Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
10. szám - Dr. Szalai György: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Franciaországban. I.
Dr. Szalai Gy.: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. 479 nyező, aminek szóles körű kihasználása, ill. szabályozása kínálkozik, miután a rendelkezésre álló egyéb eszközöket már kimerítették (gépesítés, műtrágya és növényvédőszerek használata, területnövelés stb.). A termelékenységnövelés igényének a vízgazdálkodási technológia folyamatos javítása felel meg: a zárt drénezés költségeinek csökkenése, az öntözőberendezések (eljárások) tökéletesítése és változatossága, ami kiszélesítette e berendezések alkalmazási területét. Az állami költségvetésben betöltött súlyánál fogva, valamint a megvalósítása által igényelttechnika miatt, az öntözés az első helyet foglalja el azok között a beavatkozások között, amelyek a mezőgazdasági vízgazdálkodásban felmerülnek. Az öntözött területek fejlesztése elsősorban az ország déli részén indokolt (vízkészletek biztosítása, vízszállító művek, mindenféle méretű öntöző hálózatok). Ami a vízkészleteket illeti, meg kell említenem, hogy Franciaországban a tározott vízkészletek a legtöbb esetben többcélú használatot elégítenek ki. Ezek közül az öntözés csak egy szempont, még ha mennyiségileg általában a legnagyobb használatot is jelenti. A nyíltárkos vízrendezés, de különösen a zárt talajcsövezés (drénezés) az ország szinte valamennyi részén gyors fejlődésben van. A fajlagos beruházási költség viszonylag nem túl magas. Jelenleg úgy látszik, hogy ez az a vízgazdálkodási beavatkozás, amely francia viszonylatban a leginkább rentábilis. E munkához kapcsolódik a befogadó természetes és mesterséges vízrajzi hálózati elemek előzetes rendezése, amit elengedhetetlennek tartanak. A termelést szolgáló, ill. védelmi szempontokat érvényesítő felfogás mellett, ez utóbbi munkálatoknál, mindig fontos szempont a természeti környezet védelme, óvása, a tájbailleszkedés igényének lehető maximális kielégítése, az egész folyóvölgyre kiterjedő rendezés. Ennek az integrált feladatrendszernek a végrehajtása a pénzeszközöket is biztosító Mezőgazdasági Minisztérium kezében van. Más országokkal összehasonlítva Franciaország nincs olyan klimatikus és vízgazdálkodási kényszerhelyzetben, ami jelentős módon nehezítené az ország mezőgazdasági termelését. Igen magas belter jességi szintet érhettek el anélkül, hogy szükségessé vált volna sűrű vízgazdálkodási létesítményhálózat építése. Ez alól természetesen vannak kivételek. E legfontosabb térségek: — a mediterrán vidék a szemiarid klímájával, ahol az egyetlen intenzív kultúra, amely öntözés nélkül is termeszthető, a szőlő. — az Atlanti partvidék mocsaras területei, ós az északi polderterületek, ahol a káros vízbőség megszűntetése a mezőgazdálkodás létfeltétele. A vízkészletek általában jól eloszlottak, és a vízfolyások vízjárása eléggé nyugodt, szabályos, kivéve szintén a mediterrán régiót. Ezek a megállapítások adhatnak magyarázatot a vízgazdálkodási létesítmények jelenlegi elhelyezkedésére, megoszlására: egész régiókat érintő nagy rendszerek és mellettük helyi kezdeményezésekre megvalósuló kisebb egységek, rendszerek, művek. Ez utóbbiak olykor hátrányos hatásúak lehetnek a környező nagyobb vízgazdálkodási egység (vízgyűjtő, öblözet) szempontjából: vízkészletek felhasználása azok pótlása nélkül, vízrendezés a befogadó rendezése nélkül, ami anarchiához, ill. többirányú konfliktusokhoz vezethet helyileg, ezért a megyei mezőgazdasági kormányzat egyezteti és koordinálja a szétszórt vízhasználatokat. Annál is inkább, mivel előnyei is vannak e helyi, egyedi kezdeményezéseknek, amennyiben folyamatos építési kapacitás kihasználást biztosítanak, de másrészről ezek a leggondosabban tervezett, kivitelezett és használt (ezáltal a leggazdaságosabb) egységek. A megyei mezőgazdasági vezetés fontos szerepet játszik e fejlesztésekben. Megszervezi az érdekelteket, technikai támogatást nyújt a tervezésnél, segíti a közösségeket, hogy állami támogatáshoz jussanak, ellenőrzi a munkák végrehajtását, segítséget nyújt az üzemeltetés beindításához. Bizonyos vidékeken állami kezdeményezésre Társaságok alakultak a vidék átfogó fejlesztésére, többcélú vízgazdálkodási rendszerek létrehozására. Már szó volt róla, hogy a mediterrán terület lényegesen különbözik Franciaország többi részétől, elsősorban klímája miatt, ami azt jelenti, hogy az öntözéstől függ a gazdálkodás belterjes fejlesztése, ill. a termesztett növények számának növelése. A ritka ós rossz eloszlású vízkészlet szükségessé teszi jelentős vízgazdálkodási infrastruktúra létesítését a különféle társadalmi szükségletek kielégítésére. Végül egy bizonyos relatív gazdasági elmaradottság jellemzi az ország egész déli területét (a mediterrán területen kívül is). Mindez arra indította az államot, hogy speciális szervezetek létrehozását szorgalmazza. Ennek nyomán jöttek létre a Regionális Fejlesztő Társaságok, amelyeknek az a feladatuk, hogy érdekeltségi területükön elősegítsék a gazdasági fejlődést egy integrált tevékenység sorozattal, amit a hagyományos igazgatás már nem tudott volna elvégezni, ill. koordinálni. Ezek a társaságok, melyeket a helyi közösségek képviselői, valamint a régió gazdasági életében vezető szerepet játszó szervezetek képviselői vezetnek, nem állami szervek, de tevékenységüket nagy vonalakban az állam orientálja, pénzügyileg támogatja és ellenőrzi. E társaságok közül a legfontosabbak (2. ábra) a Bas-Rhőne-Languedoc Társaság, (BRL) a Canal de Provence Társaság (SCP), a Korzikai Fejlesztő Társaság (SOMI VAC), a Gascogne-i Dombvidéki Fejlesztő Társaság (CACG), az Aquitániai Mezőgazdaság Fejlesztési Társaság (CARA) és az Auvergne-Limousin-i Fejlesztő Társaság. E Társaságok igen sokrétű munkát végeznek. Előkészítik és lebonyolítják a nagy területeket átfogó, egymással összefüggő fejlesztési feladatokat a koncepciótól a tervezésen és építésen keresztül az üzemeltetésig, sőt a feldolgozásig és értékesítésig. Tevékenységük kiterjed a régió szinte valamennyi gazdasági, társadalmi feladatának megoldására.
