Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Tóth Géza: Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében

308 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Dr. Tóth G.: Karsztvízöszefüggés-vizsgálatok karsztos résrendszer déli folytatását a jelzőanyag dél felé áramoltatásával bizonyítani. A vízjelzés helye: Az Imó-kői időszakos karsztforrás barlangja. A vízjelzés ideje: 1974. nov. 18-án 17 órakor, egy nappal az őszi aktív periódus befejezése után. Felhasznált jelzőanyag: 5 kg fluoreszcein kb. 25—30 1 ammóniumhidroxidban feloldva. A jelzőanyagot a barlang szájába a forrásküszöbtől alig 1/2 méterrel mélyebben álló visszahúzódó karsztvízbe öntöttük (3. kép). A jelzett víz naponta 1,5 métert süllyedt a járatrendszerben. A barlang elszűkülő pontjáig kísértük a jelzett vizet. Viszonylag kevés jelzőanyag maradt vissza a barlang járatainak falán és az iszapjában. A festék útjának ellenőrzésére az ammóniumhidroxidos oldószer következtében a barlang üreg bejárása csak gázálarcban vált lehetségessé. Forrásmegfigyelés: Felsőtárkányi-Szikla-forrás és az Út-alatti-forrás. A vízjelzés értékelése: A jelzőanyagot Felsőtárkány forrásaiban vártuk, abban bíztunk hogy az 5 kg festék a kb. kétszeres utat hasonló körülmények között futja be mint a Lök-völgy Felsőtárkány viszonylatban végrehajtott eredményes festésnél 1 kg fluoreszcein felhasználásakor. Az Imó-kői forrás járatrendszere a forrásküszöbnél egyik pillanatról a másikra szerepet cserél. Az üreg rendszer a forrásműködés megszűnése után víznyelővé válik. Ugyanezt a szerepet tölti be az egész mészkőrög területe. Nyilvánvalóan a háttér lecsökkent, vagy teljesen megszűnt karsztvízutánpótlása következtében a felszínre emelkedő 3. kép. Az Imó-kői forrás barlangjárata a visszahúzódó karsztvízzel, amelyet 5 kg fluoreszceinnel festettünk meg Bild 3. Höhlengang der Quelle Imó-kő mit dem, sich zurückziehenden Wasser das wir mit 5 kg Fluoreszein gefärbt haben mészkőtömeg vízháztartása hirtelen negatív lesz és képes a környék és saját mészkőrög felszínére ömlő vizet befogadni. Ennek mértéke függ a mélység felé lehetséges víztovábbítástól. Nem tarthatjuk vízzáró kőzetekkel körülhatárolt a mélység felé elszigetelt mészkőrögnek az Imó-kő területét. Ennek bizonyítására elmondható, hogy a visszahúzódó tömény festékoldat nem állomásozott a járatokban és nem jelent meg az 1075 áprilisában bekövetkező újabb forrás periódusban. Ennek az aktív periódusnak a kezdetét gyakori forrásmegfigyeléssel ellenőriztük. Az újabb forrásműködés idején a „visszalökött" 5 kg fluoreszcein felszínre kerülése a forrásvizet és a Lök-völgy patakját napokig feltűnően zöldre színezte volna. Minden megfigyelés nélkül Felsőtárkány térségében észlelni lehetett volna. Az előző év őszén beadagolt jelzőanyag minden valószínűség szerint déli irányba a fedett karsztban áramlott. Ennek igen lassú áramlása miatt esetleg évek múlva, vagy az erős felhígulás következtében egyáltalán nem találkozunk a jelzőanyaggal (6. ábra). Feltételezhető, hogy nem DNY-i, hanem esetleg D-DK irányba áramlott a mélyben a karsztvíz, hiszen a területen jelentős felszíni karsztos képződmények helyezkednek el, amelyek segíthetik a karszt mélyebb régiójának előzőekben említett irányú karsztvízáramlását. 7. Sózásos vízjelzés a Fekete-sár-rét északi peremén (1976) A vízjelzés célja és terve: Eredeti tervünk a Magas-Bükk északi peremének víznyelői közül kijelölni egyet és konyhasós vízjelzéssel hozzájárulni az északi források a Bán-völgyi, Ablakos-kő-völgyi, Leány-völgyi, a Szalajka és a Szalajka-völgyi Szikla-forrás vízgyűjtő területének pontosabb meghatározásához. Közvetlen kérdésünk volt, hogy a Bán kút— Hármas-kát között húzódó porfirit sáv északi oldalán fakadó karsztforrások kapcsolatban vannak-e a nagykiterjedésű fennsíki mészkőterület karsztvízrendszerével vagy az alsó triász, permi, ill. karbon mészkövek, mészkőlencsék saját karsztvizéből táplálkoznak? E kérdés megoldásához a Hármas-kúti és a Huta-réti víznyelők kínálkoztak leginkább. 1976. március végén ismételten bejártuk a területet. A kiszemelt két víznyelőbe érkező vízmennyiséget és a jelzés lehetőségeit akartuk mérlegelni. Március 31-én a sózásra tervezett Hármas-kúti víznyelőbe a vártnál jóval kisebb vízmennyiség érkezett. A Huta-réti víznyelő pedig már száraz volt. A tervezett sózást ezért a Feketesár-rét északi részére helyeztük át. A Hármas-kúti víznyelőbe pedig fluoreszceint szántunk. A vízjelzés helye: A Szilvásvárad-Lillafüredi erdőgazdasági műút legmagasabb tengerszint feletti szakaszának közelében a Fekete-sár-rét északi részén, a Hármas-kútra keleti irányban kiágazó úttól D-re fekvő mélyedés. Déli irányból több száz méter hosszú sekély völgyelés gyűjti a vizet és egy eltömődött alaktanilag nem típusos víznyelőhöz vezeti (4. kép). A víznyelő legmélyebb