Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

10. szám - Dr. Oertel Nándor: A Duna fő- és mellékágának kapcsolata Gödnél néhány vízkémiai komponens vizsgálata alapján

470 Hidrológiai Közlöny 1982. 10. sz. Dr. Oertel N.: A Duna fő- és mellékágának szemben (budapesti vízmércén mérve) ma már csak 340 cm-nél alacsonyabb vízállásnál kerül a gát koronája víz fölé C /. ábra). Jelentős mértékben előrehaladt a mellékág feltöltődése is. 340 cm-es vízállás felett teljes átfolyás van a mellékágban. 340 cm-nél, ill, ez alatt az átfolyás megszűnik ós a gát alatti szakasz csak alulról közlekedik a főággal. Közvetlen a gát alatt — az átbukó víz elragadó hatása következtében — egy maximálisan 2,7 m-es mélység alakul ki, amely kb. 200 m után fokozatosan átmegy az ágat alsó kifolyásáig jellemző 1—1,4 m-es átlagos mélységbe. További vízálláscsökkenéskor — kb. 200 cm alatt — az alsó összeköttetés is elzáródik és egy, a főágtól különváló víztér alakul ki, mely terjedelmében egyre inkább visszahúzódik a gát alatti mélyebb mederszakasz felé. Ez jellemezte a mellékágat 1979. szeptember—október—november hónapokban is (1. ábra). Rendkívül hosszantartó alacsony vízállás esetén a meder ki is száradhat. 1958—59-ben Dvihally Zs. és Kozma E. vizsgálta a gödi mellékág és a főág kapcsolatát és megállapította, hogy a lefűződő mellékágban megnövekszik a víz elektrolit-tartalma és ezt követi egy megnövekedett növény, ill. állatállomány. Ezt az állapotot egy újabb árhullám megszünteti, „bemossa" a főágba, így befolyásolva annak kémiai és biológiai viszonyait [3, 4], Botkár A. plankton és bentosz társulások vizsgálatán keresztül mutatja be a benépesülési periódusokat alacsony vízállás esetén a gödi mellékágban [1]. Nősek J. és Bereezky M. néhány fizikai-kémiai tényezőnek a planktonikus Ciliata állományra gyakorolt hatását vizsgálta Gödnél a Duna fő- és mellékágában [6]. Mindezen vizsgálatok a gödi mellékágban egy, legfeljebb .két mintavételi helyen történtek. Módszer A már jelzett célkitűzés keretében arra kerestünk választ, hogy — a jellegzetes vízállásoknál hogyan alakulnak az általunk mért vízkémiai komponensek, — a viszonylag rövid mellékágban hossz-szelvényben milyen változások következnek be, — milyen kölcsönhatások ismerhetők fel a főág és a mellékág között. Ennek megfelelően választottuk meg módszereinket, a vizsgálati időpontokat és helyeket. A viszonylag egyszerűnek tűnő feladat nagyszámú és azonos időpontban elvégzett mérést igényelt. A megoldás legpontosabb megközelítését egy számunkra módszertanilag új lehetőség — a Model 6—D in-situ Water Quality Analyzer (Surveyor) típusú terepműszer — alkalmazása biztosította [5], Mérési időpontok A vizsgálati időpontok kitűzésénél elsődleges szempontként a jellegzetes vízállásokat vettük figyelembe (1. ábra). 7. időpont, 7979. május 30. vízállás:* 376 cm, 41% (teljes átfolyás a mellékágban, a méréseket megelőző két és fél hónapban * A budapesti vízmérce adatai szerint. is folyamatos volt az átfolyás) levegőhőmérséklet: 25,6 °C légnyomás: 101,72 kPa (763 Hgmm) 2. időpont, 1979. június 26. vízállás: 623 cm, 73% (teljes átfolyás a mellékágban, az 1979-es év legmagasabb vízszintjével tetőző árhullám második napja) levegőhőmérséklet: 27,5 °C légnyomás: 101,99 kPa (765 Hgmm) 3. időpont, 1979. augusztus 2. vízállás: 260 cm, 27%'(vízátfolyás a gáton nincs, a gát alatti szakasz csak alulról közlekedik a főággal, a gát alatti 2,0 m-es mélységet kivéve a mellékág átlagos mélysége 0,8 m) levegőhőmérséklet: 32,0 °C légnyomás: 101,06 kPa (758 Hgmm) A harmadik időpontban már megmutatkoztak a lefűződő mellékág állóvízi jellegzetességei. Ekkor sajnos megközelítési nehézségek miatt nem állt módunkban méréseket végezni a gát fölötti szakaszon. Mérési helyek A 2. és 3. ábrán feltüntetett mérési helyek 1-gyel és 20-szal jelölve a főágat, 2-től 19-ig számozva a mellékágat reprezentálják. A méréseket csónakból végeztük a mellékág hosszában 50 méterenként. Átfolyás esetén a csónak az áramló vízzel együtt 2. ábra. A gödi mellékág helyszínrajza a mérési pontokkal Fig. 2. General map of the Göd lateral with the observation points