Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

7. szám - Dr. Öllős Géza: Korszerű szennyvíztisztítás

294 Hidrológiai Közlöny 1982. 7. sz. Dr. öllős G.: Korszerű szennyvíztisztítás JELMAGYARAZAT: ' ~ Beszivárgás/ sebesség ICL " Az eltömődött tolajbe/i beszivárgás! sebesség l

0 - Tervezett beszivórgisi sebesség fa- Tömörödött talaj beszivárgás/'sebessége 3. ábra. Az elszikkasztás folyamatának tervezése, elemzése Abb. 3. Planung Analyse der Entwässerung értelemben vett vízgazdálkodási rendszerbe. Ha például szétszórt helyszínrajza, családi házas övezetben a talajvízszint emelkedése a szikkasztás következtében jelentéktelen, a talajtér és a talajvíztér természetes tisztító hatása jól érvényesül (a természetet csak a megengedhető mértékig terheljük), a talajvíz felhasználására pedig nincs szükség, akkor miért ne alkalmazhatnánk oldómedencét előtisztítás céljából? Az oldómedencéről a világon,'gazdasági előnyei miatt, nem egykönnyen mondanak le. A rendszer vizsgálata ad választ, hol, milyen feltételek mellett tekinthető az előtisztító szerepet játszó oldómedence továbbra is korszerű megoldásnak. b) A még meglévő kétszintes ülepítők önmaguk" ban is számos esetben korszerű szennyvíztisztítást biztosíthatnak. A bennük lejátszódó hideg rothasztás egyes esetekben aligha lebecsülhető gazdasági előnyhöz juttat bennünket. Az, hogy a kétszintes ülepítő előtisztító mechanikai folyamata hol, meddig, milyen feltételek mellett tekintendő korszerűnek, az az utótisztító természetes rendszertől, továbbá a rothasztott iszap elhelyezési, hasznosítási lehetőségeitől függ. A korszerűség kérdése ez esetben is a teljes (mesterséges és természetes) tisztítórendszer és az iszapelhelyezés vagy hasznosítás mfíszaki-gazdasági-közegészségügyi-környezetvédelmi optimalizálása alapján ítélendő meg. c) A biológiai szennyvíztisztítás egyes befogadókra nézve nem tekinthető kielégítő, korszerű megoldásnak. Ilyenkor a mesterséges utótisztítás (a harmadik tisztítási fokozat) bevezetése szolgáltatja a mesterséges és természetes tisztítórendszer működése egészének korszerűségét. A természetes tisztítás igénye azonban ez esetben sem marad el, hiszen a tisztított szennyvíz még kismértékben továbbra is tartalmaz szerves szennyezőanyagokat is, elsősorban mikroszenynyező anyagokat. A természetben lejátszódó tisztítás ez utóbbi c) esetben az a) és b) esethez képest azonban jóval kedvezőbb: a vízminőség változásának jellege már a természetes változásokhoz közelít, tehát a reakciók eredményeként a természetes rendszer az egyensúlyi állapothoz kerül közelebb. Az a) és b) esetben még az olyan nem természetes, vagyis az energia input következményeként az olyan nem spontán reakciók, ill. változások a jellemzők, melyek a természeti rendszert az egyensúlyi állapottól a csökkent stabilitási állapot felé tolják el. Az öntisztulás, a vízhasználatok, különösen az ivóvízellátás szempontjából általában a c) eset az ideális, a korszerű szennyvíztisztítással ezt a vízminőségszabályozási állapotot kell megcélozni. A szennyvíztisztítás, korszerű szemléletű definícióval élve, szigorúan véve a települési és ipari szennyvizek keletkezési helyétől a szennyvíztisztító telepen keresztül a természetben az öntisztulás befejeződéséig (ideális esetben) tart. A szennyvíztisztító telep előtti folyamatok (ipari szennyvizek előkezelése, a szennyvíztisztítás szempontjából megfelelő transzport) kedvező vagy kedvezőtlen volta a szennyvíztisztító telep elejéhez tartozó input adatsorokon keresztül mérhető le. A szennyvíztisztító telep utáni már a természetben (vízfolyásban, felszín alatti környezetben stb.) lejátszódó folyamatok a környezeti tényezők, ivóvíz ellátás szempontjából pedig a víztisztítástechnológiát alapvetően befolyásoló vízminőségi paramétereken keresztül ítélhető meg. Ez az a szemlélet, amit a tervezéskor, üzemeltetéskor ma még nehéz érvényesíteni (számos objektív ok is közrejátszik ebben), de fokozatosan e felé kell haladni. A továbbiakban a korszerű szennyvíztisztítás megvalósítását segítő néhány részletkérdéssel foglalkozzunk. •— A szennyvízcsatorna-hálózat és a tisztítótelep kapcsolata egyesített rendszer esetében, figyelembe véve a befogadó terhelhetőségét, tulaj do nképpen nem szabályozott. Ennek következtében az év jelentős részében a tisztítótelepen a tervezéstől eltérő nem permanens üzemelési viszonyok a jellemzők. Pedig a nem permanens fizikai, kémiai és biológiai folyamatok hatékonyságának, a hatékonyság megbízhatóságának kézben tartása, a folyamatok kielégítő szabályozása, mind műszaki, mind gazdasági szempontból nehéz feladat. A szennyvíztisztító telep egyenletesebb terhelése kétféle módon biztosítható: magában az egyesített rendszerű csatornahálózatban — ahol erre a lehetőségek adottak — a csapadékvíz időszakosan medencében tározható