Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
11. szám - Frank István: A dél-pesti folyékony, rothasztott szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezésére irányuló, – a Fővárosi Csatornázási Művek által irányított – kísérletek első négy éve
Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 505 A délpesti folyékony, rothasztott szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezésére irányuló — a Fővárosi Csatornázási Művek által irányított—kísérletek első négy éve FBiKX ISTVÁN* A Fővárosi Csatornázási Műveknek a szennyvíztisztítási tevékenységéből eredően az iszap elhehelyezéséről is gondoskodni kell. Ez a feladat deponálással: — egyrészt az alkalmas helyek hiánya, — másrészt a környezet újbóli szennyezési lehetősége miatt, egyre nehezebben oldható meg. Az egyik megoldási lehetőséget világszerte és nálunk is a mezőgazdasági elhelyezés jelentheti. A módszer realitását növeli a szennyvíziszap növények számára hasznos tápanyagainak visszanyerése. A mezőgazdasági elhelyezésre irányuló műszaki-fejlesztési munkát az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezésére és irányításával 1977ben kezdtük meg, amelynek első szakasza 1980ban fejeződött be. A kísérletek indításakor feltételeztük, jelenleg — a négyéves kutatási eredmények birtokában — már tudjuk, hogy ez a megoldás — feltételekhez kötötten ugyan — de biztosíthatja az egyre nagyobb mennyiségű iszap elhelyezését. A nagyüzemi felhasználásnak azonban előfeltétele, hogy megfelelő kutatási eredmények álljanak rendelkezésre, melyek megbízhatóan igazolják a módszer veszélytelen alkalmazását. A kutatásokat 3 helyen: Gödöllőn, Keszthelyen és Szigetcsépen folytattuk, dél-pesti folyékony rothasztott iszappal. (»ödöllői kisparcellás kísérletek Gödöllőn a műszaki fejlesztési munka alapkutatási szinten kezdődött el.* A téma indításakor csak feltevéseink voltak, nem tudtuk: — kikelnek-e, jól fejlődnek-e, hoznak-e megfelelő termést a növények az iszappal kezelt talajon? — jelentkezik-e a nehézfémek toxikus hatása? — hasznosulnak-e, s milyen mértékben, a szennyvíziszap tápanyagai? Ezekre és sok más kérdésre már az első években megnyugtató választ kaptunk. Hosszabb időt igényelt, (illetve igényel) a kisparcellás kísérletsorozathoz kapcsolódó másik két alapvető feladat: — a maximális iszapterhelés megállapítása és egy olyan kihelyezési mód, technológia kidolgozása, mely nagyüzemi termelésnél is alkalmazható. A gödöllői Szárítópusztai Kísérleti Téren lehatárolt 2 ha-os területen folytatódott le a kísérletsorozat. 6 sorozatot alakítottak ki úgy, hogv minden sorozatot kontrolisáv határolt. A kezelt parcellák 50—300 mm folyékony iszapot kaptak (30—180 t/ha/év iszap szárazanyag) három sorozatnál nyári, háromnál pedig téli kijuttatással. * Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest. * A kísérleteket Dr. Ravasz Tibor egyetemi docens irányította és koordinálta. Az iszapterhelés két sorozatnál évenként, másik két sorozatnál kétévenként ismétlődött, míg a harmadik sorozat-pár e ciklusban ráterhelést nem kapott. így négy év után a legkisebb terhelés 30(50 mm) a legnagyobb pedig 720 t/ha (1 -200 mm) volt. A halmozott terhelés a következőképpen alakult: összterhelés t/ha ; 30 00 90 120 150 180 240 300 360 480 600 720 Parcellák száma '2 4 2 6 2 4 4 2 4 2 2 2 A szennyvíziszap elhelyezésére az ún. „barázdateknős technológiát" alkalmazták (1. kép). Jelzőnövénynek kalászost (búzát, az utolsó évben zabot) és kukoricát vetettek, a két tömbön évenkénti váltással. A búzának és kukoricának a beállítását indokolja, hogy a szántóföldi növényeink mintegy 60%-át ez a két növény adja. Mindkettő nagyüzemi és teljesen gépesített munkájú, nincs kézierő igénye és iparilag is feldolgozhatók. A kontroll (az első év kivételével) 160 kg/ha vegyesműtrágyát kapott. A kísérletsorozat első szakaszának lezárása után a maximális iszapterhelés megállapítására, agronómiai szempontból végleges válasz csak részben adható, hisz az alkalmazott legnagyobb terhelés a művelhetőséget nem akadályozta, és a terméseredmények is elfogadhatók voltak. Ez azt jelenti, hogy a rendkívüli nagy iszap adagok ellenére, a szántás — vetés és a többi gépi munka elvégezhető volt. A növények kikeltek, jól fejlődtek és megfelelő termést hoztak. Tehát agronómiai szempontból nem lenne akadálya ilyen mennyiségű iszap kijuttatásának, de ha figyelembe vesszük a nyitott kérdéseket (nehézfémek feldúsulása, beépülési lehetősége, talaj mikrobiológiai élet változása stb.) akkor lehet, hogy a kiadható felső értékhatárt már túl is léptük. További szem1. kép. Szárítással kialakított ,,barázdateknők" CIIUM. 1. «Bopo3dnbie Kopuma», oöpa3oeauHbie ebicyuiueaHueM Bild 1. Mit Trocknung ausgebildete ,, Furchenmulden' '
