Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

9. szám - Dr. Bitskey József–Dr. Némedi László: A Duna bakterioplanktonjának jellemző ökológiai csoportjai és azok dinamizmusa

Dr. Bitskey J.

—Dr. Némedi L.: A Duna bakterioplanktonja Hidrológiai Közlöny 1982. 9. sz. 423 változásokat. Az eredmények közül kiemelném azt a tényt, hogy az erőművön történő áthaladás közben a hűtővízben több mint 100%-kal emelkedett az élőcsíraszám. A rövid tartózkodási idő miatt, a változást hőterhelés hatásával nem indokolhatjuk csak a hűtőrendszerben fellépő diszperziós hatással magyarázhatjuk, ami rámutat a plankton mikrostruktúrájának heterogenitására (8. ábra). A heterogenitás oka, a bakterioplankton nagymértékű aggregálódása, kötődése a vízben levő korpuszkuláris szerves szennyeződésekhez, illetve egyéb élőlényekhez. Összefoglalás A Duna bakterioplanktonjának vizsgálatára a különböző hőoptimum alapján elkülönített baktériumcsoportok a legalkalmasabbak. A vizsgált csoportok közül a lassú anyagcseréjű zselatinbontó psychrofil baktériumok a dominánsak. A második a kazeinbontó psychrofilek csoportja. Jelentős még a mezofil baktériumok száma, míg a termofil, a nitrifikáló, a Clostridium, az olajbontó, az anaerob stb. baktériumok csak elenyésző mennyiségben fordulnak elő. A vízhőmérséklet a bakterioplanktont legjobban befolyásoló környezeti tényező. Minőségi különbség van a 16 ÓC alatti és feletti Duna vízhőmérsékletnél vizsgált bakterioplankton öszszetétele között. A hasonlósági vizsgálatok során jól elkülönül a hideg és a meleg időszakban gyűjtött minták baktérium struktúrája, azonban a Dunában bekövetkező nagyobb vízhozamváltozások esetenként megváltoztatják az aktuális vízhőmérséklet hatására kialakuló plankton összetételt. A bakterioplankton igen érzékenyen jelzi a vízkémiai változásokat. A vízben csóvaszerűen levonuló szennyeződések hatására a bakterioplankton is csóvaszerkezetűvé válik. A bakterioplankton mikrostruktiirája is igen heterogén. Ezt bizonyítják a Dunamenti Hőerőműben, a mechanikai diszperzió következtében fellépő nagy baktériumszám emelkedések, amelynek feltételezhetően az az oka, hogy a vízben a baktériumok számára szükséges szervesanyag elsősorban lebegő részecskék formájában található, s a baktériumok ezekhez hozzákötődnek. Kimutatható, hogy a bakterioplanktonban a nagyobb szervesanyag igényű, gyorsabban szaporodó baktériumok egyre nagyobb arányban fordulnak elő, ami a Duna fokozódó szennyezettségére utal. Eredményeinkből levonható módszertani következtetések : — A mintavételeket legalább 200—300 m széles kereszt-szelvényben kell végezni, hogy ne csak egy csóvát vizsgáljunk, hanem az adott folyamszakaszra jellemző képet kapjuk. — A vízminták homogenizálása érdekében, a talajbakteriológiai gyakorlathoz hasonlóan felületaktív anyagokat kell alkalmazni. — Tenyésztéses módszerekkel célszerű dolgozni. — Egy-egy folyamszakasz jellemzése csak hoszszabb, legalább egy éves adatsor statisztikai értékelése után lehetséges. —— Psychrofil zselatin bon tó — - — Psychrofil kazeinbontó Mezofil Therrnofil 8. ábra. A Dunamenti Hőerőmű hűtővize és a dunavíz közötti baktériumszám különbségek Fig. 8. Differences between the bacteria counts in the Danube and the cooling water discharged by the Danube Thermal Power Station IRODALOM [1] Bitskey J. (1980): Az emberi beavatkozás hatása a Duna bakterioplanktonjára, a hatás mérése. Az emberi tevékenység hatásának terjedése vízben, levegőben, talajban. „Fiatal Szakemberek Konferenciája", Budapest, 1980. október 15—16. 1, (2) 1—13. [2] Czekanowski J. (1909): Zur Differentialdiagnose der Needertalgruppe. Korrespbl. dt. Anthrop. Ges. 40 40—47. [3] Daubner (1972): Mikrobiologie des Wassers. Akademie Verlag, Berlin. [4] Ivóvíz bakteriológiai vizsgálata. MSZ 22901—71. [5] KGST Egységesített Vízvizsgálati Módszerek I. Kémiai módszerek. Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest, 1975. [6] KGST Egységesített Vízvizsgálati Módszerek IV. Mikrobiológiai módszerek. Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest, 1977. \T\ Literáthy P., Kelemen, B., Wágner T. (1975): Vízminőségi adatok statisztikai értékelése számítógéppel. Vízminőség-szabályozási Kutatások Eredményei 2. tanulmány. Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, Budapest. [8] Némedi L., Hegedűs J., Pietraskó G. (1980): A természetes hígulás szerepe a fővárosi Dunaszakasz terhelhetősége szempontjából. Hidrológiai Közlöny. 3 106—112. [9] Oláh J. (1973): A bakterioplankton biomasszája és produkciója a Balatonban. Hidrológiai Közlöny. 8. 348—358. [10] Oláh J., Vásárhelyi E. (1970): Comparative nutrient agar studies on the quantitative survey of saprophvtie water microorganisms. Annal. Biol. Tihany 37. 236—246. [11] Bazumov. A. S. (1932): Direct count method for bacteria in water. Mikrobiológia 112. 131-146