Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)
6. szám - Dr. Toókos Ildikó: Vegyszerek alkalmazása a szennyvíztisztítás
Toókos I.: Vegyszerek alkalmazása Hidrológiai Közlöny 1982. 6. sz. 269 valamint az ismert polielektrolit segédderítőszerek váltak be, mind a koagulációs-flokkulációs folyamat eredményessége, mind a pehely stabilitás szempontjából. Meg kell azonban jegyezni, hogy több kísérlet tapasztalata szerint a polielektrolitok nem hoztak olyan változást a tisztításban, amit indokolna a meg növekedett költség. A Fe 3 + és Al 3 + használatáról már volt szó. A Fe 2 +-ot kedvező gazdasági jellemzői miatt gyakran használják, ezért néhány szóban meg kell emlékezni róla. A belőle képződő hidroxid kevésbé hatékony koagulálószer. Nem használható olyan jól az elektrokinetikus potenciál semlegesítésére, de a kolloid begyűjtési mechanizmus szerint (a), a 9-es pH érték körüli tartományban felhasználható koagulálásra. Hátránya, hogy hatékonyan csak a 3-értékű kationoknál nagyobb mennyiségben használható és felhasználásakor a víz lúgosítása elkerülhetetlen, ezért legtöbbször mésszel együtt alkalmazzák. Vegyszer-mennyiség Hibás vegyszeradagolásnál vagy nem történik koaguláció, vagy pedig a túladagolás következtében a rendszer túlzott mértékben tele lesz fémhidroxid csapadékkal (2. ábra). Természetesen az optimális vegyszermennyiség függ a kolloidok, azaz a szennyvíz koncentrációjától. A 2. ábra szerint a kolloidkoncentrációnak elvben négy lépcsője különböztethető meg. Látható, hogy alacsony koncentrációknál a koaguláció nem lehetséges. Ilyenkor csak a koagulálószer csapadékban való kiválását előidéző nagy mennyiségek adagolása mellett lehet a részecskéket eltávolítani. A magasabb kolloid koncentrációk esetében az adagolás mértéke sikeresen csökkenthető. Nagyon magas koncentrációknál a koagulációs és csapadékképződési tartomány egybeesik. A „sweep" koaguláció esetében használják ezt a megoldást, az említett a) destabilizációs mechanizmussal együtt. Az alacsony kolloidkoncentrációjú vizeknél ezért szokták kolloid (pl. bentonit) hozzáadással a szárazanyagtartalmat növelni. Az eddigi ismeretek szerint, a kutatók az optimális koaguláns dózist kétféleképpen definiálták. Mindkettő alapkritériuma azonos volt. Alumínium és vas-sót használtak 5,5, ill. 5,3 pH-nál, a koagulálás eredményét átlátszóság %-ban fejezték ki. A 3. ábra a következő definíciót fejezi ki: az a koaguláns anyag mennyiség, ahol az átlátszóság — koaguláns dózis görbe inflexiósponti iránytangense metszi a maximális átlátszósági érték aszimptóta vonalát. A kritikus koaguláns adag alatt koaguláció nem történik. A másik variáció szerint a maximálisan elérhető átlátszósági % 90%-át állapították meg optimális koaguláns dózisként. Ezt jelöli a 4. ábrán az y 2 értéke. A két görbe az átlátszóság növekedés egyes pontjaihoz tartozó koaguláns dózis tekintetében gyakorlatilag egyezik, felfogásbeli különbség van csupán az optimális adag értékelésében. Ezek és más irodalmi adatok is azt mutatják, hogy a 2. ábra. Sematikus koagulációs görbék Puc. 2. CxeMamwiHbie Kpuebie Koaaymipoeamin Abb. 2. Schematische Koagulationskur ven 3. ábra. A kritikus koaguláns adag és az inflexiós ponti optimális koaguláns adag (y 1) Puc. 3. KpummecKan do3a Koaey/innma, momca itnífijieKCUU U MUHUMüAbHaH 0030 KOCISy AHH1TICI (y x) Abb. 3. Die kritische Koagulations-Dosis und die optimale Koagulations-Dosis des Inflexionspunktes ( ' - • "an • 4. ábra. A !)0%-os optimális hoaguláns adag (y 2) definíciója Puc. 4. OnpedeAenue Ö03bi Koaeynnnma, onmitMaAbnoü m 90% (y t) Abb. 4. Deffinition der 90%-igen optimalen KoagulationsDosis ( y,) vegyszergazdag és tisztítási hatásfok-összefüggés (bármiben is kifejezve) telítési görbe jellegű, vagyis a vegyszeradag növelésével a tisztítási hatásfok bizonyos (az adott szennyvízre és pH-ra jellemző) határon túl nem növelhető. Akad ugyan elvétve olyan tapasztalat is, mely szerint a koaguláns dózis és a KOT (amit a „lebegő baktérium" kon-
