Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

1. szám - Sajgó Zsolt–dr. Scheuer Gyula: Hatvan város felszínalatti vízbeszerzési lehetőségei

Hidrológiai Közlöny 1982. 1. sz. 29 Hatvan város felszínalatti vízbeszerzési lehetőségei* SAJGÓ ZSOLT** — DR. SCHEUER GYÚL 1. Hevezetés Hatvan város dinamikus fejlődésével együttjáró vízigény növekedés szükségessé tette, hogy a térség hagyományosan ismert víznyerő területeinek vízkészlete pontosabb meghatározást nyerjen, továbbá esetleg még nem ismeretes újabb víztartó rétegek feltárására kerüljön sor. Ennek a feladatnak a vágrehajtásáVal a Heves megyei Vízmű Vállalat megbízta a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatot. A vízkutatási és hidrológiai vizsgálatok 1976-ban kezdődtek meg és 1979. végén fejeződtek be. E kutatási munkák kapcsán célunk volt: a) A jelenlegi vízbázis területén a mélyebben települő 60—150 m közötti vízadó rétegek további igénybevétele mellett a felszínközeli (5—20 m) homokos, kavicsos vízadó összlet hasznosítási lehetőségeinek vizsgálata. b) Új víznyerő területek kijelölése Hatvan térségében a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavételével. A vízkutatási munkálatok megkezdése előtt részletes feltárási terv készült, amelynek kidolgozása során figyelembe vettük Hatvan térségében végzett megelőző vízföldtani vizsgálatokat és kúttelepítési eredményeket. Ezek alapján a várostól D-re levő Zagyva völgyi területet javasoltuk megkutatni, ahol a felszínközeiben és kb. 120 m mélységig több szintben kedvező kifejlődésű víztartórétegekre lehetett számítani. Az elkészült kutatási tervet az érdekeltek — Heves megyei Vízmű Vállalat, Városi Tanács — részletesen megvitatták és jóváhagyták, továbbá a szükséges pénzügyi fedezetet ennek alapján biztosították. Így a feltárási tervben rögzítetteknek és javaslatoknak megfelelően került sor Hatvan, Boldog közötti területen a felszínközeli kavicsos rétegek, valamint a 100— 120 m mélységig települő rétegvíztartó szemcsés üledékek megkutatására, az adott terület vízkészletének meghatározására és kedvező feltárási eredmények esetén az esetleg későbbiekben létesítendő víznyerő területek kijelölésére. A kutatási munkálataink során Dobos I. [3], Erdélyi M. [4], Göbel E. [6], Rónai A. [8] által tett megállapításokat és megfigyelési eredményeket, továbbá a vállalatunk által korábban végzett vízkutatási munkálatok tapasztalatait hasznosítottuk. 2. A vízellátás jelenlegi helyzete ós a távlati vízigények Hatvan város közületi vízellátását a Heves megyei Vízmű Vállalat kezelésében levő vízmű biztosítja. Ezenkívül ivóvíz minőségű vizet termel *Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Haves megyei Területi Szervezete szakülósén 1980. márc. 17-én. **Földmér6 ós Talajvizsgáló Vállalat. Budapest. a város három nagy ipari létesítménye, a Cukorgyár, a Konzervgyár és a MÁV. Az ipari üzemek még jelentős mennyiségű vizet nyernek a Zagyvából felszíni vízkivétellel, illetve partiszűrésű csőkutakkal. A közműellátottság 1975-ben 90%-os volt, ebből azonban jelentős rész esett (kb. 30%) a közkifolyós ellátásra. A nagyarányú lakásépítés és az ezzel járó vízfogyasztás növekedés egyre fokozódó üteme a vízmű állandó fejlesztését követeli meg. A város Víz- és Csatornaművét 1872-ben létesítették és 1910-ben már 22 nagyátmérőjű aknakutat üzemeltettek. A fokozódó talajvízszennyeződés ós a növekvő vízigény szükségessé tette egy új, központi vízmű kiépítését, melyet 1958-ban a város DK-i peremén (ún. Delelőn) kezdtek el 3 mélyfúrású kút telepítésével (1. ábra). A vízművet a növekvő vízigényeknek megfelelően több alkalommal bővítették és 1975-ben 9 mélyfúrású kútból már 3700 m

3/d vízmennyiséget termeltek. A víztermelő kapacitás 1976-ban már nem tudta biztosítani vízkorlátozás nélkül a város vízellátását, ezért javaslataink alapján a vízművet tovább bővítették . Jelenleg 13 mélyfúrású és 1 sekélymélységű kútból összesen 7900 m

3/d vízmennyiséget lehet kitermelni, mely érték 1500—2000 m

3/dal meghaladja a most jelentkező vízigényt. Az ivóvízminőségű víztermelés 50%-át (3000 m

3/d) először 1976-ban adta a vízmű, ezt megelőzően az ipari üzemek víztermelése több volt a vízművénél. Az elmúlt tíz év során a központi vízmű víztermelése megduplázódott, az 1969. évi átlagos 2000 m

3/d értékről 1979-re közel 4000 m

3/d értékre emelkedett (2. ábra). A víztermelés évi menete egyenetlen, a nyári hónapok napi vízfogyasztása átlagosan 30%-kal haladja meg a többi hónap vízfogyasztását (3. ábra). A távlati vízigények meghatározásához megvizsgáltuk a település lélekszámának várható alakulását. Korábban ezt már a Városi Tanács, az OVH—VIKÖZ keretterve és a KÖVIZIG is felmérte. A város lakossága 1977-ben 23—24 ezer fő volt, aminek jövőbeni alakulását 1990-re mintegy 28—30 ezer főre, míg 2000-ben 32—34 ezer főre becsültük. A lélekszám növekedésével együtt a közműre kapcsolt lakosság fajlagos vízhasználata is jelentősen növekedni fog az ellátási fokozat arányaiban bekövetkező javulás hatására. Az előzőekben említett intézmények által készített vízigény előrejelzések 1980. évben várható maximális értékeit összehasonlítva az 1980. évi nyár maximális értékkel (6000 m

3/d) megállapítható, hogy a tényleges vízmennyiség az előrejelzések átlagértéke körül helyezkedett el. A különféle távlati vízigény előrejelzések összevetésével az 1990-es évre 10 000 m

3/d és a 2000 évre 15 000 m

3/d kommunális vízigény jelentkezését tartjuk elképzelhetőnek (4. ábra).