Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
12. szám - Marton Lajos: Izotóphidrológiai modellek és számítási eljárások a felszín alatti vizek mozgásának tanulmányozásához
Marton L.: Izotóphidrológiai modellek Hidrológiai Közlöny 1982. 12. sz. 529 W (arj-Xj) — 2 «W.. J Xo • In — (21) A t x és t 2 időket nem feltétlenül fontos abszolút értelemben ismerni, elegendő a relatív korok ismerete, sőt — amint azt a (2) egyenlet is mutatja — egyáltalán nem szükséges a kort kiszámítani, mivel a koncentráció értékek önmagukban hordozzák az idő múlásának hatását. A K 2 horizontális szivárgási tényezőt a (17)-ből kifejezve kapjuk: x 2W ( x_ o ) K, 4m 2{H 0 2-z) Látjuk, hogy a v 2 és K 2 számításához a vízválasztó és az a; szelvény közötti W( 0_ X) átlagos beszivárgási intenzitás szükséges, de mivel a (21) kifejezés az a;=0 helyen nem értelmezhető, ezért az x l távolságot a lehető legközelebb kell felvenni a vízválasztóhoz, hogy a keresett W ( nX ) közelítő értékét megkapjuk. (A gyakorlati számításoknál az x=0 hely kizárása csupán elhanyagolható hibát eredményez). A félig vízzáró felső réteg K y vertikális irányú szivárgási tényezőjét a következőképpen számíthatjuk : W K x = Ah (23) fí. ábra. Hidrológiai modell háromrétegű szivárgási rendszerhez Puc. 6. I'udpoAoewiecKan Mode/ib mpexcAoünoü cucmeMbi (ßuAbrnpaifuu Fig. 6. Three-layered hydrological model (22) ahol W—&Z x helven számított beszivárgási intenzitás //?,,= a félig vízzáró réteg vastagsága; /IÁ=nyomás veszteség az x helyen a félig vízzáró rétegen való átszivárgás után. A (21) és (22) kifejezésekben szereplő W( X l-x 2), illetve IV ( nx ) beszivárgási intenzitás az adott két szelvény közötti középértékeket jelenti, amelynek meghatározása további megfontolásokat igényel. Kiindulási feltételként azt az alig megengedhető egyszerűsítést tettük, hogy a W a vizsgált szakaszon állandó. Tudjuk azonban, hogy ez a valóságban nem áll fenn, mivel egy áramlási rendszerben a W felületi hatás a helynek is függvénye: W= 7. ábra. Egyszerű kétrétegű modell elvi vázlata Puc. 7. npuHtfttrtuaAbriast cxeMa npocmoü deycAOÜHOÜ ModeAu Fig. 7. Diagrammatic sketch of a two-layered model W(x). A felületi hatás hely szerinti változását csak a matematikai modell numerikus vagy analitikus megoldásával lehet megbízhatóan meghatározni, amihez azonban olyan alapadatok (pl. a K ] és K 2 tényezők) szükségesek, amelyeket módszerünk szerint éppen a W felületi hatás ismeretében lehet meghatározni. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy számításainkhoz három féle értelmezésben kell előállítani a W értékeket. — A (23) szerinti W az x helyen számított felületi hatást jelenti. — A (22) szerinti W (mindig a vízválasztó és az x szelvény közötti átlagos beszivárgási intenzitásként értelmezendő. — A (21) szerinti W( x._x 2) pedig a2 x { és x 2 szelvény közötti átlagos beszivárgási intenzitást, illetve tágabb értelemben a felületi hatást (beszivárgást vagy megcsapolást) jelenti. A felületi hatás számításához ismerni kell a hidrológiai egységnek tekintett áramlási rendszer áramképét, amelyet az említett módon számítógéppel viszonylag egyszerűen előállíthatunk. A 7. ábrán egy egyszerű kétrétegű szivárgási rendszert láthatunk. A hidrológiai egységként tekintett egyenletes felszínű áramlási rendszer szimmetrikus a völgyfenék és a vízválasztó középvonalára, amint azt TÓTH (1962) kimutatta. A beszivárgási és megcsapolási intenzitás a hely függvénye, feltéve hogy a felszín egyenletes lejtésű és a geológiai viszonyokban nincs hely szerinti változás. Természetes körülmények között a felületi hatás nem ilyen lineárisan változó, de tendenciájában hasonlít ahhoz. Ha az egész beszivárgási területre jellemző átlagos felületi hatást akarjuk'meghatározni, akkor leghelyesebben úgy járunk el, ha a (21) szerinti x t és x 2 helyeket a beszivárgási szakasz középső harmadában vesszük fel, vagy egyiket a vízválasztó, a másikat az s/2 hely közelében. Az x 1 és x 2 helyeket az x 0—sj4 középvonalra közel szimmetrikusan kell felvenni. Ha ez a feltétel teljesítve van,
