Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

6. szám - Ponyi Jenő–H. Péter Ilona–P. Zánkai Nóra: Az E. gracilis (G. O. Sars) (Copepoda, Calanoida) populációja szerkezetének és produkciójának naponkénti változásai nyáron a Balatonban

260 . Hidrológiai Közlöny 1982. 5. sz. Az Eudiaptomus gracilis (G.O.Sars) (Copepoda

3 Calanoida) populációja szerkezetének és produkciójának naponkénti változásai nyáron^ a Balatonban PONYIJENÖa biológiai tudományok kandidátusa* — H. PÉTER ILONA* P. Z A N K A I NÓKAa biológiai tudományok kandidátusa* A belvízi ökoszisztémák kutatása során az utóbbi 20 évben kiemelt helyre került a Zooplankton és közte a plankton Crustacea fajok populáció-szerkezetének és produkciójának vizsgálata. A kapott értékes eredményeket és a megoldásra váró feladatokat Edmonson és Winberg (1971), Winberg (1971) Kajak és Hillbricht-Ilkowska (1972), Ivanova (1973) és Edmondson (1974) foglalták össze, ill. tárták fel. E munkák tanúsága szerint a plankton-produkció szempontjából vizsgált tavak többsége hidegvizű, ahol a Copepoda fajoknak évente egy-két generációja fejlődik ki. így az egyes generációkhoz tartozó populáció tagok könnyen elkülöníthetők egymástól, miáltal ezek produkciójának becslése és az elimináció figyelembevétele sem okoz nehézséget. Más a helyzet azonban a gyorsan felmelegedő vizű sekéiy tavakban, ahol a Copepoda-k folyamatosan szaporodnak, és így egyidőben számos generáció lárvaalakjai élnek együtt. Ezek megbízható elkülönítése egymástól csak részletes vizsgálat sorozat elvégzése után lehetséges. Nyilvánvalóan a különböző generációk biomassza produkciójának becslése is nehézséget jelent, melyet tovább bonyolít a populáció tagok eliminációjának meghatározása is. A Balatonban, melynek vize nyáron átlagosan 20—24 °C, és az E. gracilis-nek, mint egyedszámát és gyakoriságát tekintve a tó legfontosabb szűrő rákjának, évente 9—11 generációja is kifejlődik, nagy produkciójára lehetne számítani. Az eddigi egyedszám- és biomassza-vizsgálatok (Ponyi 1975), valamint a hetenkénti gyűjtések alapján végzett produkció becslések (Ponyi és Zánkai 1980) azonban ezt az elvárást nem igazolták, feltehetően a magas egyedszámveszteségek miatt. Jelen vizsgálatok célja az volt, hogy az E. gracilis biomassza produkcióját, az elimináció figyelembevételével, minél pontosabban megbecsüljük. Célunk elérése érdekében a mintavételek gyakoriságát olyan mértékben növeltük, hogy lehetőségünk nyíljon a párhuzamos kohorszok kialakulasának felismerésére és így az elimináció pontosabb becslésére. Jelen tanulmányban 2 év nyári időszakában végzett vizsgálatok eredményeiről számolunk be. Anyag és módszer A mintákat az intézet előtti vízterületen, a partvonaltól kb. 1500 m-re gyűjtöttük be, 1975ben július 16—augusztus 1, 1976-ban július 20— augusztus 18 és 1977-ben július 20—augusztus 18 közötti időszakban naponta (1. ábra). Az 1975. évi gyűjtések 1 literes Friedinger-féle mintavevővel egyetlen bója által megjelölt ponton történtek *MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany. 20, 100, 200 és 300 cm mélységből. A kiemelt 4 liternyi vizet összeöntöttük, formalinnal rögzítettük, ülepítettük, majd Hentschel módszerével (

Entz et al. 1937) besűrítettük. Az így létrejött egyetlen mintában az összes, átlagosan 130 darab E. gracilis-t megszámoltuk. 1976-ban a gyűjtéseket az előbbi vízterületen, de 5 pontról végeztük, a gyűjtőhelyek 100—200 m távolságra voltak egymástól. A mintákat az előbbi évhez hasonlóan Friedinger készülékkel 20, 100, 200 és 300 cm mélységből vettük. Az élő mintákat összeöntöttük (20 liter) majd ebből —• egyenletes felkavarás után —- 4 litert kivettünk és ezt rögzítettük formalinnal. A továbbiakban az ülepítést úgy végeztük mint az előző évben. A teljes mintasorozat átvizsgálása során azonban kiderült, hogy mintánként átlagosan csupán 9 E. gracilis található, ezért nem tudtuk vizsgálataink céljára felhasználni. 1977-ben az előző évi kedvezőtlen tapasztalatok alapján a Sebestyén-féle vízoszlop-merítőszűrő készüléket használtuk gyűjtésre (Sebestyén, 1960) az előző évben kijelölt vízterület 5 pontján, melyek egymástól 100—200 méteres távolságban helyezkedtek el. A víz mélységétől függően egyegy gyűjtés alkalmával 5—600 liter vizet szűrtünk át. A tömörített minták egy részében (szükség szerint 1/4; 1/3 vagy 1/2 rész) átlagosan 980 rákot számoltunk meg. 1975-ben a gyűjtési pontban mért átlagos víz-