Hidrológiai Közlöny 1982 (62. évfolyam)

5. szám - Dr. Koltay József: A helyi és kistérségi községi vízművek időszerű kérdései

230 Hidrológiai Közlöny 1982. 4. sz. A helyi és kistérségi községi vízművek időszerű kérdései* DB. KOLTAY JÓZSEF** 1. Bevezetés A vízművek építése és fejlesztése 1945 előtt a vízgazdálkodás legelhanyagoltabb területe volt. A városok és a községek a vízművek létesítéséhez jelentősebb állami támogatást nem kaptak, saját anyagi erejükből pedig a költséges létesítményeket nem tudták megépíteni. A századfordulóban a lakosságnak csak 10%-a volt vízvezetékkel ellátva és ez az arány 1945-ig mindössze 22%-ra növekedett. A fejlődés lassú ütemét tükrözi, hogy 1900—1945 között évente átlag 25 000 fő jutott vízvezetéki vízhez. Az V. ötéves tervidőszakban (1976—1980) a vízvezetéki vízzel ellátottak száma évente átlagosan 200—250 000 fővel növekedett. Az elmúlt öt óv alatt a vízvezetéki vízzel ellátottak kb. 80%-a (kereken 800 000 fő) a községekben részesült a közműves vízellátás előnyeiben, jelentős mértékben hozzájárulva — társulatok alakítása útján — a vízművek építési költ ségeihez. A falusi vízellátás 1960—1980. évek közötti fejlődése a hazai vízellátás kiemelkedő időszakát ós egyúttal s magyar falu történelmi korszakát is jelenti. Elsősorban a víziközművek hatására változott meg gyökeresen és vált városiasabbá a falusi életmód, amit többek között az a tény is bizonyít, hogy a falvak százaiban tértek át rövid idő alatt a gémes kutakról a vezetékes vízellátásra és ma már a falusi lakosságnak több mint 55%-a közműves vízellátásban részesül. Az elmúlt 20 év értékelése, továbbá a következő tervidőszakban végrehajtandó feladatok egyes alapvető szempontjainak és irányelveinek egyértelmű meghatározása és tudományos szinten — az illetékes szervek szakembereinek bevonásával — történt megvitatása ós az elhangzottak publikálása széles körű érdeklődésre tart számot. 2. A falusi vízellátás fejlődése, a társulati mozgalom jelentősége a községek közműves vízellátásának fejlesztésében 1945 után a falusi lakosság vízellátásának ejlesztését igen alacsony szintről és nehéz körülmények között kellett elkezdeni. 1958-ig a falusi vízellátás terén, bár a korábbiakhoz képest számottevő eredmények születtek, az országos helyzet lényegesen nem javult. Megállapítható, hogy 1958-ig elsősorban a közkútépítési program végrehajtása terén elért eredmények a kiemelkedőek, továbbá az a tény, hogy ebben az időszakban a „körzeti vízvezetékek" és a törpevízművek jelentősége tovább növekedett nemcsak a városokban, hanem a községekben is. 1958-tól a falusi lakosság vízvezetékes ellátásának fejlesztése során új szempontok érvényesítése vált szükségessé: — a felszín alatti vízkészletekkel való okszerűbb gazdálkodás, továbbá a lakosság és az ipar fokozódó vízigényének egyre nehezebbé váló kielégítése a központi vízszolgáltatás fejlesztését tette szükségessé. *A MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának Vízellátási ós Csatornázási Albizottsága ülésén 1980. november 5-én tartott előadás. ** Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. — Az ún. körzeti vízvezetékek létesítését a törpevízművek építési programja váltotta fel. A törpevízmű az eredeti fogalmi meghatározás szerint: főleg falusi településeken létesített olyan közcélú vízszolgáltató mű, amely túlnyomóan közterületen levő közkifolyókon keresztül szivattyús üzem mellett biztosítja az ivóvizet. — A költségek csökkentése, de elsősorban a kivitelezés gyorsabb végrehajtása érdekében az előregyártott létesítmények széleskörű alkalmazása vált szükségessé. Különösen kiemelkedő jelentőségű az acélszerkezetű víztornyok (hidroglobuszok) országos elterjedése, ami nagymértékben segítette a törpevízmfivesítési program tervszerű végrehajtását. — A községi közműves vízellátás fejlődését 1958tól a helyi erőforrások mozgósítása nagymértékben meggyorsította. A vízgazdálkodási társulatokról szóló törvényerejű rendelet 1958 óta lehetőséget adott arra, hogy az érdekeltek ivóvízellátásának (csatornázásának) megoldására társulatot alakítsanak. Csak a társulatok szervezésével vált lehetővé, hogy 1962-ben már csaknem minden megyében — a helyi érdekeltek jelentős társadalmi összefogásával és anyagi hozzájárulásával — tervszerűen megindult a községek vízművesítése. A társulati úton történő községi vízműépítés 1962. évtől már országos mozgalommá fejlődött. Ennek okai: — a lakosság fokozódó érdeklődése a kényelmesen beszerezhető, illetve szolgáltatható víz iránt, —- a falvak központi vízellátásának kiépítése állami érdek, mert a lakosság ellátása így gazdaságosabban, a felszín alatti vízkészletek fokozott kiemelésével, a higiéniai követelmények biztonságosabb betartása mellett oldható meg, —- a falu villamosításának befejeztével megteremtődött a gépi i'iton üzemben tartott községi vízművek energiabázisa, — a községfejlesztési alapok e célra történő összpontosításával jelentős helyi anyagi erők jelentkeztek, — az OVH kezdeményezésére az 1960-as évek elején minden megyében megalakult a megyei (tanácsi) vízmű- és csatornamű vállalat, ezzel megteremtődtek a szakszerű, a higiéniai és gazdaságossági elveket érvényesítő üzemvitel, ^ valamint a szakszerű kivitelezés országosan kedvező feltételei és lehetőségei. A falusi vízellátás fejlődése 1958-tól napjainkig — a vízműtársulatok eredményes tevékenysége révén — a hazai vízellátás fejlődésének kiemelkedő időszaka. Ezt bizonyítja többek között az a tény is, hogy az ivóvíztársulatok összes beruházási tevékenysége 1980. év végéig meghaladta a 10 milliárd Ft-ot, melynek kereken 50%-át a helyi érdekeltek, elsősorban a lakosság vállalták.