Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

8. szám - Kiss József: Karsztvíztározási eredmények a Keleti-Bükkben

362 Hidrológiai Közlöny 1982. 8. sz. Kiss J.: Karsztvíztározási eredmények A legsúlyosabb problémát mindenek előtt a Szinva hozamváltozásai és a vele szemben támasztott igények jelentették. Több éves feltárási és kutatási munka után a forrás fogalása 1064-ben fejeződött be és állítottuk a víztermelés szolgálatába. A forrás természetét igen markánsan jellemzi annak 1962-es. vízhozam idősora. A VITUKI pl. 1962. júlis 29-én 4700 m

3 minimális, 1962. november 20-án pedig 128 000 m

3/nap maximális hozamot regisztrált. Ebből a mennyiségből maximum 20 000 m

3-t tudunk hasznosítani, a többi szabadon túlfolyik. (A kisvízi hozamból 5000 m

3/nap mennyiség a mederben hagyandó, természetvédelmi ok miatt). Kutatási lépéseink azt a célt szolgálták, hogy az esetenként túlfolyó több millió m

3 víznek legalább egy részét visszatartsuk — a hegyben tározzuk — ezen kívül tervbe vettük a karsztvíz szintnek gépi úton való süllyesztését is. Az eredeti forrásfoglalás ugyanis mindössze 1,0 méteres szintváltozást hasznosított. Az árvízi kapuba épített 0 600 mm-es vezeték folyásfenekét az Adria feletti 339,40 méteres szintre építették be, az árvízi kapu felső élének magassága pedig 340,40 mAf. A fölösleges víz a kapu tetején bukott át. Ennek következtében a 20 ezer m

3 maximumot csak a barlangi árvizek levonulása idején termeltük 1—1 felhőszakadást, vagy hóolvadást követően, majd a hozam rohamosan csökkent. A munkálatok során először az árvízi kaput falaztuk el, és megkíséreltük a vizet egészen az árvízi túlfolyó magasságáig 345,00 mAf szintig visszaduzzasztani (2. ábra). A kísérleteket, elfalazásokat, lezárásokat 1973 óta végezzük és ezek eredményét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy pl. 1977-ben 110, 1978-ban már 180 napon keresztül folyamatosan termeltünk napi 17—20 ezer m

3 vizet. 1979. januárjában jórészt befejeztük a Borsodi Szénbányák Kutatási és Robbantástechnikai Osztálya bányászai nak közreműködésével a szükséges feltárásokat és földalatti munkákat. A január végi rendkívül heves olvadás a rendszert feltöltötte, a 2 m

3/sec 2. ábra. A Szinva-forrás foglalás átépítése karsztvíz tározásra (Kereszt szelvény) Abb. 2. Umbau der Szinvaquellen-Fassung für Karstwasser speicherung becsült túlfolyó víz a kiépített túlfolyókon átömlött a patakmederbe, ugyanakkor az elzárások alatt sehol sem tapasztaltuk a korábbi feltöréseket. Ezzel párhuzamosan, ill. az elzárási munkák érdekében is elvégeztük a karsztvízszint tartós leszívását. A függőaknában elhelyeztünk egy BIBÓ—6 tip. hordozható, nagyteljesítményű búvárszivattyút és ennek segítségével a vízszintet leszívtuk a 333 méter Af szintre. Az 1978 őszi rendkívüli szárazság ellenére 1979 januárjában, egészen a hónap végi olvadásig tartósan napi 10 000 m

3 vizet termeltünk a hálózatba. így a várható minimumnak a kétszeresét hasznosítottuk. A Szinva-forrás foglalása és 1964. évi üzembe helyezése után a munkálatokat irányító dr. Léczfalvy Sándor a Vízügyi Közlemények külön kiadásában részletesen ismertette a foglalással kapcsolatos munkálatokat és az építés során szerzett tapasztalatokat. A tanulmány 5-ik fejezetében kitért a felszín alatti — ezen belül a küszöbsüllyesztéses, valamint a duzzasztásos — tározás kérdésére is. Végül a következőkben foglalta össze ez irányú vizsgálatainak eredményeit: „Előzetes számítások alapján a Szinvá-forrásnál viszonylag egyszerű szerkezetekkel kb. 12—14 méter vízoszlopban mért ellenállást lehetne létrehozni. A leírt kísérleti módszert sajnos, megvalósítani nem állt módunkban. Minden esetre a forrás foglalásokat úgy építettük ki, hogy esetleg később kísérleti szerkezetek beépíthetők legyenek." Lényegében tehát, másfél évtizeddel később a már megkezdett, de kényszerhelyzetben félbeszakadt kísérleteket folytattunk a víztermelés folyamatos fenntartása miatt nehezebb körülmények, de ugyanakkor tökéletesebb technikai felszerelés mellett, a korábbi tapasztalatok felhasználásával. 1980-ban már eljutottunk odáig, hogy az 1 méteres karsztvízszint ingadozás helyett 12 méter szintkülönbséget tudunk hasznosítani (333—345 méter Af) a tavaszi csapadék egy részét a nyári hónapokra tartalékoljuk, reálisan 10 ezer m

3/nap körül minimummal számolhatunk és ez is eltolódik a nyári csúcsfogyasztások idejéről a késő őszi, kora téli időszakra. A lezárási, visszaduzzasztási munkák eredményét jól szemléltetik a Szinva-forrás 1972., 73., 77. és 80. évi vízhozam sorai (3. ábra). Az eredeti, 1972-es állapotra jellemzőek a meredek, szinte lépcsőszerű letörések, hozamcsökkenések. Az első, kezdetleges kísérletek részeredményét jól szemlélteti az 1973-as vízhozamidősor lágyabb vonalvezetése. 1976—77 év telén az akna és az árvízi kapu közötti alagútszakaszban is csővezetékbe kényszerítettük a vizet. Ezzel megszüntettük a keresztirányú repedéseket harántoló alagútból való víz elszökéseket. Az eredmény közel 110 napos maximális termelés után, a száraz időszakban viszonylag lassú apadás. 1977—78 telén szivatytyúk védelmében a 336 méter Af szinten elzártunk egy olyan járatot, amelyen keresztül a régi üzem mód esetén is állandó vízelszökés történt. Az 1978-as víztermelési adatok megközelítően 180 napos maximális termelést és lassú hozam-