Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

12. szám - Dr. Hajós Béla: A kisvízszabályozási módszerekkel kapcsolatos kísérleti és gyakorlati tapasztalatok a Rajnán

Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 566 A kisvízszabályozási módszerekkel kapcsolatos kísérleti és gyakorlati tapasztalatok a Rajnán 1)K. HAJÓS BÉLA 70 80$0100 156 200 300 WO Vtfhoiam.Q. [l/s] 1. ábra. Kisvízszabályozási művek vízmélység-növelö hatása Abb. 1. Wassertiefenerliöhende Wirkung der Niedrigwasserregulierungs-Werke 1. Bevezetés Kisvízszabályozás a folyók, vízfolyások rendezésének sorrendjében általában az utolsó, befejező beavatkozás (utószabályozás). A szabályozási munkák célja és feladata, hogy az elnevezés is jelzi, alacsonyabb vízállásokhoz (vízhozamokhoz), egy meghatározott méretű mederszelvény előállítása. Hajózható folyókon a fenti követelmény az előírt hajóút paraméterek biztosítását jelenti. A kisvízszabályozási tevékenység az elmondottakból fakadóan, az adott folyón a korábbi rendezési munkákhoz kapcsolódik, munkaterülete a középvízi mederre korlátozódik, és szűkebb értelemben vett feladata, a meder további szűkítése révén a vízhozam-, a hordaléka jég levonulási viszonyainak javítása mellett, hajózható folyókon elsősorban a hajóút paramétrereinek-, a kisvízi meder viszonylagos stabilitásának a biztosítása. A német nyelvű folyószabályozási szakirodalom a kisvízszabályozási művek csoportjába a vezetőműveket, a sarkantyúkat, és a különböző típusú fenéksarkantyúkat sorolja, ellentétben a hazai gyakorlattal, ahol utószabályozásra vezetőműveket nem alkalmaztak. Különösen gazdag tapasztalatokat szereztek a német szakemberek a Rajna kisvízszabályozási műnkéi folyamán, ahol a tervezést ejs kivitelezést minden esetben gondos elméleti és kísérleti v izsgálatok előzték meg. 2. Kisvízszabályozás vezetőmövek segítségével A tapasztalatok szerint a meder alakításában a vezetőművek és a sarkantyúk segítségével általában hasonló eredményeket lehet elérni, a választást a helyi körülmények alapján kell eldönteni. A vezetőműveket a folyó szűkítési vonala mentén — amennyiben azok mindkét oldalon a mederben haladnak — végig meg kell építeni, majd a megtámasztás és a folyótól elzárt területek feliszapoltatása céljából azokat keresztgátakkal célszerű a parthoz kötni. A hivatkozott irodalmi anyagban foglalt modellkísérletek és helyszíni megfigyelések alapján megállapítható, hogy az ugyanazon vonalra (azonos szabályozási szélesség mellett) épített vezetőművek és sarkantyúk vízmélységnövelő hatása koronaszint alatti vízállásoknál nagyságrendileg azonos, az utóbbiak hatása csekély mértékben nagyobb. Magasabb, koronásaintet meghaladó vízállásoknál, további jelentős vízmélységnövekedést a vezetőmű nem okozott, a sarkantyúk hatása viszont tovább növekedett (1. ábra). A vezetőművek víz mélységnövelő hatása magasabb vízállásoknál a bekötő keresztgátak sűrítésével fokozható. Az 1. ábra a Német Szövetségi Köztársaságban a Szövetségi Vízépítési Intézetben (Karlsruhe) végzett kísérletek alapján készült. Tekintettel arra, hogy a hajózás számára magasabb vízállások nál az előírt vízmélység biztosított, a szabályozás helyes módszerének kiválasztását a mederanyag összetételétől és gazdaságossági kérdésektől kell függővé tenni. A vezetőművekkel szemben a sarkantyúk turbulens, zavart áramképet állítanak elő, amiken