Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Tóth Géza: Karsztvízösszefüggés-vizsgálatok a Központi-Bükk területén és déli előterében

304 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Dr. Tóth G.: Karsztvízöszefüggés-vizsgálatok ban sem. A számításba vehető források nagy száma és a jelzőanyag időbeli elhúzódása, s nem utolsó­sorban a megfigyelő személyzet biztosításának megoldhatatlansága az aktív szenes módszer választására késztetett. Az aktív szenet műanyag tubusban valamennyi forrásnál 2 példányban helyeztük el. Ezeket hetente cseréltük. A jelzőanyagot először április 19-én este észleltük. Valamennyi időszakos karszt­forrásnál az elemlámpa fényében határozottan látható volt a fluoreszcein jelenléte. Mind a négy időszakos karsztforrásban (Vörös-kői-alsó, a Vörös-kői-felső, a Feketeleni, és az Imó-kői forrá­sok) egész aktív periódusukban az inaktívvá válá­sig több héten keresztül kb. 20 milliószoros hígítás­ban hozták felszínre a jelzőanyagot. Az állandó karsztforrásokban nem jelentkezett a jelzőanyag. 3. Ismételt vízjelzés a Fekete-sár-rét területén (1970) A vízjelzés célja, helye: Az előző évi vízjelzés tapasztalatait felhasználva ugyanott megismételni jóval nagyobb mennyiségű jelzőanyaggal a víz­jelzést. Az időszakos karsztforrások mellett a kör­nyező állandó karsztforrásokkal is kimutatni a feltételezett karszthidrogeológiai kapcsolatot a közös résrendszerre alapozva. Előkészítése, lebonyolításának terve: Az ősz fo­lyamán megbontottuk a jelzésre szánt víznyelő kitöltését, ezzel megkönnyítve az olvadék víz le­jutását. A tél elején a közeli Kis-sári házhoz szállí­tottuk a, jelzőanyagot, 50 kg fluoreszceint 200 liter tömény ammóniumhidroxidban feloldva. Vártuk azt a kedvező alkalmat, amikor a korán leesett hó elolvad, ahogy ez a tél elején, december első felében általában bekövetkezik legtöbbször. A száraz ősz folyamán kiürült karsztba tervez­tük az első jelentősebb beszivárgással bejuttatni a nagymennyiségű jelzőanyagot akkor, amikor a? időszakos források még -nem működnek, arra számítva, hogy ebben az esetben a karsztvíz mélyebben elhelyezkedő tömegeit sikerül megfes­teni. Mindenekelőtt a Szalajkában vártuk a jelző­anyagot, ezzel újabb bizonyítékokat remélve az egységes, nagykiterjedésű, a peremek felé lejtő karsztvízrendszer létezésére a Magas-Bükk alatt. Vízjelzés ideje: Rendszeres megfigyelést végez­tünk a nagyobb hóolvadások idején, de a Fekete­sár-rét 850 méteres magasságában egyetlen fel­melegedés sem tudta a havat annyira felolvasztani, hogy vízfolyások keletkeztek volna. Elmúlt a tél jelentősebb olvadás nélkül. Március 15-én 80 cm-es hóban, rendkívül nehéz körülmé­nyek között a helyszínre szállítottuk a 10 db 20 literes kannában oldott jelzőanyagot, majd a megbontott aknába öntöttük. Ezzel biztosítani akartuk, hogy az első jelentősebb olvadást követő beszivárgással a karsztba kerüljön a jelzőanyag, megelőzve a karsztvíz emelkedését, az időszakos O -í karsztforrások aktivizálódását. így le kellett mondani a festés és megjelenés közötti idő meg­állapításának lehetőségéről. Forrásmegfigyelés: Az olvadás sajnos, a Fekete­sár-rétan elhúzódott, ezzel szemben a déli oldalak beszivárgó hóolvadéka már március 26—28-a között működésbe hozta az időszakos forrásokat. A vízjelzés helyén csak a hónap utolsó napjaiban kezdődött meg a számottevő olvadás és vele a jelzőanyag jelentősebb tömegeinek bemosása. A hatalmas mennyiségű olvadékvíz, ami a források rendkívül nagy vízhozamában is megmutatkozott, nem volt bíztató kilátás arra, hogy a Szalajka és-a távolabbi források vizét is sikerül megfesteni. Főleg azért nem, mert az időszakos források mű­ködésénél a karsztvíz délre áramlása következett be. A karsztvízfelület alacsony állásánál felté­telezhető, hogy a Szalajka depressziója kiterjed a vízjelzés alatti területekre is. A festék megjelenésének a sorrendjét azonban a rendszeres forrásmegfigyelésekkel sikerült meg­állapítani. 111. 31-én a két Vörös-kői időszakos forrás vize zöld színűvé vált. IV. 3-án az Imó-kői ós a Feketeleni forrás is mutatta a jelzőanyagot. A jelzőanyag mennyisége az imó-kőnél a leg­nagyobb vízhozam idején 10—15 milliószoros hígitásúra erősödött, más forrásoknál 20 millió­szoros átlagban jelentkezett. Valamennyi forrás­nál hullámzott a színintenzitás, sőt április 14—19-e között kitisztultak az Imó-kői és a Vörös-kői forrá­sok, a Feketelen-forrása április 26—30-a között, majd ikmét elszíneződtek, végül valamennyi ki­tisztult az aktív periódus befejezése előtt (5. ábra) A Fekete-sár-réti víz jelzések értékelése A vízjelzés helye és a karsztforrások között 3000—3500 méteres a légvonal távolság. A szint­különbség pedig 350—400 méter az időszakos karsztforrásokig. Egyik vízjelzésnél sem volt mó­dunk a jelzőanyag beérkezését a forrásokhoz pontosan megállapítani. Az első festésnél 12 nap múlva valamennyi időszakos karsztforrásban ész­1 10 15 20 30 10 20 30 10 70 30 10 1970 Március Apri/is Május 5. ábra. A feketersár-réti vízjelzések jelzőanyagának je­lentkezése a források vizében 1969-ben és 1970-ben Jelmagyarázat: Ferdén vonalkázott rész = forrásaktivitás , Négy­zeteit rész = a fluoreszcein jelenléte a források vizében, Fekete nyíl = a jelzőanyag beadagolásának napja (a kérdőjel a jelzőanyag bejutásának ismeretlen idejét jelzi a festék kiöntése után) Abb. 5. Erscheinung des iSpurstoffes der Wasserbezeich­nungen im Fekete-sár-rét in den Quellenwassern im Jahre 1969 und 1970 Zeichenerklärung: Der waagerecht gestrichelte Teil = Brunrienaktivi­tät Quadratischer Teil - Vorhandensein des Fluoreszein im Wasser der Quellen, Shwarzer Pfeil = Tag der Spurstoff-Beschickung (Das Fragezeichen zeigt die unbekannte Zeit des Eindringens des Spur­stoffes nach der Hinzusch üttung des Farbstoffes)

Next

/
Oldalképek
Tartalom