Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
7. szám - Könyvismertetés
Dr. Tóth G.: Karsztvízösszefüggésvizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. 311 térkép alapján a két pont közötti területen feltételezhető, hogy a járatok kőzethatárokon fejlődtek ki és ennek következtében helyenként tágassá bővült a víznyelő üregrendszere. Valószínűleg a peremek felé áramló karsztvíz egy része e járatrendszer segítéségével jut el a Szalajkához, ebben helyenként vízzáró, vagy kevésbé karsztosodé kőzetek is közrejátszhatnak. Nagy szintkülönbségű, fejlett járatrendszer létezése mellett bizonyított a Hármas-kúti víznyelő és a Szalajkaforrás között a jelzőanyag gyors átfutása, továbbá kis mennyiségének határozott jelentkezése. A vízjelzések megvalósításához az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola mellett a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézete és a Heves megyei Vízmű Vállalat biztosította a jelzőanyagot. Szíves támogatásukat ezúton is köszönjük (10. ábra). IRODALOM [1] Aujeszky G.— Scheuer Gy. (1970): Az Eger-Berva karsztakna hidrológiai vizsgálata Hidr. Közi. 1970. 3. p. 132—141. [2] Aujeszky G.— Scheuer Gy\ (1974): Adatok a Bükkhegvség karsztvízföldtani viszouvaihoz. Hidr. Közi. 3—4. p. 173—183. [3] Aujeszky G.—Karácsonyi S.— Scheuer Gy. (1974): A DNY-i Bükk karsztvízföldtani viszonyai. Hidr. Közi. 10. p. 465—474. [ 4] Balogh K. (1963): A Bükk-hegység és környékének földtani térképe (M = l : 100 000). Budapest. [5] Balogh K. (1964): A Bükk-hegység földtani képződménvei MÁFI évk. 2. p. 245—719. Budapest. [6] Borhely S. (1962): Üj kutatási eljárás a víznyelők és források összefüggéseinek kimutatására. Borsodi Földr. Évk. 3—4. p. 132—137. [7] Böcker T. (1971): A keleti-Biikk karszthidrológiai kutatása a források hasznosítása céljából. VITUKI. Témabeszámoló, Kézirat. Budapest. [8] .Jakucs L. (1950): Adatok néhány Bükk-hegységi karsztforrás ismeretéhez. Földt. Int. Évi Jel. p. 49—58. Budapest. rO] Jakucs L. (1953) : Jelentós az 1953. évi tavaszi karsztvízfestési vizsgálatokról. Földt. Int. Évi Jel. Budapest. [10] Juhász A.—Pálfy J. (1972): Az István-lápai karsztvízösszefüggés vizsgálatáról — kézirat. (Miskolc, Bors. Szénb. Tröszt.). [11] Szlábóczky P. (1972): Csipkós-kúti karsztvízösszefiiggés-vizsgálatok. Karszthidorlógiai térkép (kézirat). Miskolc. [12] Tóth G. (1974): Karsztvíz összefüggés-vizsgálatok a Nyugat-Bükk területén. Acta Acad. Agriensis 12. Eger p. 503—511. [13] Tóth G. (1976): A Központi-Bükk karsztvíztórképe Hidr. Közi. 1 976. 10. Karstwasserbeziehungs-lJntersueliungen auf «lem Gebiet des zentralen Bükk-Gebirges Dr. Tóth G. In der Abhandlung werden die in der höheren westlichen Hälfte der Zentrale des Bükk-Gebirges und in ihrer nächsten Umgebung durchgeführten Resultate eingehend besprochen. Der höchste mittlere Teil des Bükk-Gebirges baut sich im überwiegenden Teil aus Trias-Kalkstein auf. Am grossen Teil des Gebiets sichert nur die Schneeschmelze im Frühjahr eine Möglichkeit für die Durchfürhrung der Wasserfärbungen. Verstopfte periodische Wasserschluck graben oder die an den Sohlen der Dolinen sich anhäufenden SchneeschmelzGewässer — Seen, sicherten die Möglichkeit für die Wasserfärbungen. Die ungünstigen Verhältnisse spornten bei. je einer Gelegenheit zur Verwendung