervezet 1982. május 11-én Egerben előadó ülést rendezett, amelyen Tamás Ferenc a vízépítési műtárgyak egyes sztatikái kérdéseit fejtegette előadásában. A Nógrád megyei Területi Szervezet és a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz, öntözési bemutatóval egybekötött előadó ülést rendezett 1982. május 12-én Szécsényben, amelynek keretében TJrbán Imre a mezőgazdaság Nógrád megyei helyzetét ismertette. A Nyugatdunántúli Területi Szervezet 1982. május 12-i előadó ülésén, Szombathelyen Baksa István a vízgazdálkodás gazdaságpolitikáját ismertette. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály, a Vízgazdálkodási Szakosztály, a Vízellátási Szakosztály és az ETE Erőmű Szakosztálya 1982. május 12-én együttes előadó ülést rendezett, amelyen dr. Kelemen László az ipari üzemek vízgazdálkodási rendszerének tervezéséről és a rendszerek analíziséről adott elő. Az előadás a vízkészletekben egyre szegényebb régiók ipartelepeinél a fajlagos frissvízigény csökkentését, valamint a kibocsátott szennyvízmennyiség csökkentését szorgalmazta, amelynek elérésére egyedüli útként a fokozott víz-újrahasználatot jelölte meg. A vízvisszaforgatásos üzem azonban a rendszer gondosabb megtervezését ós üzemét, tételezi fel. Az előadáshoz felkért hozzászólóként dr. Nagy Olivér és Tóth Andrásné szólt hozzá. A Borsodi Területi Szervezet Hidrogeológiai Szakosztálya és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Észak-magyarországi Területi Szervezete 1982. május 12-én közösen tartotta jubileumi előadó ülését a miskolci szervezett barlangkutatás harmincadik évfordulóján. Megemlékezést tartott: Lénárt László. (Folytatás a 572. oldalon.)