Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

8. szám - Kiss József: Karsztvíztározási eredmények a Keleti-Bükkben

Hidrológiai Közlöny 1982. 8. sz. 360 Karsztvíztározási eredmények a Keleti-Bükkben** KISS JÓZSEF»» Előzmények Miskolc város egyik jelentős vízbázisát képező Keleti-Bükkben a karsztvíztározási kísérleteket az alábbi szempontok indokolták : — csapadékos időszakban változatlanul sok túlfolyó karsztvíz megy veszendőbe, — egyre romlik a nyersvíz minősége, — a száraz periódusokban kitermelt víz mennyiségéből közvetve több millió m

3-es tározó térre lehetett következtetni, — a karsztforrások védőidomainak hatóságilag előírt lehatárolása, — az állandóan növekvő vízigény és a továbbra is vontatottan haladó egyéb vízmű fejlesztések. Megbízásunk alapján több éve foglalkoznak ezekkel az összetett problémákkal a Vízgazdáikaclási Tudományos Kutató Központ Vízrajzi Intézete, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat, valamint a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Geofizikai Tanszéke. Az OFKFV pl. a „Miskolc-Tapolca-i hidegvíz kutatásról" círm'í jelentésében leírja egy sózásos nyomjelzés eredményét, amikoris 10 tonna feloldott ipari sót adagoltak be a nagykőmázsai kőbánya egyik kutatófúrásába. A só beadagolás kezdete után 6 órával már mérhető volt a só megjelenése a vízműnél, de mindvégig legalább 100 000-szeres hígulás alatt maradt a Cl-ion koncentráció. Ez millió m

3-es nagyságrendű felszín alatti víztározó térre engedett következtetni. A VITUKI által végzett nyomjelzések eredményei alapján ugyancsak óriási felszín alatti víztárolókra lehet következtetni. 1977-ben kiadott jelentésükben többek között leírják az ún. Pénzpataki víznyelő 1975 tavaszán 10 tonna sóval történt'nyomjelzésének eredményét. A só 1 évvel a betáplálás után, 1976 tavaszán jelentkezett a Felső-Szinva forrásban és különösen a nagyobb csapadékhullásokat követően fellépő árvízi hozamokkal egvidőben még 1977 tavaszán is markánsan észlelhető volt. A VITUKI ugyanezen tanulmányának egy másik fejezetében foglalkozik a Bükk-hegység karsztvíz forgalmával és a tárolt vízkészletekkel. A vizsgálat összefoglalásaként megállapítják, hogy a Bükkben lehulló csapadéknak kb. 30%-a, 180— 220 m

3/perc mennyiség táplálja a karsztrendszer vízkészletét. A hegység karsztos kőzet-rendszerében pedig számításaik szerint a +350 méteres szint felett minimum 6,0 mill, m

3 víz tározódik, míg a 350 méteres szint alatt 1500 méter mélységig minimum 285 mill, m

3, 0,1%-os igen alacsony tározási tényezőt feltételezve. *Előadásként elhangzott a Hidrogeológiai Szakosztály 1981. febr. 1 6-i ülésén **Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat. Az előbbiek szerint tehát reálisnak véltük azt a törekvésünket, hogv karsztforrásaink ismételt, korszerű foglalásával és a hozamok kiegyenlítésével a karsztban való tározás lehetőségeinek jobb kihasználásával a kezelésünkben lévő karsztvízművek napi mértékadó termelését 100 ezer m

3/re fokozzuk. A Miskole-tapoleai vízműkút bővítése Az OFKFV által 1979 május-júniusban végzett tapolcai mérési sorozatból kiderült, hogy az ún. olasz kút kereken napi 50 ezer m

3-es termeléséből mindössze 10 ezer m

3 volt a kút saját hozama, a tapolcai vízmű akna-kútja még 3—4 méteres leszívás esetén is csak a víz utánpótlási rendszer túlfolyó vizét hasznosítja, mivel ez a közeli megfigyelő kutakban csak néhány dm-es leszívást hoz létre. A vízkivételi mű közel 70 éves és egyáltalán nem felel meg a modern karsztvíz termelés feltételeinek (1. ábra). Hidraulikai vizsgálataik alapján állították, hogy a forrás korszerű foglalásával 20—25 ezer m

3/napos növelését és a vízminőség javítását érhetjük el. Véleményük szerint ezt a többletet hidrológiailag is biztosít ja a kb. 70 km

2-es karsztos vízgyűjtő. Az olasz kút víz vezető járatának feltárására hívtuk segítségül az MHSZ Debreceni Könnyűbúvár Clubját, akik több hónapi fáradságos munkával és a víztermelés egyetlen percnyi szüneteltetése nélkül, a szó szoros értelmében feltárták az olaszkút titkát. Mintegy 30 m

3-nvi görgeteget, szikladarabot termeltek ki és hoztak a felszínre az eltömődött járatból. Igv tették szabaddá — a vázlatrajzon jól érzékelhető módon — a feltörő víz útját. A befejező munkálatok — az 1 méter 0-jű csőrakat beépítése és az egyik szívócső meghosszabbítása — még csak ez után fognak megtörténni, az eredmények kiértékelése pedig legalább egy teljes évet igényel. Az minden esetre tény, hogy február első napjaiban, egy hosszú és kemény tél végén — amikor általában a minimumokhoz közeli karsztvízhozamok a jellemzőek — a gépház 800 liter/sec maximális termelésére képes úgy, hogy még túlfolyó víz is van a csónakázó tó irányába. Az is kétségtelen, hogy a geofizikusok, hidrogeológusok és könnyű búvárok összehangolt munkájának eredményeként elmaradhat az OFKFV által előzetesen 18 mill. Ft-ban meghatározott további kutatás, aminek terhére függőleges és ferde fúrásokat, valamint vízszintes kutató vágat kihajtását irányozták elő. A járat feltárása egyébként azt is bebizonyította hogy annak idején Lenarduzzi szinte hajszál pontosan telepítette az aknát és annak 3,5 méter 0-jét is előre, gondosan meghatározta. A vágóéi ugyanis helyenként alig 10—20 cm-re fekszik fel a kráter szélén.