von mehreren Tonnen NaCl oder von bedeutenden Fluoreszeinmengen an. Bei einem Teil der Wasserfärbungen kann man z. B. bei dem zwischen dem Nagy-mező Garadna, oder zwischen dem Wasserschluckgrabenger des Hármas-kut und der Szalajka-Quelle auf das Vorhandensein von Hohlräume vorübergehenden Charakters folgern, in anderen Fällen bewies die Wasserfärbung das weitverbreitete zusammenhängende karstiges Spaltsystem z. B. das gemeiensame Einzugsgebiet der Kartsquellen. Die Wassermeldungen hatten in mehreren Fällen in den Quellen einen ausgesprochenen Anstieg von Chlorid-Ion zur Folge, der beim Fluoreszein gut sichtbare grüne Farbe zeigte. Aufgrund dieser zeichnet sieht die Hauptbewegunngsrichtung des Karstwassers auf dem Gebiet klar aus. Der höchste Teil der Karstwasser-Fläehe, im Räume zwischen dem Feketesár und Mélysár-bérc ist leicht zugängig (Abbildung 10 Bezeichnung ,,T"). Aus der Funktionierung der periodischen Karstquellen, ihrer Entspringungshöhe und aus der Kentnis ihrer Einzugsgebiete können wir auf die bedeutenden senkrechten Schwankungen des Karstwasserniveas folgern. Über den Ausweis der Zusammenhänge hinaus hatten wir bei der Mehrzahl der Fälle nicht die Möglichkeit mit häufigen und langdauernden Probewassernahmen, mit Analysierung dieser, weitere Teilfragen zu beantworten. Mit Widerhohlung des Zusammenhanges der durchgeführten Untersuchungen können wir durch die genaueren Daten als die bisherigen, neuere Kennwerte des karstigen Spaltsystems erfahren. Ausztria Vízgazdálkodása, 1980 (Die Wasserwirtschaft Österreichs 1980. Schriftenreihe des österreichischen Wasserwirtschaftsverbandes. Heft 54. Bécs, 1981.) Az Osztrák Vízgazdálkodási Sz;övetségnek az 1980 évről készített beszámolója az előző kötetek kikristályosodott felépítését követi. (A vonatkozó ismertetéseket lásd: Hidrológiai Közlöny 1980. 3. és 1981. 6. számában.) Az osztrák állami és tartományi vízügyi igazgatásra, a tudományos intézetekben, társaságoknál és vállalatoknál folyt munkára és a vízjogi kérdésekre vonatkozó első részt (17—220 o.) W. Wawra, a Szövetség működéséről készített beszámolót (221—268. o.) ez alkalommal is R. Weiss ügyvezető állította össze. G. Haiden, a szövetségi kormány mező- ós erdőgazdasági minisztere bevezető írásával nyomatókolta a vízgazdálkodásnak, és ezen belül a Szövetség munkásságának jelentőségét. Az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség nem egyes tudományos érdeklődésű szakembereket, hanem a vízi ügyekben érdekelt tudományos, igazgatási, társadalmés gazdasági szerveket fogja össze közös tevékenységre, és társadalmi úton oldja meg az olyan feladatokat, amelyek nálunk a Magyar Hidrológiai Társaság, a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet, a Forrás Vízgazdálkodási Egyesülés stb. hatáskörébe tartoznak. Munkásságában fontos szerep jut különféle tanfolyamok szervezésének (1980-ban pl. a szennyvíztisztító telepek gépészei részére), a mérnökök továbbképzésére szolgáló szemináriumok rendezésének, tervezési irányelvek ós ajánlások kidolgozásának, a különféle tapasztalatcsere megbeszéléseknek és a munkabizottságoknak stb. Az 1980. évi szemináriumok egyikének tárgya a kommunális és ipari szennyvíziszapok kezelése és eltávolítása volt. (Előadói közt Társaságunkat Mucsy György dr. (Folytatás a 318. oldalon)
