Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

1. szám - Kovács Antal: A vízgazdálkodás VI. ötéves terve

Kovács A.: A vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. 5 vízellátási és szennyvízelvezetési, higiéniai feltételeket. Költsége szerény megoldásokat feltételezve is 300-600 milliárd dollárra rúgna. Erre a gigantikus feladatra hívja fel a figyelmet az ENSZ határozata azzal a célkitűzéssel, hogy 1990-ig jelentős fejlődést kell elérni ezen a téren. Felhívta a világ országainak Kormányait, hogy határozzák meg az Évtizeddel kapcsolatos nemzeti célkitűzéseiket, adjanak e tervek megvalósításának elsőbbséget, és fordítsanak különös gondot a fejlődő országokkal való együttműködésre. Kormányzati szerveink egyetértenek az Évtized célkitűzéseivel és csatlakoznak a tervek valóraváltásához. A magyar vízgazdálkodás nemzetközi hírneve és megbecsülése indokolja, hogy vegyünk részt e nemzetközi programban. Anyagi lehetőségeinkkel összhangban elsősorban szellemi erőforrásainkat tudnánk az „Évtized" rendelkezésére bocsátani, figyelembe véve az export érdekeltségeinket is. Az ENSZ felhívásával összehangolva folytatjuk a szakértők kiküldését a fejlődő országokba. Aktívan résztveszünk az oktatás képzési programban, amire jó alapot adnak az UNESCO-val közösen szervezett nemzetközi Ilidről ógusképzésben eddig szerzett tapasztalataink. Tervezőink munkájának elismerése — de mutatja^ az igényt és a lehetőségeket is — hogy a VÍZTTERV a közelmúltban kapta meg a nemzetközi Afrika-díjat. Szakembereink nemes küldetést teljesítenek — az emberi humánumot szolgálva — a fejlődő országokban végzett munkájukkal. Az ivóvízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás hazai fejlesztési programja is lényegébe egybeesik az Évtized ajánlásaival. Ugyanakkor az Évtized egyes célkitűzéseinek összehangolása meglévő programjainkkal jelentősen javíthatja a végrehajtás feltételeit. E feladatok szervezésére, koordinálására Magyar Nemzeti Bizottságot hoztunk létre. A „Tiszta Víz Évtizedének" alapgondolatából következik, és hazai feladatainkban is fontos dolgunk a társadalom mind szélesebbkörű bekapcsolása a vízgazdálkodás programjának megoldásába. Tapasztaljuk, hogy a társadalom követelményei a vízgazdálkodással szemben igen magasak, s ez igy helyes. Arról viszont nagyon vegyesek az értesüléseink, hogy a társadalom egyes tagjai az általuk állított igényekkel azonos súlyúnak érzik-e kötelezettségeiket vízügyekben. Egy „követelek, de teszek is érte" szemlélet és gyakorlat meghonosodása olyan tartalékot rejt magában, ami erőinket megsokszorozni lenne képes. Nem halogathatjuk tehát a vízgazdálkodás nagyarányú „társadalmasítását". Ebben természetes, hogy a vízgazdálkodásban dolgozóknak kell megtenni a kezdő lépéseket, olyan programok kidolgozásával, amelyek érthetők és kezelhetők a segíteni kész emberek számára. A víztakarékosság, a belterületi vízrendezés, hozzákapcsolódóan a lakókörnyezet alakítása és a vízvédelem azok fő területek, ahol lehetséges és szükséges a társadalmi összefogás, s ezzel együtt mód nyílik a társadalmi viselkedésforma helyes irányú megváltoztatására is. A tudatformálás szükségességének sok jellemző példáját ismerjük vizeink felelőtlen szennyezésétől a gondatlanságon keresztül a pazarló fogyasztásig. Világosan nyomon követhető, hogy felszíni és felszínalatti vizeink minőségének romlása a nem elég körültekintő emberi tevékenység következménye. fgy van ez a Balaton esetében is. Következésképpen nem siratásra, panaszkodásra, hanem érdemi tettekre van szükség, arra hogy társadalmunk tagjai kivétel nélkül megtanuljanak együtt élni természeti környezetükkel. A takarékos vízhasználat pedig lerövidíti azt az időszakot, amely a vízhiánnyal küszködő körzeteink gondjainak megoldásához szükséges. Generációs felelősségünk, hogy javuljon a környezethez, a vízhez való viszonya az egyes embernek éppúgy, mint a kisebb-nagyobb közösségeknek. Jórészt a mai munkánkon, benne a nevelő tudatformáló munkán múlik, hogy mennyi gondja lesz az elmérgeződött vizek, kimerült források, tönkrement talajok miatt a jövő emberének. A kár megelőzése, az okos gazdálkodás fontos természeti kincsünkkel sokkal kevesebbe kerül a társadalomnak, mint a már okozott bajok elhárítása, ami sajnos már ma is súlyos teherként nehezedik a népgazdaságra. Egy ilyen társadalmi program valóraváltásában támaszkodhatnánk a meglévő fórumokra, mozgalmakra, az emberek cselekvőkészségére, és mindig azokon a szinteken, ahol az igények, a problémák felvetődnek és ahol meg is lehet őket oldani. Meggyőződésem, hogy a vízgazdálkodás minden állampolgárt érintő nagy kérdéseit csak így lehet tartalmas, gyakorlati értékű munkával megoldani. A magyar vízgazdálkodás szerencséje, hogy mindig élvezte a Magyar Hidrológiai Társaságnak, a hivatásukért önzetlen társadalmi munkával tenni kész szakemberek egyesületének odaadó alkotó támogatását is. Az a munka, az az elkötelezettség, amivel eddig is részt vettek ágazati céljaink kialakításában és azok valóraváltásában, ezután még kevésbbé nélülözhető. Kérem folytassák tovább eddigi tevékenységüket és az egyesületi munka sajátos eszközeivel tegyenek még többet céljaink elérése érdekében, szerezzenek új híveket nemes ügyünknek. Használják ki azt a mással nem pótolható lehetőséget, hogy a Társaság hivatali érdekektől mentes, szabad fórumot teremt a vízgazdálkodás ügyét szívén viselő alkotó értelmiségnek, egyesíti magában a termelés irányítóit, a tervezőket, kutatókat, hatósági embereket, mindazokat, akik kisebb-nagyobb közösségeket vezetnek, irányítanak. Lebegjen előttünk Pártunk XTT. Kongreszszusának iránymutatása, amely előrehaladásunk egyik alapfeltételének, zálogának nevezte az irányító munka színvonalának emelését. Legyenek élesztői annak, hogy a tudósok, a mérnökök, a technikusok, a közgazdászok, a vízgazdálkodás valamennyi szellemi és fizikai munkása egységes erővel dolgozzon terveink valóraváltásáért.